1892 márczius 30.
Tisztelt Társaság! Szomorú hírrel kell megnyitnom mai ülésünket.
Társaságunk egyik legrégibb tagja, Szabó István, e hó 24-ikén Kazáron
elhúnyt. A boldogult úttörő hellenistáink közé tartozott. Guzmics Izidor
példáján lelkesülvén, hellén tanulmányokhoz fogott s első kisérletei
Kazinczy tetszésében részesültek. _Virágok a görög anthologiából_ czímű
fordítmányával lépett föl 1834-ben s innen kezdve egész haláláig buzgón
fáradozott a hellén classikusoknak magyar nyelvre átültetésével. Legfőbb
munkája Homér, a kinek mind _Iliás_át, mind _Odysseá_ját sikerrel
fordította le. Koronként, kivált élte alkonyán őstörténeti és
nyelvrokonsági elméletek vonták el őt kedves classikusaitól; Horvát
István álmodozásait akarta föleleveníteni s nagyon fájlalta, hogy e
törekvése nem talál visszhangra az Akadémiában. Nemcsak az Akadémiának
volt buzgó tagja, hanem a Kisfaludy-Társaságnak is, melynek tagjává
1842-ben választatott. Társaságunk kiadásában jelent meg tőle Aesop,
magyarul és görögül s _Évkönyv_einket egész haláláig számos
értekezésével és műfordításával gazdagította. Ez évben érte meg
Kisfaludy-társasági tagsága ötven éves fordulóját s az elnökség épen ez
ülésen akarta indítványozni, hogy a Társaság ez alkalomból üdvözölje őt,
s íme, üdvözlet helyett koporsójára kellett koszorút küldenünk. Mily
közel áll az örömhöz a fájdalom, az élethez a halál. Indítványozom, hogy
fájdalmas részvétünket fejezzük ki jegyzőkönyvileg, gondoskodjunk a
felette tartandó emlékbeszédről s erre kérjük fel Thewrewk Emil
társunkat.