Egy igénytelen adat, amely a magyar katona életrevalóságát jellemzi:
Ellenséges földön, L. mellett, a tiroli császárvadászok egy csapatja
együtt táborozott magyar bakákkal. Az élelmezési vonat elmaradt az
előretolt sereg mögött és ennek az lett a következménye, hogy a németek
koplaltak. A magyar táborban azalatt nagyvígan folyt a sütés-főzés.
A vadászkapitány megszólított egy magyar káplárt.
– Honnét szerzik maguk az elemózsiát? – kérdezte.
– Vásároljuk, – válaszolt a káplár.
– Itt van tíz korona, legyen olyan szíves és vásároljon nekem is valami
ennivalót.
A káplár többedmagával elment és egy óra múlva már hozta az elemózsiát:
egy ökröt, egy borjút, három disznót és vagy húsz libát.
– Maga nagyszerű ember! – szólt őszinte elismerés hangján a kapitány.
A káplár peckesen állott előtte és mereven nézte a kapitányt.
– Akar még valamit? – kérdezte a tiszt.
– Jelentem alássan százados úrnak, egy korona tizenkét fillér még
visszajár a tíz koronából.