Ilyent is termett már a meglepetésekben nem fukar világháború. Az eset a
következő:
Mindjárt a mozgósítás után levelet kapott a közös hadügyminisztérium,
amelyben körülbelül ez volt olvasható: „Kérem a behívásomat, mert a
harctérre akarok menni, hogy a hazáért harcoljak.“ Egy ügyvéd neve volt
aláírva.
Nemsokára rá az ügyvédet csakugyan behívták s miután szolgálatra
alkalmasnak találták, külön meg is dicsérték, hogy oly hazafias sorokkal
kérte besorozását. Az ügyvéd nagyot nézett s mikor fölmutatták neki
levelét, rögtön megismerte az írást: elvált feleségének anyja volt a
szerző.
Pör lett belőle, még pedig hatóság félrevezetése címén. A bíró a pör
folyamán megkérdezte az ügyvéd ex-anyósát, hogy személyes gyűlölet, vagy
talán más valami ok bírta-e a hamis levél megírására?
– Szó sincs róla! – válaszolt az ex-anyós. – De hát mért ne szolgáljon
éppen ő? Ha berukkol, legalább valami haszna lesz belőle az államnak.
Valamit én is akartam tenni ezekben a nehéz időkben az ország érdekében.
Fölmentették.