Szeles, fehérlő délutánon,
Mikor dalt hallasz messze, távol,
A tiszta, illatterhes égből
Hull a napfényes, könnyü zápor.
Akáctömjén röpül a légben,
A lomb merengő, szűz fehérség,
Kis, ideges lányok kacagnak,
Veri az ördög a feleségét.
Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
Agyunkba rózsaszinü láz kap,
Vékony, ezüst esőfonálon
Fehér angyalkák citeráznak.
Piros a siró égnek arca
S a lágy eső vigan pörög le,
Mint fiatal, szelid leányok
Titkos szerelmü, enyhe könnye.