A következő pillanatban már folyt a vér, – néma megdöbbenés, aztán
sikoltozás, hangos kiáltozások, összevisszaság, – jajgatás…
Vajjon Baardsen szándékosan úgy állította-e be a tőrt, hogy szúrjon?
Mert csak két eset volt: vagy nem nyitotta ki alatta a hüvely nyílását,
vagy szándékosan rontotta el a rúgót. A távirász most egy kissé
zavarodottnak látszott, a tőr megakadt a csontjában és amikor kihúzták,
Baardsen lehanyatlott egy székre.
A fejetlen zűrzavar és a kiáltozások nem akarnak szűnni. Julius
megjelenik.
Orvost! Orvost! mondja.
De amíg a postahajó meg nem érkezik, addig nincsen doktora a városnak,
mert Muus elutazott!
Segítsenek le a távirdáig! kéri Baardsen.
Az arca halálsápadtra vált, de azért még megőrizte a lélekjelenlétét és
az öklét erősen a sebre szorította.
Clara kisasszony szüntelenül jajgatott: