minek vessünk? úgy sem aratunk többé. Pedig még ez évben áldott időjárás
lesz, gazdag aratás, bő szüret, jó bor, jó kenyér. De senki sem fog arra
gondolni, a ki arat és szüretel, hogy valamit megtakarítson. Együnk meg,
igyunk meg mindent, hisz úgy is elveszünk. Mikor a művelt emberek is el
fogják veszteni az eszüket, hát a félvadak hol keressék a magukét?
Megszünik az ész fegyelme az ösztön ellenében. Visszavadul állatnak az
ember. Az erény, az erkölcs tilalmai széttörnek, féket veszt minden
indulat; hiszen egy végzet vár mindenkire, akár jót tett, akár rosszat.
Kereskedés, közlekedés megszünik, felbomlik a belső rend. Aztán jön majd
az éhség. Követelni fog ott, a hol talál. Az emberek megölik egymást egy
falat kenyérért, s a civilisatio székhelyein megjelennek a kannibálok!
Végre betakarja sötét palástjával az egész világot az újra hatalomra
került vakhit; visszafoglalja elvesztett trónját a bigotteria, s a
közeledő égi kisértettől féltében a világ minden népe menekülni fog az ő
papjai, dervisei, lámái, bonczai, ulémái palástja alá, mely eltakarja
előle az eget és földet.
Ez volt a nagyobbik veszedelem a közelgő kataklyzmában.
Háromszáz csillagda működött ez idő szerint a kerek földön. Nagy haladás
a mult századhoz képest, a midőn mindössze hetven csillagda állt s azok
közül tíz üresen.
A csillagászróli fogalmat nem körvonalozta többé a tréfás definitio:
«egy olyan ember, a ki az eget nézi s a földet nem látja».
A földi embernek nagyon is szükséges lett tudni, hogy mi történik az
égben?
A csillagász működése nagy befolyással van a mi mindennapi kenyerünkre.
Az összes csillagdák az államok szövetsége igazgatóságának rendelkezése
alatt álltak.
A csillagdák tudatták a repülőgépek által a keletkező zivatarokat, a
tengeren járó hajók, előre értesítve a viharnál gyorsabb járásu gépek
által a veszélyről, képesek voltak az elől biztos kikötőbe menekülni; a
föld valamennyi tengerein egy tizedrésznyire szállt alá a hajótörések
esélye, a mult századéhoz képest. S még az előre meg nem óvhatott
hajótörésekből is kiszabadíták az embert magát a segélyül siető
légjárók; emberáldozatot ritkán kapott már a tenger.
Azután a csillagdák közölték egymással s a központi observatoriummal
mindannyian légtüneti észleleteiket, azoknak összevetéséből az időjárás
változásai az egész földön előre megjósolhatók voltak; ha a grönlandi
csillagda jéghegyek elszakadásáról értesített, ha a délamerikai
csillagdák az Andes-hegyeken megjelenő fellegpalástról tudósítottak, ha
az astrachani csillagászok nem láthattak a nappali ködtől, bizton előre
tudható volt, hogy első esetben tartós hideg északi szelek, a másodikban
huzamos esőzés, a harmadikban hosszu aszályos rekkenő meleg következik,
s a termelő, a kereskedő, az utazó a szerint intézhette munkáját.
Az observatoriumok egyébbel is foglalkoztak. Központjai voltak minden
világrész és ország időjárási termelési tudósításainak. Az
államszövetség igazgató tanácsa általuk folyton figyelemmel kisérhette,
minő a vetések állása, minő az aratás eredménye a kerek földön? Bor,
búza, gyapot, kávé, czukornád minő termést adott? s e tapasztalatait nem
tartá titokban, nem zsákmányolta ki egy ország, egy kaszt, vagy egy
világrész javára, hanem sietett minden nemzet nyelvén azonnal közzé
tenni, hogy minden termelő és kereskedő tudja tájékozni magát, mely
árúczikknek fog emelkedni, melyiknek szállni az árkelete?
Nem olyan bolondság ez, mint a milyennek előre látszik.
A világnak, mentül jobban szaporodik és civilizálódik az emberiség,
legnagyobb panasza marad a munka és az élelmiszer közötti örök harcz.
Majd az panaszkodik, a ki termel, majd az, a ki fogyaszt.
Egyik esztendőben magasra felmegy az élelmi szerek ára, akkor a termelő
vigad; de annál jobban zúgolódik az, a ki munkája után megszabott
fizetést húz, mert az ő fizetése nem emelkedik együtt a kenyér árával.
Másik esztendőben megint nagyon lemegy a termelt árúczikkek váltságdíja,
akkor meg az vigad, a kinek rendes fizetése van, s a termelő
szomorkodik, mert az ő adója, adóssága, szükségei nem zsugorodnak össze
az élelmiszerek rovatával együtt. Vagy az egyik ember szerencsétlen,
vagy a másik.
S a kettő között még azután van egy harmadik osztály, a kereskedőké,
mely ez örök hazárd játékában a természet szeszélyeinek vagy gazdagodik,
vagy bukik, de biztos talapot nem tud maga alatt teremteni.
Az államok szövetsége e nagy baj enyhítését tűzte ki legfőbb feladatául.
Az államok nem hevertettek többé annyi milliardokat gyümölcsözetlenül
aranyban, ezüstben, pinczeboltjaik alatt, mint XIX-ik században; hanem
hevertették kincseiket a helyett a nagy államraktárakban elrakott élelmi
czikkekben.
Mikor roppant termés van egy országban, egy világrészben, akkor azt
mondják, hogy az zsirjába fullad; pedig dehogy fullad! úgy felissza maga
körül a zsirt, hogy a zsir huzza a rövidebbet. Együnk meg, igyunk meg
mindent, hisz úgy is rajtunk vész. Ez akkor a jelszó. A másik
esztendőben aztán szükség van, akkor koplalunk.
Arra, hogy egyes ember, egyes család legyen takarékos, ahhoz nagy
nevelés, megszokás, hajlam, apa, anya, gyermek és cselédség egyetértése
szükséges. Hogy ez a magántakarékosság általánossá legyen, azt soká
fogja az emberiség elérni. Hanem az államok lehetnek mindenki számára
takarékosak.
Mikor gazdag termés van, az állam nem engedi, hogy azt elprédálják, hogy
az élelmi czikkek árát a szégyenletig leverjék, hogy vevő hiányában
mindent felzabáljon a telhetetlen népgyomor, a mi megenni való, hanem
közbelép az állam, megnyitja a kincstárait és raktárait, amazokat
kiüríti, emezeket megtölti.
Mikor ismét rossz esztendő volt, az állam nem engedi, hogy a kenyér árát
a rémletekig fölverjék, hanem megnyitja tölt raktárait, piaczra bocsátja
az áldott évek fölöslegét s ismét megtölti a kincstárait.
Hisz ezt már a Fáraók idejében is gyakorolták.
E feladat mellett az államvezetők természetesen kényszerítve lesznek
sokkal többet forgatni a kezeikben a politikai számtant, statistikát és
egyéb reáltudományokat, mint a közjogot, strategiát és diplomatiát, s
mikor valahol minisztert keresnek, nem azt fogják kérdezni, hogy ki a
legjobb «speaker»?
Ily szabályozott raktári rendszer mellett lehetségessé van téve az
államszövetség igazgatóságának, hogy egy évben oly tömeg élelmi szert
halmozzon össze a föld minden részén, mely két évre elég.
Nemcsak a szántott föld szolgáltatja ahoz a maga illetményét. A borassus
pálma, a szágópálma, Amerika diótermő fái száz millió ember számára
évekig eltehető termést adnak. A savannakon leölt vad-bivalyok husa,
pemmikának elkészítve, esztendeig eláll. Az óriás folyamok, a tengerek
besózott és szárított halai, teknönczei, tonnákba elrakott puhányai
roppant tartalékot képeznek az éhség asztalán. Az emberiségnek, ha az
összes államai szent szövetségében egyetért, ha takarékos és mértékletes
tud lenni, még az is hatalmába van adva, hogy egy egész esztendőt el
birjon viselni, melyet valamely csillagjárási katastropha az egész
földre nézve meddővé tett.
E rendszer idegzetét képezték a földön mindenütt elhelyezett csillagdák
és azoknak mint egy központi gerinczagya volt a himmalayai, mely minden
ködön felül emelkedve, a többieket tapasztalatairól értesíté.
Hogy építék oda e huszonhétezer lábnyi magasba e csillagdát?
Annak minden alkatrésze vasból és messingből volt öntve.
A darabokat készen vitték oda.
Az épület tervét verseny útján fogadták el s akkor az államszövetséget
alkotó minden országra rábizatott, hogy a rá eső részt készíttesse el
hozzá.
Az államok a hajdani emberölő gépek, az ágyuk anyagát használták fel e
czélra. Megönték ágyuikat csillagdának. És mikor az egyes darabok készen
voltak, oly tökélyre volt már emelkedve a technica, hogy a húsz
különböző államban készült alkatrészei egy épületnek, az összerakáskor
tökéletesen egymásba illettek.
Ehhez a csillagdához aztán nemcsak élelmi szert, vizet és meleget, de
még levegőt is mesterségesen kellett előállítani, hogy a benne működő
csillagászok kényelemben és zavartalanul működhessenek: a kiknek aztán
volt is annyi fizetésük, mint egy hajdankori püspöknek.
És ez a csillagda volt aztán a megfordított Bábel! A népek
egyetértésének tanujele! Élő bizonysága annak, hogy az újra kizöldült
földnek, az egymással kibékült nemzeteknek, e találmányokban gazdag,
istenhez közel emelkedett gyönyörü földi világnak semmi világromlás
által elmulnia nem lehet, nem szabad, nem szükség.
Az ember vitázott az Istennel a maga világának fenmaradásaért s megállt
égre emelt arczczal, hogy elvitassa az «itéletnapot»!
HARCZ AZ ÉGI TESTEK KÖZÖTT.
Az egész földön csak két olyan nagy távcső létezett, mely tízezerszer
nagyít. E roppant hengerek remekül szerkesztett gépekkel voltak
összekötve, hogy egyetlen ember tetszés szerint igazíthassa őket minden
irányban. Az egyik a himmalayai, a másik a vandiemenslandi csillagdában
volt felállítva. A természetbúvárok e két helyet jelölték ki századok
óta mint legszebb égtájképeket.
Bokhara és Tibet ege alatt hull a legtöbb tűzgolyó, ott húznak keresztül
a legérdekesebb meteorok, a szivárvány minden szineiben, zöldek,
veresek, sárgák legkivált. Az általuk lerajzolt tűzút néha félóráig ott
látható még az égbolton mozdulatlanul. E helyről látni meg azt a foltot
az égen, melyen semmi csillag nincsen: a kigyós jegyében. A mult
században még két ilyen sötét lyuk volt az égen: a második skorpióban.
Tökéletesen fekete foltjai az égnek. A XX-ik század vége felé a skorpio
e sötét foltja elveszté azt a nevezetességét, hogy még hiresebbé legyen
az által, hogy fenekén egy csillag-ködfolt jelent meg. Ezt a ködfoltot
még a két távcső-leviathán sem birta alkatrészeire felbontani. – Pedig
azok már akkor csodadolgokat mutogattak az embernek, miket Herschel,
Humboldt csak látnoki sejtelemben érintett. Felfedezték a kettős napok
sötét központi testét, melyet azok megvilágítnak, körüle forogva,
feltörték a tejutat, kitanulva a csillagrajok útját, melyek egymással
szemben keringenek; a távoli csillagködökben felismerték a világunkon
kívül eső világot, a külső tejutat, mely azt a belsőt körülfutja.
A vandiemenslandi refractor figyelemmel kiséré a csodás
«Magelhæn-felhőket», azt a két fénylő ködfoltot, mik a távcső alatt,
mint myriadjai a ködcsillagoknak tünnek elő, egymáson keresztül-kasul
bolyongók. Egy világrendszer csupa üstökösökből, melyben nincs sem nap,
sem bolygó, se «csillagikra,» a hogy elnevezék, századokról-századra
észrevehetőleg tömörül; egyszer bizonyosan összetalálkozik a központban,
egy erősebb tömeg a többit magához rántja s támad a csillagköd helyén
egy új nap, egy elsőrendü csillag. E nagy távcsővek felderíték, hogy a
Jupiter holdjainak gőzkörük van, s így azokon élet és tenyészet, a mi a
föld holdján nincs.
A skorpióban ismert sötét folt megzavarása után a vizöntö égürét annál
nagyobb figyelemmel kisérék a csillagászok. A század vége felé a
himmalayai csillagda egy huszonketted rangu csillag megjelenését jelezé
a kigyós sötét foltjában a többi csillagdáknak. Bár a távirda elég
gyorsan közlé a hirt: a többi csillagdák közül egyik sem volt azt képes
észrevenni. Következő éjjel aztán meglátták azt valamennyien; de nem
mint huszonketted, hanem mint harmadrendű, puszta szemmel is könnyen
látható csillagot. Harmadnapra már elsőrendű csillag ragyogott azon a
helyen, mely egyre fényesebb lett; felülmulta a Syriust, míg végre oly
tündöklővé lett, mint Venus teljes fényében. Ez volt a nagy égi űr
kitöltője.
Már most ha e csillag fényének millió évek kellettek, mióta a föld
megalakult, hogy sugarai, perczenkint 40 millió mértföldnyi gyorsaság
mellett, idáig jussanak, és még ily emberi felfogást kigunyoló távolság
mellett is legelső csillagul tünik az fel: akkor az nem lehet más, mint
a «központi nap». A világ középpontjának sugarai érték ezuttal a földet.
A tudás a legalsó néprétegekbe is el volt már akkor terjedve, s a
«központi nap» megjelenéséről minden piaczon szerte beszéltek. A
nagyszerű égi tünemény, mely naplementekor az európai égen keletről
támadt fel, izgalmas hatást idézett elő a népkedélyben. Egy rész azt
vitatta, hogy ez záloga annak, hogy most már a föld is megnyerte
fölavattatását az égbe: ime a teremtő Isten székhelyét látjuk
szinről-szinre, jobbak leszünk, boldogabbak leszünk ezentúl. Mások az
ellenkezőt sejtették: betöltek a föld napjai; végződik a millenium: a
végitélet van hátra.
Voltak osztályok, miknek érdekében állt az utóbbi felfogást táplálni. A
kik legtöbbet gondolnak a földi örömökre és saját gyomrukra, azok
legjobban szokták a népet ijesztgetni Istennel és a föld gyomrával.
Most következett még a közelgő üstökös rémjelenete.
Mikor azt még csak a legnagyobb távcsővek észlelhették, annak az alakja
nem különbözött a naprendszeren belüli üstökösökétől. Egy nagy
ködgomoly, közepe felé mind tömörebb, fényesebb; minden fényfark nélkül.
Abban az évben, melyben megpillanták, közeledése igen lassú volt. Fél év
telt bele, míg az Uranus pályájáig eljutott. Itt azonban egyszerre, a
mint a naprendszer bolygói közé került, az eddig körös-körül burkoló
fényködtömeg elkezdett hosszan végig nyulni róla; először mint egy
zacskó, azután hosszú farkalakban, mely két végén kétfelé nyilt és
kétfelé hajlott.
Ekkor aztán a futása is gyorsabbodott.
Mi okozza a visszamaradását a ködszerű tömegnek a nap közelében? A nap
deleje. Az üstökös fényfarkának tengelye a napig mephosszabbítva, ennek
egyenesen a központján megy keresztül. És így az üstökös maga is
delejes. Két ellentétes erő gyúrja őt ott az égen ama fenyegető
rémalakká; egyik a nap vonzereje, mely körülcsóválva visszatérni
kényszeríti, másik a nap delejessége, mely visszataszítja. A gázok, a
mikből az a nagy ködtömeg áll, delejjel birnak, mik a nap egyenlő
delejétől futni akarnak.
Hanem az üstökösnek magva is van, mely nem ereszti a gázokat.
Mi az a fényes mag? Folyadék? sűrű gáz? vagy por? vagy felleg?
Eddigelé minden üstökös magván keresztül meg lehetett látni az álló
csillagot, mely előtt elment, a nélkül, hogy annak fényében sugártörést
okozott volna.
Az 1999-iki üstökös más alkatu.
Ennek a feje már tökéletes körrajzu gömb, világosabb és sötétebb
sávokkal, szélei nincsenek köddé elmosódva: egy tömeg az, gömbje előtt
félhold alakban tol maga előtt egy tőle különvált fényburkot, s
tűzfarkát három sötét csík szakgatja meg, el-elválasztva azt testétől.
Mikor az az üstökös sphærájával egy álló csillag előtt elmegy, annak a
fénye keresztül látszik ugyan rajta: de ime – sugártörést szenved. A
csillagászok bámulva észlelik, hogy annak az üstökösnek a magva már
folyadék: a víznél könnyebb; körülbelül olyan, mint a sürített széneny.
Ez már nem «semmi» többé.
A mint még közelebb jön, két új fénysugárküllő nyomul ki belőle két
felől, mely a kettős tűzfark elé hajol; úgy tünik most fel, mintha négy
lánguszálya volna, mik közül a két szélső észrevehetőleg hullámzani
látszik, mint a kigyózó láng. A csillagászok kétféle fényt vesznek rajta
észre, a polarizáltat, a nap vissza vert fényét, és az önsugárzatot.
Most már mindenki láthatja az égen puszta szemmel, a ki az éjszaki
félgömbön lakik.
Hogy e roppant tömeg, mely a naprendszerbe beavatkozott, minő hatást
idézett elő? azt a földi csillagászok legelébb is a többi bolygókon
észlelhették.
Legelőször a Neptun pályáját szelte keresztül. Ez a naprendszer legkülső
bolygó csillaga, akkor hatszáznegyven millió mérföldnyi távolban volt a
földtől. Már akkor a nagy távcsövek jól megismertették a bolygó alakját,
melyet csak a mult században találtak fel, elébb tudományosan számítva
ki létezését az Uranus, Saturnus és Jupiter koronkénti
pályazavarásaiból. Ennek is gyűrűi vannak, mint Saturnusnak s egy
holdja, mely öt nap alatt kerüli meg a földnél huszonnégyszerte nagyobb
területű égi testet, úgy, hogy ezt a holdat a Neptun lakói repülni
látják az égen, mint egy meteort. – A Neptun távolában még nem volt az
űstökösnek lángfarka, homályos tömege fénylő középponttal alig
észlelhető lassú haladással közelíte felé. Azonban a Neptun haladása még
lassubb, hatszorta csendesebben futja körútját, mint a föld.
Százhatvannégy földi esztendő kell neki, a míg egyszer körülfutja a
napot. Van-e ott ember, a ki egy telet és egy nyarat megért? De hát
van-e ott nyár? Ne aggódjunk most azon. A Neptunban lakók nem fáznak:
annak a lakói még most az olvadt gránit, a folyó bazalt s a vajudó
földkebel érczei: az még egy izzó csepp.
A Neptun és az üstökös lomha futásában keresztül szelé egymás pályáját,
a nélkül, hogy találkozót adtak volna egymásnak. Legnagyobb közelségük
tíz millió mértföldnyi volt. De mégis annyi változást észrevettek a
csillagászok a Neptunon is, hogy a külső gyűrűje a belsőtől messzebb
távozott.
Az Uranus közelében már a zacskóalaku idomot vette föl az üstökös; de ez
a bolygó is oly távol esett tőle, hogy egy kis pályazavaráson kívül
egyébb hatást nem gyakorolt rá.
Mind a kettő viszont az üstökös pályáját téríté el alig észrevehetőleg;
de a csekély eltérés is elég volt arra, hogy az üstökös útját a
legközelebb következő Saturnushoz egy millió hatszázezer mértföldnyire
közel vigye.
Már ezt a látványt száz meg százezernyi távcső kisérte figyelemmel e
földön. A földteke tulsó oldaláról siettek fel az északi félgömbre e
mennyei tragœdiát szemlélni: az emberiség java egész éjjel ébren volt.
Meg is érdemlette a látvány: mert míg a világ fennáll, ezt a tüneményt
nem fogja többé látni ember. A csillagászok előre megjósolák, hogy ha a
nagy üstökös oly közelben fog elvonulni a Saturnus mellett, akkor a
csillagról az azt körülfogó gyűrűknek le kell pattanniok, s a szétszórt
gyűrű keringő darabjaiból lesznek a Saturnus körül új holdak. Így
támadhatott körüle az eddigi hét hold is.
A Saturnus távolában az üstökösnek már puszta szemmel látható alakja
volt. Feje úgy tünt fel, mint a Venus, ha vékony felhő takarja és
fényfarka már akkor kétfelé volt válva. Még most nem volt ijesztő, csak
érdekes látvány. Érdekes különösen a nagy refractorokban.
Márczius utolsó két napján volt az üstökös a Saturnushoz legközelebb.
A Saturnuson nem volt semmi delejes kisugárzás észlelhető. Még az is
izzó állapotban van.
Annálfogva a két csillag vonzereje egy harmadik ellenerő zavarása nélkül
hatott egymásra.
Márczius huszonnegyedikén minden csillagdából azt jelezték, hogy a
Saturnus gyűrűi az üstökös felé megnyuló ellipsist kezdenek fölvenni.
E percztől fogva egy távcső sem maradt őrzetlenül.
A csillagdák nagy telescopjai nappal is láthatóvá tevék a két csillagot.
Márczius huszonötödikén este hét órakor jelezé a himmalayai csillagda,
hogy a Saturnus gyűrűi az ecclypticára való elhajlástól nevezetes
visszatérést mutatnak: a Saturnus tengelye visszanyeri a függélyes
állást pályaköréhez.
Ebből kitünik, hogy a tengelyelhajlást a pályakőrhöz függélyes vonalból
a bolygóknál a közelükben elhaladó nagy üstökösök okozhatták. – Most ez
helyrehozta az előbbeninek a vétkét. Tehát az üstökösök nemcsak zavart
tudtak előidézni, hanem rendet is helyreállítani. Egy ilyen
szolgálattétel a földnek is sok baját megorvosolná. Időszakaink
különbségének oka a földtengely félrehajlása.
De még egy más szolgálatot is tett az üstökös a Saturnusnak.
Ha e csillag gyűrűje, mely csak olyan tömör anyag, mint ő maga, együtt
hülne ki a bolygó felszinével, akkor annak az egyenlítőjén köröskörül
volna egy holt zóna: egy földöv, melytől az eget egy átlátszatlan, semmi
sugárt át nem bocsátó holt tömeg örökre elzárja; ott nem volna élet és
tenyészet soha. – E sötét árnyat lehetett látni a Saturnus gömbjén.
Márczius huszonhatodikán repülte be a hir a villany szárnyain a kerek
földet, hogy a Saturnus fényabroncsa lepattant.
E tüneményt, keletkezése pillanataiban csak a föld naptól elfordult
részein láthatták, a hol már akkor éjszaka volt. – A hol egy óra mulva
esteledett be, ott már a távcsövek előtt nem állt a Saturnus hármas
gyűrűje, hanem a helyett tizenkét fényes gömb látszott körüle, melyek
közül nyolcz észrevehető sebességgel távolodott a bolygó központjától;
megannyi ujonalakult hold. – E holdak legnagyobbika hat napig repült
kifelé a megindító lóderőtől hajtva s nyolczszázezer mérföldnyire
távozott el a Saturnustól: akkor aztán megkezdé a többiekkel együtt
bolygója körüli pályafutását.
A Saturnus, gyűrűi felbomoltával, a holdakban leggazdagabb bolygója lett
a naprendszernek. E nagyszerű szétrobbanásnak bizonyosan megfelelő
világrendítő hangja is volt, mely a világæterben képes tovább terjedni,
egykor fültompító zugással fogja meglepni a földlakókat; hanem azt csak
a jövő század ivadékai hallják meg. A hangnak a Saturnustól a földig
eljönni kell nyolczvan esztendő. E találkozás azonban magának az
üstökösnek pályafolyamára is határozó befolyást gyakorolt; oly
perturbatiot idézve elő abban, hogy a míg az addigi futása szerint a
földdel való találkozása az üstökös pályakörén kívül esőnek számíttatott
fel, a megváltozott irány miatt most már annak okvetlenül az üstökös
pályakörén belül kellett megtörténnie.
Május közepén már a Jupiter útját szelte keresztül az üstökös.
Fénykisugárzása már akkor két szélességi fokot ért át az égen.
A földpályán kívüli négy asteroid akkor mind a napközelben volt s
ezuttal nem találkozhatott az üstökössel: hanem annál inkább észlelhető
volt annak hatása a naptávolban álló Jupiteren és Marson.
Mindkét bolygónál, a mint az üstökös közelített feléjük, szokatlan
delejes kitörések voltak észlelhetők. A Jupiter északfényének
kisugárzása a legelső holdjáig elhatolt, s a Marsból északfény és
délszakfény sugárzott ki egyszerre, rövid időközöket tartva
lelohadásában.
Azonban a Jupiter nem jutott közelebbre az üstököshöz tizenhat millió
mértföldnyinél s a távolból nem zavarta azt meg felvett útja irányában.
A Mars pedig gyorsan menekült előle. E kis planetának, mely alig
nagyobb, mint a Jupiter legnagyobb holdja, nem volt tanácsos az égi
szörnyeteggel elfogadni a tornát!
Az egész földkereken valami rendkívüliség volt észlelhető az
időjárásban. A déli féltekén oly meleg volt a nyár, hogy január elsején
a délsark két legszélső tűzhányója, az Erebus és Terror a tetejéig fedve
volt friss zölddel. – Utolszor azonban. – Ez év deczemberében már a
délsark vidéke hiába fogja várni a nyarat. Neki az örök tél jut.
És gazdag termésű év igérkezett. Az első aratást ez évben Tasmaniában
kezdték. Február derekán van Diamensland, új Caledonia, Austrália déli
vidéke annyi tengerit, rizst és batatát termelt, hogy az egész
szigetországot el lehetett volna látni két évre.
E szigetország lakóinak sorsát azonban nem csupán az élelmezési gond
fogja eldönteni.
A hogy a Saturnus példája megmutatta, az üstökös közeljutása a bolygó
tengelyének visszahajlítását eszközölheti. Ez üstökös nem azon égi
vándorok egyike, a miknek tömege legfeljebb a föld ötezred részét
képezi, ez a földdel egyenrangú tömeg.
Ha közelléte által a föld tengelye csak annyira is visszahajlik, mint a
Saturnusé, ekkor kiszámítható, hogy a föld északi részén a meleg égöv
izotherméinek kigyóvonala Európában Odessától a Kárpátokig,
Csehországig, Berlinig fog felvonulni; a britt szigeteknek olyan
climájuk lesz, mint dél Austráliának; egy hónapig tartó fagy nélküli
téllel. Oroszország területe mérsékelt égalj alá kerül, a Newa azontúl
csak ritkaságképen fagy be s Szentpétervárott csak annyiszor fognak
szánkázhatni, mint most Budapesten. Nálunk a tavasz kezdődni fog
februárral: földünk megismerkedik a tropicus esőszakkal; pálma,
kenyérfa, gyapot meghonosul Európa közepén, ismeretlen tünemény lesz a
késői fagy; a jeges tenger elveszti kiterjedését; a Behring szoros Ázsia
és Amerika közt megnyílik, az északi tengeri út felszabadul, s egy egész
nagy terület, melynek csak hat heti nyara van, melyet csak az
iramszarvas és jeges medve látogat, felszabadul a földmívelés és
baromtenyésztés számára: egy akkora terület, mint négyszer egész Európa.
Ámde ugyanakkor a föld déli féltekéje sülyed bele a hosszú tél szakába.
A huszadik szélességi fokig nyolcz hónapos lesz a tél, siberiai gyorsan
átfült nyárral; s a déli jeges tenger előre nyomul jégbérczeivel,
lakhatlanná téve a közelében eső szigeteket.