1883 márczius 30-án.
Tisztelt Társaság! Rendkívüli ülésünk oka önök előtt már bizonyára
ismeretes. Mailáth György egy iszonyú gonosztett áldozata lőn; a minden
tekintetben kitünő férfiú, a kit még tegnapelőtt a testi és lelki erő
teljében szemlélhettünk, ma már néma, kihült tetem, gyalázatosan
meggyilkolva.
Hogy e kitünő államférfiú halála mily sulyos veszteség, érzi és tudja az
ország, tudják és érzik azon fényes testületek, melyeknek az elhunyt
dísze volt; de hogy a Kisfaludy-Társaság mit vesztett benne, azt
leginkább csak mi érezzük és tudjuk. Alig volt valaki főuraink közt, a
ki annyira ismerte volna a magyar irodalmat, becsülte volna az írói és
tudományos érdemet, s több részvéttel viseltetett volna a tudományos és
irodalmi mozgalmak iránt, mint Mailáth György.
A nemzetiség erős érzése, a nemzeti műveltség hő szeretete, lehet,
családi öröksége volt, de az bizonyos, hogy ez örökséget folyvást
öregbítette, gazdagította. Mindannak, a mit dicső barátja, gróf
Dessewffy Aurél, _Előkelőink nevelési rendszeréről_ írt híres
értekezésében a művelt nemzetiségről és a nemzeti műveltségről mondott,
ő hű képviselője, élénk kifejezője volt aristocratiánkban, elméletben és
gyakorlatban egyaránt. Egész élete visszatükrözi ezt, de elég legyen
csak azt említenem, a mi Társaságunkat illeti. Mailáth György nemcsak
alapító tagja volt Társaságunknak, hanem egyszersmind részvevő buzdítója
munkásságunknak, előmozdítója sikereinknek. Soknemű hivatalos
elfoglaltságai között is lelt arra időt, hogy üléseinket szorgalmasan
látogassa, sőt mint elnök részt vegyen azon bizottságban, melyet
Társaságunk alapító és rendes tagjaiból könyvkiadó vállalata vezetésére
nézve alakított. E tisztét is azon szigorú pontossággal és lelkes
erélylyel teljesítette, mely benne a közélet emberét annyira kitünteté.
E hű részvétet viszonozzuk mi is hasonló hű részvéttel; vigyük el hült
teteméhez könnyeinket, koporsójához koszorúnkat. Fogadja el a Társaság a
következő indítványaimat, melyekkel, úgy hiszem, a közérzületet fejezem
ki.
Először: fejezzük ki jegyzőkönyvileg részvétünket, s erről annak
idejében értesítsük az elhúnyt családját is.
Másodszor: küldjünk a Társaság nevében koporsójára koszorút.
Harmadszor: temetésén vegyünk részt testületileg.