Carszkoje-Szelóban, ahol a cári család él, most óriás kórház van. Maga a
cári család rendezte be s maga a cári család látja el benne az ápolói
tisztet. Ahogy az orosz lapok nagy elismeréssel jelentik, maga a cárné
mindennap megjelenik a kórházban, dolgozik és tevékenykedik, maga is
kötözi a sebesülteket, s akárhányszor a legnagyobb operációkat is
végignézi. Olga és Tatjána nagyhercegnők gondosan segédkeznek édesanyjuk
mellett s ők is szorgalmas ápolónői a cári kórháznak.
Csak egy nagy hibája van a cári kórháznak. Nem vesznek föl belé más
sebesülteket, csak akik a legelőkelőbb, a leghíresebb családokból valók
s akik magasabb tiszti rangot töltenek be. A seb nem olyan fontos ebben
a kórházban, a kiontott vér sem, a hősi siker sem, mint a rang, a
méltóság, a büszke név. Piros vért nem nézhet a cári család, csak kéket.
Csak hét-, kilenc- és többágú koronás sebeket kötözgetnek. Csak hercegek
kaphatnak tőlük csillapító italokat.
Ilyen a kép, amikor a nagy, a dicső, a fényes cári család sebesülteket
ápol.