Egy sebesült meséli:
– Orosz-Lengyelországban jártunk, nagy ütközeteket küzdöttünk végig,
borzasztó strapákon mentünk keresztül, és bizony a ruhánk, az alsó is,
felső is, csupa piszok volt, mosakodni napok óta nem tudtunk, a
szakállunk akkora volt, mint a pópáknak, de ki törődött evvel? A kedvünk
azért jó volt, a harcokat állottuk és a vasalt ruha ilyenkor igazán nem
fontos. Egyik napon aztán – pedig éppen jó hideg volt – mégis megkaptuk
a szigorú parancsot:
– Mindenki fürödjön meg, a ruhákat kimosni és simára beretválkozni.
Persze nem fürdőkádban történt mindez, hanem az útba ejtett tó mellett.
Hideg volt a víz, de a tisztálkodás jól esik, hát mostunk, pucolkodtunk,
a tisztek pedig egyre hajtottak bennünket:
– Csak rajta! Mindennek ragyogni kell.
Nem értettük, mit jelent ez az ünnepélyes készülődés, de pár óra múlva
frissen, tisztán, fényesen állott a seregünk.
És este megtörtént a nagy esemény: – egyesültünk a német csapatokkal.
Ezért kellett a nagy tisztálkodás, hogy lássák rajtunk a szövetségesek:
külsőleg is jól festünk.