tudvalevőleg az oroszok a fegyenceiket tették meg – rendőröknek, nyilván
azzal az indokolással, hogy: nehéz a tolvajtól lopni. Néhány ilyen orosz
fegyenc aztán nem tudott elég gyorsan visszahúzódni és a mieink kezébe
került. Kihallgatták őket, jegyzőkönyvet vettek föl velök. A sort egy
fehérszakállú, rendkívül tisztes külsejü orosz nyitotta meg, aki
ünnepélyesen nézett maga elé.
– Volt-e katona? – kérdi tőle a kihallgató.
– Hogyne! – feleli büszkén. – Már az orosz-török háborúban is részt
vettem és ott szereztem ezt a szép gyémántgyűrűt.
– Úgy? És hogyan?
– Levágtam egy orosz tisztnek a fejét! – szól büszkén a fogoly.
– Hogyan? Ön akkor a törököknél szolgált?
– Nem, – feleli valamivel szelidebben a fegyenc, – akkor is az
oroszoknál.