Az élet arany trombitáján
A búcsúzók dalát fuvom.
Völgyekbe bágyad lassan, árván
Bércekre zengő indulóm.
Szemem kiégett a gyönyörtül
Fáradt a szám, kezem, fülem
És egyre lázad, égre hördül
Sok vérpiros, sötét ütem.
Tüdőm se birja. Nyomban éj lesz
S mégis olyan vad: szenvedélyes
A vágyam, ez a korcs titán.
Könny hull reám az alkonyégbül,
Keserü szám is elfehérül
És vér hörög a trombitán.