Szücsi, 1896 augusztus 23-dikán.
A magyar tudományos Akadémia és Kisfaludy-Társaság képviseletében
jelentem meg itt Kozma Andor társammal. Ha vannak intézetek, melyek
kegyelettel viseltetnek Bajza József emléke iránt, bizonyára az Akadémia
és a Kisfaludy-Társaság azok. A harminczas és negyvenes években Bajza,
Vörösmarty és Toldy voltak az Akadémia vezérférfiai, a
Kisfaludy-Társaságot pedig, mint Kisfaludy Károly barátjai, ők
alapították, emlékére, mintegy az Aurora-kör folytatásakép.
De nemcsak e két intézettől érdemli meg, Bajza a kegyeletet, hanem az
egész nemzettől. Bajza kitünő költő volt s még kitünőbb kritikus, a ki
nem csekély befolyással volt irodalmunk fejlődésére. Abban a korban,
mint lyrai költő senki sem művelte oly kizáróan és több sikerrel a
tiszta dalt nála. A szerelem és hazafiság e megható dalait széltében
énekelték a társaskörök s éneklik ma is. Azonban az ifjú költő
álmodozásait csakhamar a férfiú kritikai táborozásai váltották föl.
E század elején Kölcsey igyekezett megállapítani a magyar kritikát, de
oly ellenzésre talált irodalomban és közönségben, hogy visszavonult s
többé nem kritikákat, csak æsthetikai értekezéseket írt. Ekkor lépett be
Bajza tele hévvel és bátor kitartással. Éles dialectikája, szívós
küzdelme kivívta a kritika jogait, szabadságát s összetörte az ellene
táplált balfogalmakat. Diadalra segíti az Aurora-kör széptani irányát,
Révai nyelvtani rendszerét, Kazinczy nyelvújításait. A _Kritikai Lapok,
Figyelmező, Athenaeum_, melyeket szerkesztett, épen oly nevezetes
emlékei irodalmunk fejlődésének, mint az ő fáradhatatlan munkásságának
és kritikai szellemének.
Másfél évtizednél többet töltött el folytonos harczban. Polémiái élénk
érdeklődést költöttek fel. A conversations-lexiconi pör első szigorúbb
kikelés volt a gondatlan szerkesztés ellen és Dessewffy József gróf
legyőzése első megtámadása a születési aristocratia követeléseinek az
irodalom köztársaságában. Az Auróra-pör először hozta szőnyegre az írói
tulajdon kérdését.
Dramaturgiai harczai emelték szinkritikánk színvonalát. A
Kazinczy-Pyrker-féle vitában az a nemzetiségi hév, mely a haza fiaitól a
hazai irodalom művelését követelte s megbélyegezte a magyarból németté
lett írókat, szükséges és jótékony volt. A Csató elleni polémiában a
politikai és írói jellemtelenség leleplezése egy különben jeles íróban,
erős benyomást tett a közönségre s elősegítette a közvélemény
szilárdulását. A közönség kezdte megszokni a szemben álló irányok és
személyek tusáját s többet várt a folyóiratoktól, mint pusztán czikkek
gyűjteményét. Így alapította meg Bajza az irodalmi sajtót és készítette
elő a politikait, mely csakhamar fejlődésnek indult.
A negyvenes években visszavonult a szerkesztéstől és kritikától egyaránt
és történelmi tanulmányokhoz fordult. Azonban a forradalom kizavarta
nyugalmából s a nemzeti katasztrófa kétségbeejtette. Kedélye elsötétült,
szelleme kezdett kialudni s egy emésztő kór, lassú halál martaléka lőn.
Mily szomorú látvány volt az Akadémiában, vagy Pest utczáin az egykor
deli és erős férfiú megtört alakja, elváltozva, mint egy élő halotté.
Egészen azt fejezte ki, a mit ő maga mondott egyik szép költeményében:
Elhunyt lelkem lángja lettem,
Néptelen ház, puszta rom.
Tünik, hamvad életem,
Isten hozzád nemzetem!
Az idő rohan, az irodalmi és politikai világban új bajnokok és küzdelmek
állanak elő, a régiek háttérbe szorulnak s néha még emlékök is
elhomályosul. Épen azért köszönet és hála Hevesmegye lelkes fiainak,
különösen az egri irodalmi körnek, hogy nem engedik elhomályosulni Bajza
emlékét. Méltán büszkék földijökre, mert egy kitünő írót tisztelhetnek
benne, a ki jelentékeny hatással volt a nemzeti élet fejlődésére, egy
tiszta jellemű buzgó hazafit, a kit hazafi-bánata ölt meg.
Fény nevére, áldás emlékére!