Tegnap még a gyémánt volt a drágakövek királya. Ma? De kezdjük előlről.
A birodalmi bank az új törvény értelmében külön pénztárakat nyitott,
hogy a polgárság értékpapirjaira, áruira minél olcsóbb kölcsönt
kaphasson. Az első napon több ezer kölcsöntkereső jelentkezett, közöttük
számos ékszerész, aki ily módon próbálta áruit egyelőre értékesíteni.
Fölösleges fáradság volt. A bank vezetői kijelentették, hogy aranyat
szivesen vesznek zálogba, azonban gyémántot vagy bármilyen más
drágakövet nem. Ki tudja, mikor lesz a világ újra abban a helyzetben,
hogy drágakövet vásároljon. Ma gyémánt, rubin, smaragd, ragyogjon bár
ezerféle színben, törje meg százszorosan a napsugarakat, a világ örökös
vásárjában – az értéktelen holmi közé tartozik. Ez a kor a tűz és vas
kora és most érezzük csak igazán, hogy a gyémánt csupán az elpuhultak
játékszere.
„A háború a polgári élet megszokott értékeit is átváltotta, – írja egy
katona a harctérről. – Vannak napok, mikor a legnagyobb fényűzési cikkek
sem érnek semmit, míg az elsőrendü szükségletek kielégítésére való
dolgokért a fél életét is odaadná a katona. A hadiéletben az értékeket
körülbelül így lehetne kifejezni:
1 üveg pezsgő 0.05 korona
1 komisz kenyér 3.– „
1 szivar 3.– „
Ivóvíz poharanként 1.– „
1 ágy 35.– „
Mosdóeszközök 10.– „
1 revolver 1000.– „
1 órácska otthon az anyánál 1,000.000 „
A legszegényebb az, akinek egy zsák aranya van, a leggazdagabb, aki
barátja mellett küzdhet a hadseregben…“