Az asszony lopva nézte. Tudta miről van szó. Azt is tudta, hogy a fiu
egy ideig ott les az ajtónál türelmetlenűl. Előre tervezi, hogy megsúgja
a leánynak.
– Úgy intézd, hogy délután leánykérni jövünk!
Milyen szép a világ, milyen jó az Isten!
És ő most nem hívhatja be, hogy mondaná kedves szemrehányással:
– Nem es szólsz az édesanyádnak?
Ezt megérni nem méltó.
Bűne visszajár és írtózat ül szemeiben.
– Az a leány s ez a fiú!
A szörnyű gondolatra az ördög ledobja az ágyból.
Kétségbeesésében felriadt.
– Ne hagyjatok! – Miháj! – Súrold a szívemet!
Helyrehozhatatlanul elkésett a halál.