Tartatott a Kisfaludy-Társaságban 1889 máj. 29.
E felolvasások után, melyek Jovanovics társunk pályáját rajzolták,
költészetét tolmácsolták, legyen szabad nekem őt magát üdvözlenem
Társaságunk nevében. A tisztelet és hála érzelmével üdvözlöm a
távollevőt, mint legkitünőbb szerb költőt, a ki a magyar költészet
tanulmányával is foglalkozva, megismertette azt nemzetével s a ki
különösen Arany _Toldi_ja sikerült fordításával a szerbeknél is
népszerűvé tette e magyar remekművet. A nemzetek könnyebben megértik
egymást az irodalmi, mint a politikai téren. Itt gyakran valódi vagy
képzelt érdekek választják el őket egymástól; ott az igazság nyomozása,
a szép cultusa testvérekké teszi s az emberiség nagy gondolatához emeli.
Jovanovics a szép cultusával közelebb hozta a magyart a szerbhez s dúsan
visszafizette az érdeklődést, sőt lelkesedést, melylyel a század első
évtizedeiben a magyar költők a szerb népköltészet iránt viseltettek.
Németországon Goethe, nálunk Vitkovics, e szerb eredetű magyar kőltő,
fordította a költők figyelmét a szerb népköltészetre. Kazinczy, Kölcsey
és Vörösmarty némely költeményein meg is látszik a hatás. Bajza néhány
szép dalt fordított magyarra, míg végre Székács József, Társaságunk
tagja, a harminczas évek közepén egy egész kötet fordítást adott ki,
felvilágosító jegyzetekkel kisérve s a szerb népköltészetről tüzetesen
értekezve. Sajnálhatni, hogy a szerb műköltészet termékei kevesebb
átültetőre találtak nálunk. De a Jovanovics szép példája hasonló
versenyre fogja serkenteni a mi költőinket is, annyival inkább, mert a
szláv nyelvek és irodalmak tanulmányozása az újabb időben örvendetes
lendületet vett a magyar tudósok és írók körében. Jovanovics nemzetének
ünnepelt költője s nyugodt önérzettel tekinthet vissza negyvenéves
pályájára. Dicsőséggel futotta meg azt, de nem mély sebek nélkül. Korán
vesztette el oly hőn szeretett nejét s kedves gyermekeit. E veszteség
fájdalma egyik főforrása költészetének.
Sebet tör a dal, de balzsamteli
Ujjával ismét megengeszteli.
Lelje tovább is vigaszát a költészetben, enyhítse sebeit az a koszorú,
melyet a szerb nemzet oly lelkesedve nyújtott neki s fogadja el
egyszersmind a mi őszinte méltánylatunk szerény fűzérét is magyarból
való jeles műfordításaiért. Legyen e nap örökké emlékezetes reá és reánk
nézve. Éltesse az Isten sokáig a szerb költészet dicsőségére s tartsa
meg tovább is érdeklődését, részvétét, szeretetét a magyar költészet
iránt.
Még egyszer üdvözlöm őt a Kisfaludy-Társaság nevében.
Éljen Jovanovics János!