Nem békülök meg, bármit is beszéltek.
Az ember szent. És mi marad belőle?
Ha elmegy innen, testvérek, ti búsak,
A földgömb szíve megreped-e tőle?
Ó láttam csendbe, lassan távozót én
És láttam aztán, ami itt maradt.
A nyoszolyáját, alvó nyoszolyáját
S miből ivott, az üvegpoharat.
És láttam nyakkendőjét, lógva, árván
A szekrény-ajtaján, egy laza spárgán
És biztatóan csüngött a kalapja
Könnyelmű kedvvel a fogasra csapva
És várta őt pár cigaretta is,
Mit az ezüsttárcában ott felejtett
És várták őt aggódó, gyenge lelkek,
A lélek, amely a csodákba hisz,
És jöttek őszök, jöttek tavaszok
És elmaradt a kedves társaságból,
Mint egy bohém és vídámszívű vándor,
Aki csak a szomszédba utazott.
S egy bot maradt utána a sarokban,
Mivel sétált tavaszi délután,
Egy szó, mit kedvvel és gyakorta ejtett
És lehelete a bitang ruhán…