Galiciában történt. Hősi hadseregünk bekerített egy hatalmas orosz
csapatot és tisztestől, tábornokostul elfogta. A harc még állott, nem
sokat teketóriázhattak tehát és az oroszokat földirigálták az első
vonatra, amely a közelükben volt. Ez a vonat pedig, bár talán ötven
kocsiból is állott, de valamennyi kocsija „36 embernek, 6 lónak“
fölírásos waggon volt. Csak egyetlen egy harmadosztályú kocsi volt az
egész vonaton. Abba dirigálták be a fogoly orosz tiszteket, a többibe a
legénységet.
De a tábornok – a fogoly orosz tábornok – sehogysem volt megelégedve a
helyzettel. Veszekedett, pörölt, tiltakozott, hogy ő nem száll be
harmadik osztályú kocsiba, nem ül fapadokra, mert neki – mint
tábornoknak – első osztály dukál a vonaton.
Egy magyar kapitány előtt fejtette ezt ki haragosan, kipirult arccal. A
kapitány pedig – talán mosolygott is a bajúsza alatt – odamutatott a
temérdek orosz fogolyra és csak ennyit felelt:
– Bocsánat kegyelmes uram, de… nem készülhettünk elő ilyen
tömegforgalomra.
[Illustration: _A „kedvelt“ zsidó:_ Egyelőre még gondolkozunk az Atyuska
szavai fölött. (A clevelandi „Szabadság“-ba rajzolta Linek Lajos, aki
néhány év óta Amerikában él.)]