Máramarossziget városában most már kezdik összegyűjteni azokat az
emlékeket, melyeket az oroszok maguk után hagytak. Mi türés-tagadás,
ezek az emlékek nem a legrózsaszínűbbek, s a derék máramarosi polgárok
kései unokái is emlékezni fognak az atyuska méltó fiaira, a prémessüvegü
kozákokra. Dobay Sándor, Máramarossziget helyettes polgármestere volt
az, aki az orosz hordák vezetőjével tárgyalt az egész idő alatt. Hozzá
mentek panaszra a polgárok, ő pedig tovább adta panaszukat az oroszok
generálisának. Az összekoccanások az üzleti élet szükre határolt
területén játszódtak le. A jó kozákok hazai szokásuk szerint kancsukával
meg ökölcsapással akartak fizetni, azonban ezt a pénzegységet az orosz
generális a legnagyobb jóakarattal sem volt hajlandó bevezetni a
városba. De a kozák nem olyan gyerek, akit könnyen zavarba lehet hozni.
Ur ő – a máséból. Valamelyik este egy halálsápadt kereskedő szalad Dobay
polgármesterhez.
– Mi baj, barátom?
– Hogy az Isten pusztítsa el a kozákot!
– No, no… Megvertek?
– Nem. Még rosszabb! Kossuth-bankóval fizettek!
Mit volt mit tenni. Fölverték a generálist és panaszra mentek hozzá. A
generális mosolyogva hallgatta a panaszt.
– Lássák uraim, ilyen a kozák. Hazugság minden, amit róla írnak. Jó
gazda. Ezt a pénzt még a nagyapjuk szerezte negyvenkilencben itt
Magyarországon. Most, amikor az unokája hadba indult, előkereste az öreg
kozák a féltve őrzött bankót és odaadta unokájának, Ivan Ivanicsnak,
mondván, fiam, költsd el ott, ahol én szereztem és igyál egyet az én
egészségemre, aki megtapostam azt a földet… Az öreg kozák nem tudhatta,
hogy most már más bankó járja.
Ezzel elintéződött a kérdés. Hanem szolgáljon vigasztalásul egy másik
história. Egy szigeti ügyvédet fölhuzott mordállyal állít meg a kozák.
Rászól:
– Geld!
– Nyicsevo! – feleli az ügyvéd. Ami muszka nyelven azt jelenti, hogy –
nincs.
A kozák azonban nem az a legény, akit ezzel a szóval le lehet szerelni.
Kirántotta a bugyellárist. Tele volt bizony az húsz meg tízkoronás
bankóval. A kozák okos ember, csak az öregjét akarta elvinni. Kotorász a
bugyellárisban és talál – egy cifra sorsjegyet, melynek rég megvolt a
huzása. Az értéktelen papiros lévén a legnagyobb, azt vette ki. A többit
visszaadta.
És még mondja az ember, hogy a kozákban nincs gavalléria.