Szegzárd, 1881 szeptember 4-én.
Azon budapesti irodalmi társulatok nevében van szerencsém itt szót
emelni, melyek ez ünnepélyre képviselőket küldöttek. Örömmel jöttünk
ide, hogy kifejezzük kegyeletünket Garay János, a jeles költő iránt,
hogy üdvözöljük Tolnamegye és Szegzárd közönségét, mely oly híven őrzi,
oly melegen ünnepli költője emlékét.
Valóban, Garay megérdemli e kegyeletet, mert mint ember és költő
egyaránt betöltötte helyét. Haláláig hű maradt jelmondatához:
A lelkem Istené,
Hazámé életem,
A szivem hölgyemé,
Enyém becsületem.
Mocsoktalan tisztán futotta meg pályáját, bár nem sebek, szenvedések
nélkül, de a megpróbáltatások napjaiban sem tagadta meg jelleme
őszinteségét és lantja méltóságát. E lant csak nemes érzéseknek volt
szentelve: a szerelem ábrándjainak, a családi élet szentségének, de
mindenek felett a hazaszeretetnek.
Garay híven követte mesterét: Vörösmartyt, a kinek nyomaiba lépett ő is.
Mint Vörösmarty, úgy ő is, multunk nagyságát és dicsőségét mutatta fel,
hogy éreztesse a nyomorult jelent s reményt ébreszszen a jövő iránt.
_Csatár, Árpádok_ és _Szent László_ e szellem szülöttei s balladáiban
folyvást a magyar történelem epikai és drámai mozzanatait énekli meg.
Mily erélylyel fejezi ki _Kont_jában a magyar hagyományos jogérzetet,
mely csak a törvénynek hódol, a bitorló önkényt és kegyelmet egyaránt
visszautasítja!
De nemcsak a mult nagy emlékeit, hanem a jelen vágyait, a jövő reményeit
is zengette Garay.
A kétségbeesett hazafiság sugalta Berzsenyinek, hogy: «romlásnak indult
hajdan erős magyar», Kölcsey kétségbeesve kiáltott fel, hogy a magyar
már csak névben él. Vörösmarty kiemelte lyránkat a kétségbeesésből és
hirdette: hogy jönni kell még, jönni fog egy jobb kor. Az új költői
nemzedék egész lelkesüléssel fogadta szivébe e reményt s Garayval együtt
a hazafias eszméket és érzéseket tolmácsolták, a hazafias erényeket
dicsőítették.
A hol költők születnek, hol a lant szava visszhangra talál, nem sokáig
késhetnek a tett emberei is.
Vörösmartyt Tolnamegye nevelte, a Völgység szép vidékén írta Zalán
futását; Garayt Szegzárd szülte, a rímelő és hivő hazafi költőket a
tettre kész tolnamegyei hazafiak egész serege követte, élükön Bezerédj
István, az örök jog szószólója s az első megyei adózó nemes, Csapó
Dániel, az anyagi érdekek előmozdítója, az első magyar népgazda, Perczel
Mór, az első magyar tábornok, a ki győzelemre vezette a honvédeket.
Ime a szó és tett, a költők és államférfiak egymásra hatása. Fény
nevökre s áldás Tolnamegye és Szegzárd közönségére, a mely oly fiakat
szült, növelt s emléköket oly kegyelettel ünnepli.