Vasárnapi szabadnapot kapott a káplár úr, aki az egyik magyarországi
fogolytábort őriző csapatban végez szolgálatot. A pihenőt arra használta
föl, hogy „benézett kissé a városba“, ami annyit jelent, hogy beült a
kávéházba. Természetesen körülfogták hamarosan és mindenki csak a
foglyokról szeretett volna egyet-mást megtudni. De a káplár úr kevés
szóra érdemesítette őket. Csak ennyit mondott róluk:
– Piszkosak azok! Tán nem is emberek, olyan piszkosak…
De azért csak faggatták tovább, hogy: beszéljen róluk, mit csinálnak,
hogy élnek, mi a legjellemzőbb rajtuk?
A káplár úr egy pillanatra elgondolkozott. Aztán így szólt:
– Mi a legjellemzőbb rajtuk? Hát az, hogy… akkora bolháik vannak, hogy
egy pesti kutya megugatná!