De most itt feküdt az ágyában, és nyilván nem volt kész terve, hogyan
viselkedjék az ilyen válságos helyezetben.
Nem, mondta rá hirtelen.
No, látod, mondta Lassen. Kishitű vagy még, ingadozol, tehetetlen vagy
és azzal se jöttél még tisztába, hogy milyen nagy a te bűnöd.
No, most aztán robbanhat az akna! gondolta magában boltos Per.
Hogy az ő lelkét mi nyomja? Erről mindeddig hallgatott: egészséges akart
lenni, hogy felkelhessen az ágyból és visszavehesse Theodortól a boltot.
Egyebet nem akart. De a bolt az övé.
Én azt reméltem, hogy könyörületes lesz hozzám és feladja nekem az
utolsó kenetet. Múlnak az évek és engem elgyötör a kín itt az ágyamban,
mindig rosszabbúl vagyok, a kezem, lábam egyre jobban fáj és az Isten
kemény kézzel bűntet, inkább akar egészen az ebek harmincadjára
juttatni, minthogy visszaadja az egészségemet.
Megállj, Per! Istent ne káromold! Az Úr nem bűntet téged jobban, mint
amennyire vétkeztél, ezt biztosan tudhatod.
Nana, mondta az öreg Per, de maga nem tudja, hogy itt mi minden történt,
tette hozzá. Nincs hová hajtanom a fejem, a saját házamban elvitték a
tetőt a fejem felől, Theodor cselekedte ezt velem. Nagyszerűen
kieszelte, hogy az apját, meg az öreg anyját kitezi az uccára,
mondhatnám, és én nem gyógyúlhatok meg és nem kelhetek fel, hogy a
kezembe vegyek és rendbehozzak megint mindent.
Pernek egyszerre megeredt a szava – no lám! – és a tekintete is
visszanyerte a régi szilárdságát:
Nem tehetné meg azt, hogy lemegy a boltba és kikergeti onnan Theodort?
kérdezte.
Nem, ez a világi hatóságok dolga. Nem, nem, ne is beszélj velem
ilyesmiről, utasította el a kérést Lassen lelkész.
Ezt csak az ő érdekében mondom, mert ő az én fiam és gyermekem. És ha ön
a gallérjánál fogva kidobná őt az üzletből, akkor talán észretérne az a
felfuvalkodott pénzeszsák.
A lelkész nem szólt egy szót sem. Hirtelen eszébe ötlött az egész
jelenet jellegzetessége, ezer éles apró vonásban villant lelke elé a
falusi paraszt, meg a boltos Per, meg a fajtája, amelyhez tartozott.
Ezért… ezért küldött tehát érte egy haldokló! Lassen csak hallgatott.
Rövid néhány esztendővel ezelőtt még maga se gondolkodott volna másként,
mint a boltos Per, de ő belőle hála Istennek már más ember lett.
És nem elégedett meg azzal, hogy bennünket, az öreg szüleit, nyomorba és
nélkülözésbe kerget, nem, a hugai részét is magához ragadja és
kiforgatja őket mindenükből, hangzottak tovább az öreg Per sirámai. Most
az italmérési jogot is visszaadta a városi hatóságnak, és minden
tönkremegy a kezén és az anyja egy ostoba tehén és nem néz a parafin
után és nem törődik a szirupos hordóval a pincében. Kihez forduljak?
Theodor az enyémnek tőszomszédjában egy új boltot nyitott és most még a
választófalat is keresztülfűrészelte, egyetlen nagy üzlet az egész.
Nekem kellene csak ott lennem!
Hát Rasch ügyvéd nem tud ezen segíteni? Én nem avatkozhatom bele, mondta
Lassen lelkész és felkelt a helyéről.
Csodálatos volt ez a heves rosszindulat, a bosszú szenvedélyes vágya
ennek a béna embernek a lelkében, és Lassen boldog volt, hogy
kiemelkedett a bűnnek és vadságnak ebből a társadalmi osztályából.