A háború kezdetén az orosz diplomácia arról értesítette a semleges
államok sajtóját, hogy az osztrák és magyar hadsereg mozgósítása csődöt
mondott, amennyiben a monarkia – „a szláv csapattestek lázadása
következtében“ – mindössze csak 350.000 embert tudott az északi
harctérre küldeni. Azóta ez a hadsereg az orosz követségeken és
konzulátusokon kifüggesztett későbbi kommünikék szerint kilenc esetben
szenvedett „teljes vereséget“, ötször „tökéletesen megsemmisült“,
tizenegy ízben „pánikszerüen menekült“, a változatosság kedvéért kétszer
„átdobatott a Kárpátokon“, négy alkalommal pedig „cserben hagyta egész
tüzérségét és trénjét.“ Ugyancsak a semleges külföldnek szánt orosz
kommünikék szerint az osztrák és magyar hadsereg emberanyagban a
következő veszteségeket szenvedte: Kraszniknál 80.000, Lublinnál
130.000, Zamoscnál 90.000, Lembergnél 300.000, Komarovnál 90.000,
másodszor Lembergnél 300.000, Ravaruszkánál 150.000, Przemyslnél 67.000
embert. Az orosz jelentések szerint foglyokban, sebesültekben és
halottakban a háború első szakában 1,207.000 embert vesztettünk, ami
igen tekintélyes percentnek felel meg, ha tekintetbe vesszük, hogy
ugyanazon források szerint mindössze és egészben véve is csak 350.000
katonánk volt. Az amerikai ujság, amely ezt a statisztikát
összeállította, a végén megjegyzi, hogy az osztrák és magyar hadsereg,
amely ismételt és tökéletes megsemmisülése után visszaverte az oroszokat
Przemysl és Csernovic alól és kemény csatákat vívott a Visztula és a
Pruth mellett, ugyancsak csodálatos hadsereg lehet.