A háború még a jó Isten tudja, meddig fog eltartani; de egy nagyhatalom
már döntő csatát veszített: a házbér-pilóták érdekcsoportja. Az
építkezés nagyon vékonyan folyik Budapesten; de a háborús idő hidege
összezsugorította e milliós város élő testét. Sokkal kisebb helyen
elfér, tehát több helyet és helyiséget hagy üresen, mint azelőtt. Ezt a
statisztikánál hamarább hirdetik a budapesti kapuk. Évek sora óta
gőgösek és zárkózottak voltak ezek a kapuk, hasztalan bámult rájuk sóvár
szemmel, nem a borjú, hanem a teve is: a szegény budapesti lakáskereső
partáj, a századik se állt vele szóba egy biztató cédula erejéig. Most
aztán szemmelláthatólag megváltozott a helyzet. A kapuk beszédesebbek,
barátságosabbak, csevegőbbek lettek. Van cédula rajtuk bőségesen és a
cédulákon a rábeszélő készségnek meleg igyekezete. A gipsszel, csempével
telepompázott új palota a modern kényelem és higiéne minden kéjével és
varázsával csalogat. Neki még könnyű, mert gazdagon föl van szerelve. De
mit tegyen a szegény régi ház, amely nem adhat se központi fűtést, se
automata-geysert, se porcellán fürdőmedencét? Itt bizony a házmesteri
találékonyság fejlettebb egyéni művészetére van szükség. És a szükség
fejlesztőerejének igazán megható produktuma az a cédula, amely a
Józsefváros egy mellékutcájában, egy terpedt földszintes sárga ház ódon
kapuján izgatja a lakáskereső polgárok szívét a következőképpen:
Ezen Házban egy utcaji zobakonyhás lakás Speijzzal, vizvezetékkel és az
ejropai világháboru térképével November 1. kiadó.
A lift is modern kényelmi berendezés, a villamos kályha nemkülönben. De
ennél modernebb már igazán semmi se lehet.