1882 november 14-én.
Tisztelt Társaság! Ismét egy gyászhír bejelentése végett voltam bátor
önöket e rendkívüli ülésre összehívni. Greguss Ágost társunk,
Társaságunk másodelnöke, majdnem két évtizeden át titkára, folyvást
nagybuzgalmú és érdemű tagja, folyó hó 13-án reggel hét órakor meghalt.
Már hónapok óta el voltunk készülve e csapásra, mégis oly váratlan ért
bennünket, mert az emberi szív kimeríthetetlen a reményben s csak akkor
érzi igazán a veszteség fájdalmát, midőn már többé nem remélhet.
Ha van köztünk valaki, a kinek élete mintegy összefonódott Társaságunk
történetével, bizonyára elhunyt társunk az. Még mint fiatal író
Társaságunk kebelében lépett fel; æsthetikáját, az első magyar nyelven
írt rendszeres æsthetikát, már 1847-ben elfogadta Társaságunk kiadás
végett s az első magyar könyv mely 1849 októberében, a nagy katastropha
után megjelent, e munka volt. Szerzője bujdosott, majd elfogatva,
börtönben szenvedett, s midőn kiszabadult, elüzetve tanári székéről,
1853-ban Pestre jött s azon csekély számú írói csoporthoz csatlakozott,
mely a fővárosban, mint a hazafiság és nemzetiség képviselője, a jövő
reményeit hirdette. E szomorú években csakhamar a nemzeti műveltség
egyik kiváló bajnokává emelkedett. Aesthetikai, kritikai és
irodalomtörténeti dolgozatai éles észt és nagy műveltséget tanusítottak
s hatással voltak irodalmunk fejlődésére. Majd viszonyaink jobbra
fordultával mint az Akadémia tagja s a Kisfaludy-Társaság titkára, még
nagyobb munkásságot fejtett ki; számos philosophiai értekezést és
irodalmi essay-t írt, melyek két kötetben összegyüjtve is megjelentek s
irodalmunkban az ily fajú művek legjobbjaihoz tartoznak. Társaságunk
_Évkönyv_eit, kiadványait éveken át szerkesztette és műfordítványaival
gazdagította. Két nagyobb eredeti műve is, a _Balladáról_ és _Shakespere
pályája_ czíműek, szoros kapcsolatban vannak Társaságunk irányával. Az
első népköltési gyüjteményeink alapján tárgyalja és állapítja meg a
ballada elméletét annyi tudománynyal, éles észszel, szellemmel és
önállósággal, hogy egyetlen költői műfaj elmélete sincs megírva így
irodalmunkban. A második nagyobb mű, melyet az akadémia megbizásából
írt, mintegy bevezető könyv Társaságunk magyar _Shakespere_jéhez,
melynek létrehozásán ő is annyit fáradozott. Harmadik nagyobb művét, az
újabb rendszeres æsthetikát, melylyel őt társaságunk megbízta, nem
fejezhette be, bár arra közülünk senki sem volt hivatottabb, mint ő.
Meggátolta a halál. Az írók munkássága, még a legnagyobbaké is, rendesen
töredék marad, elég ha jelentékeny része lehet a nemzeti irodalom nagy
egészének.
Greguss hatott kortársaira mint ember és író egyaránt, munkásságával,
tudományával, jellemével. Hazafisága, emberszeretete, buzgósága és
becsületessége emlékét sokan őrizzük szivünkben. De volt lelkében egy
vonás, mely kiválón jellemzi őt, s melyet bár örökölnénk mindnyájan
tőle. E vonás a philosophiai szemlélődés és vallásos érzés vegyülete, a
philosophiai nyugalom és vallásos resignatio összeolvadása. Lehetetlen
megindulás nélkül olvasni utolsó költeményeit, melyekben lelkének egy
egész életen át gyűjtött kincsét oly őszintén feltárja. Panasz nélkül
tűri szenvedéseit és nyugodtan, megelégedve bucsúzik el az élettől.
Hálás a multért s nem esik kétségbe a jövendő miatt. Egy félszázadnál
többet élt épségben, szeretve, tisztelve – úgy mond; – hány
embertársának jutott ez részül, hányan dőltek ki a pálya küszöbén vagy
derekán, vagy tévedtek el az élet útjain? Ő is sok próbán ment át, de
megőrizte hitét Istenben, a kit egy-egy hamar kész bölcs oly könnyen
megtagad; emberben, hogy vív nagyért, bár gyöngesége gyakran megingatja;
nemzetében, bár túlbuzgó hívei félre csalnák, ellenségei pedig vesztét
jósolgatják. Teljék be hited, áldás emlékedre elhunyt társunk és
philosophiai szellemed, vallásos vigaszod enyhítse a mi fájdalmunkat is!