Bárczy István, a polgármester, volt szemtanúja kórházi körútján a
következőknek:
Egy sebesült baka, akinek a balkarja volt felkötve, teremről-teremre
járt és mindenütt hangos szóval szólt:
– Kinek van még egészséges balkeze?
Egy másik jelentkezett, aki jobbkarján viselte a sebet.
– Mit akarsz? – kérdezte ez a balkezes.
– Gyere koma, – mondja neki a másik, – menjünk mosakodni.
Azzal a vízvezetékhez vitte, az egészséges jobbkezével megfogta a
bajtársa egészséges balkezét, az ápolónő szappant adott nekik és szépen
kezet mostak ketten, a két idegen kéz ügyesen simult egymásba, mintha
egyazon testnek lett volna a két keze.
– Kinek amije van, – mondták a szegények és jókedvüen vették „kézbe“ a
törülközőt, mintha minden a legnagyobb rendben lett volna, mintha ez
soha nem is lett volna másként.
[Illustration: – Te Miska, lődd le azt a pasast, kibicre nincs itt
szükség.]