tenger meleg áramlatai egy részt enyhítendik a telet, másrészt nem lesz
ott minek megfagyni. Alig van ott kárbaveszendő föld, mely addig gabonát
termett, s azontul izlandi mohot csupán.
De nagy átalakulás alá kerül egész Ausztrália; a szigetvilág:
Dél-Amerika, Afrikával együtt. A hő égalj felőlük odább vonul s kapnak
helyette olyanforma mérsékelt égaljat, a minő most minket befed: esős
őszt, hideg tavaszt, növényaltató telet. E megváltozott éghajlat alatt
az a nép, mely most ott lakik, vagy kénytelen lesz elfogadni a
civilisatiót, minden követelményeivel együtt, vagy lassankint elfogyni
és helyet adni az életerős fajoknak, melyekkel versenyezni nem bir.
Meztelenül őgyelgő embert nem tűr el többé a föld, s dologtalan embernek
nem ád többé enni. Népfajok, melyek az emberiség nagy czélját
előmozdítani nem tudják, elmulnak maguktól. Nem irtja őket senki, nem
szorítja le velük, mint tökéletlen alkotásokkal. Vagy pedig támad
közöttük egy-egy vezérszellem, ki felkölti fajában a tetterőt, a vágyat
az élet után; a tudás szomját, a tökély utáni törekvést, s akkor nekik
sem lesz mostohájuk a föld; betöltik azt s az eltartja őket.
E csillagászi kiszámítások oly csalhatatlanoknak látszottak, hogy
ezeknek az alapján nagy tőkékkel rendelkező földvételi társulatok
alakultak, melyek roppant területeket vásároltak össze a lappon
vidékeken Archangelszk kerületében, a tunguz és samojéd pusztákon az
orosz kormánytól s az amerikai «nagy-rabszolga tó» környékén, az Aljaske
tartomány fensikjain: haszon nélküli, kopár, örök fagy lepte sivatagokat
most; – kenyértermő pihent szűztalajt majdan, ha a nap sugárai
átmelegítik. E most kopáran fekvő rideg sivatagoknak értéke huszszorosan
felülhaladja a világ minden államainak összes adósságait. Akkor Siberia
lesz a föld éléstára, s a földmivelés felvirágoztával egyúttal
kifogyhatlan kincstára a bányászat minden termékeinek, a hajdani
számkivetés elátkozott kinhazája a vállalkozók Eldorádója lesz majdan…
A legszebb tavasz következett Európában és Ázsia, Amerika mérsékelt
délövi országaiban, egyidejüleg a gyümölcstermő őszszel a déli féltekén.
A Capföldön a legzamatosabb bort szüretelték abban az april hóban,
melyben Európában a kankalin és az orgonafa virágzott, s mikor itt az
első cseresnye piroslott a fákon, akkor szedték az utolsó termést a
Tűzföld pangifáiról.
A gyors közlekedés mellett az ember átjárhatott az őszből a tavaszba
mindennap; átrepülve az örök nyár örökzöld rónáit.
Május hóban már csak tizenöt millió mérföldnyire volt az üstökös a
földtől.
Még most sem volt az egyéb egy szép csodálatraméltó égi tüneménynél;
legyező alakuan szétterjesztett sugárfarkaival egy páva csillag!
E legyező alak arra a vitára adott alkalmat, hogy ez nem az 1680-iki,
hanem az 1744-iki üstökös, annak volt hatszoros farka. Az üstökös
fénykisugárzása azonban a napközelben támad; a Halley-féle üstökös
valahányszor visszakerül a föld közelébe, mindig más alakot hoz magával.
Még most senki sem rettegett tőle. «Jó bor lesz az idén;» ez volt a
jelszó közeledtére. Döghalált, éhséget, háborut senki sem jósolt belőle:
az északi hemisphærium lakóinál győzött már a babona felett az ismeret.
Megállapodott rendes időjárás mellett a járványok is szüneteltek. A
boldog emberek egészségesek is. Pénzzavar, országbukás és cholera együtt
járnak. Most távol voltak. Bőség volt minden piaczon; termény és pénz
élénk forgalomban; dolga volt minden embernek elég s jutalma érte.
Az országos költségvetések mindenütt többletet mutattak a bevételekben.
A magyar pénzügyminiszter jónak látta az adót egyharmadával
leszállítani.
Juniusban már oly közel jött az üstökös, hogy fényes nappal is lehetett
látni az égen, gyönyörű látvány volt most is, szokatlan phosphorfényű
fejével.
E hónap közepe táján azonban a passat szelek meghozták azt az általános
esőzést, melynek értékét csak a mezei gazdák tudják megbecsülni; aratás
előtt három-négy napos eső, aztán még néhány napi borongós idő; ettől
telik meg a kalász szeme, ez hajtja csőbe a tengerit, növeszti a
burgonyát, megindítja a gyümölcstermést; hanem boszantja a
csillagászokat.
Hét napig csupán a himmalayai csillagda tudósításaiból értesült a világ
az üstökös útjának phasisairól.
A kik értettek hozzá, a naponkint háromszor közzétett adatokon
aggályosan csóválták a fejeiket: az üstökös már nem repülni, de
szökellni látszik.
Végre junius 25-kén egy északi szél elfutta a felhőket, s hét napi
bujósdi után ott állt ismét az üstökös az égen.
De mily szörnyű alakja volt már ekkor!
Tán ha napról-napra észlelhették volna közeledését, megszokták volna
azt; de az egy hét előtti tünemény után ezt az óriást látni az égen,
mindenkit megdöbbentett.
Most már a sugárküllői tíz ágra szakadva, a fél eget látszottak
beborítani; a legkülső fénykévék puszta szemmel is észrevehető lobogó
mozgást árulva el.
Ez az üstökös a naptávolban tíz lábnyi lassusággal libben, a
naprendszerbe jutva haladása mértani arányban növekszik, míg végre a
napközelben perczenkint ötvenhárom mérföldet repül. Hét nap alatt öt
millió mérföldnyi utat tett az égen: annyival közelebb jött a földhöz.
Az üstökös feje a gönczöl csillagképletében állt már, míg két középső
lángfarka a keleti láthatár alatt tünt el.
Gyönyörű látvány volt maga az üstökös feje ily közelből.
Az üstökös egy élő csillag. Nemcsak halad, de mozog is. Fejlődése
szemmel látható.
Fénytekéje tizmillió mérföldnyi távolból akkorának látszik, mint a hold.
Csillagászi felmérés szerint átmérője hatszorta nagyobb, mint a földé. E
fényteke után huzódik a lángüstök, mely a hány ágat képez hátul, elől
annyi rétegben burkolja körül a csillag gömbjét. És e rétegek mozognak.
A gömbnek nap felől elfordult részén teljes sötétség van: egy fekete ür
látszik, a háta mögött elnyuló lángkisugárzást megszakítva. A nap felé
fordult részét pedig fényudvarok körítik.
De e fényudvarok sokkal tündöklőbbek, mint a hold és napudvar; öt-hat
rétegben következnek egymás mögött, s égyik réteg szüntelen tolja a
másikat előre szemlátomást. A legkülső udvar, míg egyre tágul, s
szélesebb félkört foglal el, lassankint szivárványossá lesz, külseje
veres, mellső íve kék. És egyre tágul. Egyszer aztán szélei
megszakadoznak, kifelé sugárzó fénykévekre bomladozik, mik
szétsugárzanak, mint az északfény lángoszlopai s azzal elmulik. Nyomában
jön a másik fényudvar, és azután a többi, a végtelenig, szakadatlanul.
Egyik szivárvány a másik után terül szét az égen; míg az álló csillagok,
miket az üstökös eltakar, keresztül ragyognak a szivárványokon, az
üstökön, s magán a csillag fényes holdgömbjén.
És ez a fénytányér maga sem pihen: benne fénylő és sötét egyközpontu
körök váltják föl egymást s magva intensiv fénynyel, önkisugárzással
bír, a mit bebizonyít fényes nappal az által, hogy míg olyankor a
fényfarka és szivárvány udvarai eltünnek, maga mint önfényű csillag
ragyog a nappali égen. Az üstökös központjában tehát tömörülési
önfényteremtő műveletnek kell végbemenni.
Azon kiszámítás után, hogy az üstökös golyója a föld hatszoros
átmérőjével bír s hogy az naponkint hét, nyolczszázezer, később egy
millió mérföldnyi gyorsasággal közeledik a föld felé, s e gyorsasága
végre négy millió mérföldnyire fog emelkedni naponkint, a legkalandosabb
tér nyilt a földteke irástudó népeinek, hogy képzelmük szerint alakítsák
maguk előtt azt a jövendőt, mely a legközelebbi napokban várakozik
rájuk.
Ha az üstökös feje hatszor akkora átmérőjű, mint a föld: akkor az a
találkozás perczében egészen körül fogja a földet; harminczhat perczig
benne lesz a föld az üstökös magjában. A találkozást megelőző napon az
északi hemisphæriumon nem fognak látni égboltozatot: azt egészen kitölti
az üstökös; az északi szélesség negyvenedik fokáig a láthatáron csak egy
boltozat lesz: az üstökös fénytáblája.
Ha a föld a hozzá közeljött tekét, tán delejerejével, eltaszítja
magától, a sokkal sebesebb rohanású roppant tömeg mégis kétféle hatást
fog gyakorolni a földre. Az egyik hatása lesz a föld saját tengelye
körüli forgására.
Ha az európai félgömb felől suhan el az üstökös tekéje a föld mellett,
akkor oly gyors körforgást fog a földnek ezzel kölcsönözni, hogy négy
órából fog állni egy nap; ha pedig az amerikai félgömb felől fut el
mellette, akkoi megfordítja a föld körforgását, s azontúl nyugaton fog
felkelni a nap és keleten lemenni. Ily üstökös-rohamból magyarázták ki
már régen az Uranus holdjainak körforgását, a mik az egész
naprendszerrel ellentétben hátrafelé keringenek, nyugatról keletnek, míg
minden bolygó, a nap körfordulatával, s minden hold planetája sodrásával
egy irányban halad. Sőt meglehet, hogy paralysálja vele a föld tengely
körüli forgását, úgy hogy az, mint a hold, egyszeri nap körül jártában
csak egyszer fordul meg önmaga körül, s az által csak egy oldalán lesz
örök nappal éjszaka nélkül, a másikon örök éjszaka nappal nélkül.
A másik hatást pedig fogja a földre gyakorolni a gyorsan rohanó égi test
annak a napkörüli pályáját illetőleg. Most másodperczenkint 4 és fél
mérföldet halad a föld; ha a mellette elfutó üstökös, melynek tömege
nagy kiterjedése mellett a föld sulyát felülmulja, ehhez még hozzáadja a
maga perczenkint 40 mérföldnyi gyorsaságát, akár taszítva maga előtt,
akár vonva maga után a földet, akkor ez a lökés után szűkebbre szorult
pályakörben tizszerte gyorsabban fog a nap körül keringeni: harmiczhat
napból fog állni egy esztendő.
Így okoskodtak úton útfélen.
Az államszövetség hirlapjai naponkint háromszor siettek a féltudós
phantasia mende-mondáit megczáfolni.
Sem az egyik, sem a másik eset nem fog bekövetkezni.
Az üstökös gyorsan közeledik ugyan a földhöz s még gyorsabban is fog
felé tartani, ha egymás vonzkörébe jutnak; de azért még csak az sem
történik meg vele, hogy alakja egyre oly mérvekben nagyobbodjék a
földlakók szemei előtt, a minőkben közeledik.
Mikor nyolcz millió mérföldre volt az üstökös a földtől, akkor hatszorta
nagyobb átmérője volt, mint a földnek. Másnap ez arány már csak öt és
fél volt. Az üstökös fogy. Azok az egymás után kisugárzó
szivárványudvarok, az üstökös testét elhagyó párázatok, miket a
megközelített nap kicsal belőle, minden szétfoszló «halo»-ja az
üstökösnek egy réteget bont le testéből, mely láthatlan pára, æther,
«nappor» lesz, elenyészik az ürben, vagy tán oda tapad az üstökös
lánguszályához, vagy siet feltalálni az ecclyptikánkon tulnyuló zodiakál
fény napkarikáját s vele egyesülni. Az óriási tömeg, mire egy millió
mérföldnyire közeljut a földhöz, már akkor az átmérője alig kétszerte
nagyobb, mint a földé.
Hanem azt csak a csillagászok tudják ily bizonyossággal; a piaczok népe
látja közeledni, nagyobbodni, kiterjedni, uralkodóvá lenni az égen a
világür szörnyetegét!
HARCZ A FÖLDI CSILLAGOK KÖZÖTT.
A míg az égi testek között ütközet előkészületei folytak a
firmamentumon, az alatt idelenn a földön is döntő harczra készült egymás
ellenében az emberiség két vezércsillaga: a «tanoda» és az «egyház».
A jövő században már az iskola egyenrangu hatalom a templommal. A mult
század szörnyaránya ki van egyenlítve. A hol van egy nagy templom emelve
ezer emberre, ott van egy iskola, mely ugyanannyi hallgatót fogad be, s
ha egy városnak van tíz temploma, annak van tíz iskolája is.
A tanoda épen úgy nyitva van mindenki számára ingyen, mint a templom, s
abban tudományos előadások, felolvasások tartatnak kitünő szónokok
által: az előadások sorozata a kapura van kifüggesztve, mindenki azt a
napot választhatja, a melynek tárgya leginkább érdekli. A tanoda nem
csupán a fiatalság és férfinem számára van többé: megtelik az már minden
korú és nemű hallgatókkal.
Különös volt az a XIX-ik században (az ember a XX-ikban majd el sem
hinné), hogy a Biblia, a Thalmud, az Alkorán bölcs tanait késő vénségéig
magyarázták a szegény embernek; hanem azokat az ismereteket, a mik
örökké bővülnek, előre haladnak, a mik után élnie, tökéletesülnie kell,
vagy épen nem tanították neki, vagy tanították neki drága pénzért,
gyermek észszel, húsz éves koráig, akkor azt mondták neki: itten állj
meg, a mit a jövő húsz évben a tudomány foglalni fog, azt tanulja az
utánad jövő nemzedék. A vallást a sírig magyarázták az embernek; holott
a hit dolgához nem kell egyéb, mint egyszer meghallani és elhinni; a
tudományt, az ismeretet pedig, melyet buvárkodás, kétkedés, új alakulás,
fölfedezés örökké előbbre visz, csak addig tanították neki, a míg a
keserves diplomát kezébe kapta.
A XX. század tanodai rendszere nem ilyen. A tudomány csarnoka mindenki
számára nyitva áll dijtalanul, mint a templom. A ki elmulasztá
gyermekkorában, hogy olvasni megtanuljon, ha az élőszóval előadott
ismereteket egyszer meghallja, siet helyrepótolni, a mit elmulasztott, s
kopasz fővel hozzákezd a tanuláshoz.
Most a tanodák nem szűk zugok, hanem nagy termek, mikben mindenki
kényelmesen ülhet és jegyezhet, fővárosokban több ezer ember
befogadására képesek. Az előadások az esteli órákban kezdődnek, mikor
minden munka szünetel már. – Vasárnap egész nap vannak felolvasások.
S a nép oly buzgón látogatja a tanodát, mint hajdan az egyházat. S a
jövőkor Aragoi, Humboldtjai, Laplaceai, Litrowjai, Olmstedei, Newtonai,
Besselei, Liebigjei, Franklinjai, Jedlikei, Tarczyjai, Margói, Thánjai
felolvasásai hire épen úgy összegyűjti minden rangosztályból a
közönséget, mint hajdan egy pater Klinkowström remek prédikácziói.
S ez nemcsak Európában és Északamerikában van ekként; a tudomány
csarnokai odaférkőztek már a mohammedán mecsetek, a chinai
Budhatemplomok, a japáni Mirok bálvány templomai mellé s befurakodtak a
keletindus brahmanok szentélye közé is.
Szomjazza már az emberiség a tudást, a valót, s megittasul az ismeretek
gyönyörétől.
Hanem azért a másik csillag is ragyog: az egyház.
Az ember nemcsak kenyérrel él. Az embernek szive is van, s mikor arra
valami nehezedik, azt a tudomány meg nem gyógyítja.
Ha valaki vagyonát elvesztette, mit használ neki a mathesis, mit a
jogtudomány, mit a pénzválságok ismerete? segélyt keres, mely azzal
biztatja, hogy lesz más világ, a hol az utolsók lesznek az elsők.
A kit megcsaltak, megkeserítettek, mit használ annak a philosophia, mit
a historia, hogy az mindig úgy volt? Istent keres az, a ki az ő
szenvedéseiért boszút álljon, a ki azokat róla elfordítsa.
A ki fél a hónaptól, a ki távollevő kedveseért remeg, mit gondol az
arra, hogy a hang, a mig a legelső csillagig elér, azalatt millió év
telik le, s a világætherben akkor is csak oly óriási hang terjedhet
tovább, minő egy szétpattanó planétáé: azért ő mégis imádkozik, s jól
esik hinnie, hogy az, a ki ott a központi napban lakik, az ő sóhajtását
meghallja azonnal!
A ki kórágyán kínlódva hever, mit vigasztalja azt meg az anatomia?
csodától várja a javulását.
A kinek a kedvesét eltemették, mit kérdezi az a chemiától, minő
alkatrészekre fog ez imádott alak szétbomlani? nem adja az a más világot
semmi tudományért oda; a hol újra találkozni remél azzal, a kit úgy
szeretett.
S a kit bűntudat terhe nyom, oh azt a craneologia minden
csalhatatlansága sem nyugtatja meg; felvilágosítva róla, hogy nem ő az
oka a bűnnek, hanem koponyájának idoma, melyben e bűn organuma
túlfejlődött! embert keres az, kinek elmondja: mit vétett? s a kitől
megtudja, hogy van egy véghetetlen irgalom, túl a földön, a ki a
férgeknek megbocsátja azt, hogy férgek voltak.
A míg az emberek idegei érezni fognak, addig mindig lesz vallás a
földön. Lesz mindig egyház. Tanoda és egyház soha el nem törölheti
egymást. Ki kell egészítenie egymást.
A huszadik század vége felé meg volt hagyva az egyháznak az a hatalom,
hogy uralkodjék a szivek fölött; – de nem a fejek fölött.
Mindenütt emancipálva volt az állam az egyház alól.
Most, az apocalypsis napjaiban újra eljöttnek látszott az idő, melyben a
pap a király fölé emelheti fejét, a midőn a császárok a zárdákba fognak
menekülni, s zsákruhát öltenek a végítélettől rettegtükben.
A pápa a villámokhoz nyult: nem a vatikán mennyköveihez ugyan, hanem a
távirda villanysodronyaihoz, tizennégynapi bőjtöt rendelve az egész
katholikus keresztény világban.
Hasonlót tettek a keleti egyház főpapjai; s a Buddha, Bráhma, Láma,
Schamán hit egyházkirályai sem maradtak hátra a szent buzgalomban.
Járták a processiót, verték a dobokat, meghordozták a szent képeket; a
barátok mezitláb jártak, fedetlen fővel a hivek, a dervisek keringeltek,
a bonczok késekkel hasgatták bőrüket, a japán jamabusi barátok
kiszurkálták saját szemeiket s példájukat ezren meg ezren követték, kik
azzal akartak menekülni Isten ostora elől, hogy ne lássák azt; a nők
lenyirták hajaikat, a férfiak szakállaikat; s Indiában a Brahma szekere
alá, a «tirunál» kerekei alá százával veté magát a fanatizált nép, hogy
az Istenkocsival gázoltassa el magát, mielőtt amaz égi szörnyeteg
összezuzná.
«Térjetek meg népek, mert itt az itélet napja!»
Még a jó protestánsok is éjjel-nappal harsogtaták templomaikban a
zsoltárokat: «Haragodnak nagy voltában, megindulván, Ne feddj meg uram
engem».
S a zsidó bezárta boltját és ment a zsinagógába sírni a világ
elpusztulása fölött.
De hát lehet-e megitélni az érzékeny idegzetű embert, ha így megrémült
kerek e világon: mikor a természet minden élő állatja úgy érzé e
rémületet?
Mikor éjszakánkint naplement után ott állt a föld felett amaz óriás
csoda, melynek feje, mint egy sok karikába foglalt fényes szem, ragyog a
földre alá, s homlokáról egyik tündöklő szivárvány ivet a másik után
bocsátja ki, az égen széttáguló mozgó szivárványok úgy látszanak
közelíteni a földhöz, s midőn szétfoszlanak: mintha lángoló nyilak özöne
fordulna erre alá! Hah, akkor, mily égretörő zaj támad a földön! A
gulyák állatai megvadulva futnak szét, bömbölésükkel riasztva fel a be
nem sötétülő éjt; a fókák kijönnek a tengerből a jégpartra s
üvöltéseikkel hirdetik, hogy a vizek mélyén is rémület uralkodik, s a
félelemtől megszelídült kajmánok odamásznak az emberi hajlékok mellé s
felkusznak a királyi paloták lépcsőin: mintha védelmet könyörögnének az
embertől; hát az ember maga hol keresse ilyenkor a védelmet?
Hol? A tanodákban.
A kit meg nem nyugtat a rémnapokban a hit, azt megnyugtatja a tudás. Az
éj minden órájában közöltetnek minden város és nagyközség
tanoda-termeiben a csillagászok tudósításai.
S ezek mind pozitiv számításon alapulnak, a mik csalhatatlanok. A számok
megszüntetnek minden kételyt.
Az üstökös és a föld összetalálkozásánál négyféle tényező működik össze,
a miket folytonosan egybevetni a tudomány feladata.
Hogy a földdel össze nem ütközhetik, az olyan adat, a mi felől a tudósok
nem is vitatkoznak; két szabadon mozgó delejes test össze nem
ütközhetik, hanem kizökkentheti egymást a pályaköréből.
Ez utóbbi esélyt kiszámítani a feladat.
Először is az üstökös futása akként gyorsul, a mint a naphoz közelebb
ér. De annak a kiszámításnak a progressióját megint megrontja az a másik
tény, miszerint az üstökös tömör feje mentül közelebb jut a naphoz,
annál többet veszít tömörségéből, farka annál többet nyer
kiterjedésében, a mi viszont röptét lassítja. Ez hát a második tényező.
A harmadik lesz a föld vonzereje, mely az üstökös irányára és
gyorsaságára ismét növekedő progressióban hat be.
Negyedik erő aztán a delejesség, mely ismét bizonyos ponton elkezdődve,
megfordított progressióban áll ellent az üstökös rohamának.
E négyszeres erő hatványai ismeretesek; a bekövetkezendő tüneményeket
megmondják a számok és a vonalak.
Egy nagy baj történhetnék a földdel. Ez az volna, ha az üstökös az
ázsiai oldala felül suhanna el mellette. (Az, hogy a föld az üstökös
farkába belejut, semmi változást nem tesz; a mult században is ment azon
keresztül kétszer.) Hanem az említett esélyben az lenne az igen nagy
baj, hogy a föld tengelyét még jobban elhajlítaná az ekkliptika felé; s
ekkor nem hogy jobb nyár és jobb tél várakoznék a földre, sőt inkább a
jégvidék egész Európát lefoglalná, az adriai tenger befagyna minden
évben, a mérsékelt égövek csaknem végkép megszünnének; míg ellenkezőleg
nyáron az éjsark minden jege elolvadna rendesen, s hogy abból azután
milyen özönvizek támadnának, azt el sem lehet képzelni.
Azonban hát nem fog az megtörténni.
Az üstökös felvett pályavonala úgy vonul a föld felé, hogy mikor annak
legnagyobb közelében lesz, az Algol és Alamák-csillagok között fog
állani a fejével, julius 6-án a párisi órák szerint este 8 órakor. Itt
éri el a föld delejének legszélső hatáskörét. A föld delejpólusa nem
esik össze a valódi tengelylyel; az északamerikai Melville-sziget és
Calkburn közé esik a 70-ik fokig eltérve. Az üstökös-pálya tehát Amerika
felé fog félrehajlani s a földtengely zökkenése az ekkliptikához
függélyes irány felé várható.
A midőn azonban a csillagászok mindezt pontosan kiszámították, akkor
jöttek rá, hogy már most egy ötödik tényező is fog e számításba
beleelegyedni: a hold.
A föld hű drabantja épen akkor lesz utolsó negyedében s az üstökösnek a
föld és a hold között keresztül kell menni.
Phranza György bizanczi tudós 1454-ben jegyzette fel egy ilyen
átvonulását egy üstökösnek a föld és hold között.
Ha a föld deleje e közben az üstökösnek egy erős taszító lökést ad,
akkor annak a mi holdunkkal kell találkoznia, még pedig szemközt.
S minthogy a holdnak nincs oly erős delejes kisugárzása, mint a földnek;
ellenben vonzereje annak is van: észlelhető lesz a földről «in animi
vili» az a kisérlet, hogy mi következik két égitest összeütközéséből?
Azokra nézve, a kik a tanodákat látogatták, isteni gyönyör volt az
üstökös közeledésének minden szakasza. Valami túlvilági borzadály,
valami égbeemelő ihlet az, mely ily nagy csillagnak ily közelben
szemléletéből támad. Egy új láz neme szállta meg az embereket, hasonló a
holdkórsághoz; a sideratio, a csillagbefolyás izgalmából támadt az, mely
látnokká, túlérzékenynyé tette a fogékonyabb kedélyeket, míg az izgatott
tömegekben járványnyá szaporítá a megőrülés esélyeit.
Julius 5-én már oly közel jött az üstökös a földhöz, hogy az éjjel
csaknem oly világos volt, mint a nappal. Az üstökös önfénye s az
uszályáról visszavert napsugarak okozták e fényt.
Ezen az éjszakán sem ember, sem állat nem aludt a földtekén.
A légben milliói a madaraknak és denevéreknek röpködnek összekeverült
csoportokban.
Az államszövetség igazgatósága ezen a napon jónak látá figyelmeztetni a
tanodák hallgatóit, hogy az égi csoda bámulatában az aratási munkát
végezni el ne feledjék, mert ha a túlérett gabona kihull, akkor az a baj
csakugyan érheti a földlakókat, hogy éhezni fognak.
És valóban voltak bátor emberek, kik a végítélet napján neki merték
vetni a kaszát az érett kalásznak s elkezdtek aratni a jövendő számára.
Aratni a böjt nagy napján.
«Istentelenek! kiálták a vak hit apostolai; ti dolgoztok a végítélet
napján, mikor a földre kellene borulnotok, a rátok gázoló angyal lábai
alá! Miattatok kell elveszni a földnek. Ti miattatok, kik a tudást
állítottátok a hit helyébe; a mindenség eszméjét a Jehova oltára fölé;
kik szolgátokká tettétek a villámot, hogy irjatok vele, szolgává a
napsugárt, hogy azt emberarczok alkotására kényszerítsétek; kik
megmértétek a távolságot a föld és az ég között s elpereltétek azt a
szentektől és üdvözültektől; kik föltaláltátok a repülés tiltott
mesterségét; ha akart volna szárnyat adni isten az embernek, teremtette
volna őt eként; ti erőszakkal emeltétek magatokat a föld felé. Sirjatok!
Kevélységtekért tűz által vész el a föld!»
És a fanatizált nép kiverte az aratókat a szántóföldekből.
A kiszámítás szerint julius 6-dikán kellett legközelebb jutni az
üstökösnek a földtekéhez.
A csillag magva legfényesebb délben is látható volt az égen; fényfarka
megfosztá az eget kék színétől; valami opálfényben állt az egész égbolt.
Ily közelből a spectroscopok minden alkatrészét elárulták az üstökösnek
s a polariscop kimutatta, mi benne az önfény, mi a visszfény?