A meleg források ezreit találni együtt az északamerikai Nemzeti
Parkban, amely akkora, mint két középszerű magyar vármegye
együttvéve. Az Egyesült-Államoknak ez a büszkesége a
Sziklás-hegységben fekszik, 2500 méter magasan a tenger színe
felett. Nem szabad ott építkezni, letelepülni és csak belépődíjért
lehet belejutni. A parkot katonák őrzik, akik szigorúan ügyelnek
arra, hogy a látogatók a természeti szépségekben semmiféle kárt ne
tegyenek. Akit rajtakapnak, arra a törvény súlyos pénzbüntetést ró.
A Nemzeti Parkban két hegylánc között nagy fensík van, amely úgy
keletkezett, hogy a hegyláncok között levő széles medencét egy
tűzhányóhegy valamikor lávával töltötte ki. A láva felülete ma
már teljesen kihűlt, fenyveserdő lepi el, de a föld belseje még mindig
forró alatta, a vulkánosság még nem szűnt meg, amit a rengeteg
meleg forrás bizonyít.
A lávafensíkon nagy süppedések, medencék vannak, amelyeknek
fenekéről előtör a forró talajvíz. Az előbuggyanó meleg források
száma körülbelül hétezer. Van köztük olyan is, amelyből csak
bizonyos időközönként tör sisteregve a magasba egy-egy gőzbe
burkolt vízoszlop, ezeknek a neve gejzir. A gejzirek medencéje
olyan, mint a szita, tele van lyukakkal és minden lyukon zúgva
tör elő a forróvíz, gőz és majd itt, majd amott szökkenik fel
egy-egy gejzir. Az egyik sokáig hallgat, de aztán annál nagyobb
erővel süvít 70--80 méter magasba a forró víz és 300 méter
magasba a gőz, a másik alig pihen valamit, sűrűbben dolgozik. Nem
is lehet számontartani a forrásokat, mert napról-napra változnak
és a gomolygó gőzfelhőktől alig lehet egy-egy medencén
áttekinteni. A gejzirek vize forró vizű patakokban folyik el.
Megtörténik, hogy a patak valamilyen okból a fenyőerdőbe téved és
kipusztítja. A gejzirek környékén nem ritka látvány az ilyen
kihalt erdő.
[Illustration: A meleg forrás kitörése
A forró víz ritkán tör ki szökőkutak módjára: többnyire olyan
gőzfelhőbe burkolódzik, hogy csak egy-egy pillanatra lehet látni
a felszökkenő vizet is.]
Európában Izland szigetén (az északi Jeges-tenger szélén) van a
legnagyobb szökő meleg forrás: ennek a neve »Gejzir« és innen
kapták a meleg szökőforrások a gejzir nevet. Valamikor a tihanyi
félszigeten is több mint száz gejzir működött. A gejzir
kitöréseit a forrás mélyében képződő gőz okozza. Amikor már annyi
gőz képződött, hogy nem fér el, nagy feszítő erejével kilöki,
kiszorítja a vizet.
[Illustration: Meleg forrás kúpja az észak-amerikai
Yellowstone-tó szélén]
[Illustration: Magasra szökő meleg forrás]
A föld mélyéből előtörő meleg forrás sok ásványi anyagot,
különösen meszet hoz magával, sokkal többet, mint a hideg forrás,
mert a forró víz sokkal több anyagot tud feloldani, mint a hideg.
Amikor azonban a meleg víz a levegőre jut, lehűl és nem tudja
többé oldva tartani a meszet, amely kiválik belőle és lerakódik a
forrás nyílása körül. Nem halmozódik fel akárhogyan, hanem a
lejtőn, ahol a meleg víz lefolyik, párkányok képződnek. A
párkányok lassankint nőnek és mögöttük mint valami víztartóban
megáll a kristálytiszta víz. Nem egyforma nagyok, attól függ,
mióta építi őket a forrás és hogy mennyi oldott anyagot hoz
magával. Van köztük olyan is, amely a magával hozott mészből
egész hegyet halmozott fel. A legszebb ilyen képződés a Csendes
Óceánban, az ausztráliai Új-Zéland szigetén volt, de a
Taravera-vulkán egyetlen kitörése 1886-ban úgy elpusztította a
föld szinéről, hogy nyoma sem maradt.
A legszebbek azok a gejzirek, amelyek szabályos időközökben
törnek ki. A Nemzeti Parkban a legszabályosabb gejzir pontosan
minden hetven percben kitör és tiz percig löki fel a vizet a
magasba. Kitörése alkalmával nem hasonlít egészen a közönséges
szökőkúthoz, mert az előtörő vízoszlopot gőzfelhő takarja el és
csak egy-egy pillanatra lehet látni a felszökkenő vízoszlopot is.
A meleg források a föld gyomrából nemcsak meszet hoznak feloldva
magukkal, hanem feloldott más anyagokat is: vasat, ként,
különböző sókat. Az ilyen meleg források vizét sokféle betegségek
gyógyítására használják fel. Részben isszák, részben pedig
fürödnek benne. Ha nincs is semmiféle gyógyító hatása, akkor is
felhasználják, közönséges (nem gyógyító) fürdőt építenek
melléje, mert megtakarítják a vízforralást. A meleg forrásnak gyógyító
célra való felhasználása olyan régi, mint maga az ember. A
Krisztus születése előtt élő görögökről és rómaiakról tudjuk,
hogy meleg források fölé gyógyító-fürdőket építettek és
mindegyiket más betegség ellen használták. A rómaiak olyan
forrásokat is ismertek és használtak, amelyeknél a mai ember is
sikerrel keresi az egészségét.
A meleg forrásnak a hőmérséklete mindig akkora, mint azé a
földrétegé, ahonnan előtör. A forrásból előtörő viznek a
mennyisége is különböző. A meleg forrás hőmérséklete állandó
ugyan, de például egy földrengés nemcsak a hőmérsékletét
változtathatja meg, hanem azoknak az ásványi anyagoknak a
mennyiségét is, amelyet a víz a föld gyomrából magával hoz. Ha a
földbe 33 méter mélyre leásunk, azt fogjuk tapasztalni, hogy ott
a hőmérséklet egy fokkal, 66 méter mélységben két fokkal és így
tovább minden 33 méternél egy fokkal magasabb lesz. Már most nem
nehéz kiszámítani azt, hogy olyan forrásnak a hőmérséklete, amely
ezer méternyi mélységből fakad, 33 fok lesz.
[Illustration: A meleg forrás nyílasa körül lerakódott
mészrétegek]
A forrásnak a vize a föld gyomrába úgy kerül, hogy hóolvadás vagy
eső alkalmával a víz leszivárog. Ha a talaj például agyagos, azon
a víz nem tud keresztülhatolni, a víz tehát aránylag kis
mélységben gyűlik össze és hideg forrás lesz belőle. De ha a
talaj laza, a víz a nagy mélységbe is lehúzódik és meleg forrás
lesz belőle. A meleg források közül azonban csak némelyik
keletkezik így. A másik fajta meleg forrásokból olyan víz tör
elő, amely nem esővíz volt valamikor, hanem először lát
napvilágot. A Föld legbelső magja ugyanis izzó és benne gőz
alakjában bizonyos mennyiségű víz is van. A Föld izzó magvának a
felülete lassan, de állandóan kihül, a benne levő gőz lecsapódik,
forróvíz lesz belőle, amely összegyül és amelyet a föld
belsejéből felszabaduló gőzök szorítanak a Föld felszínére.
[Illustration: A meleg forrás tölcsére
Némelyik tölcsérből rendetlen időközökben tör elő a forró víz,
némelyik pedig állandóan tiszta vízzel van töltve.]