Estefelé a tanító ököllel megverte a bezárt deckaajtót s kajánul
bekiáltott:
– A gyermekeid is megszületnek, mielőtt a kenyerüket megkeresnéd!
– Ave pajtás! – ujjongott vissza a fiu. – Jó uton vagyok.
– Maholnap rászáradsz arra a buta gépre, mint a szentgyörgyi béka a
lapos kőre, – vigyorgott és félreült a bokor alá egy cigarettára.
Egyideig elnézte a fáról lelibbenő levél után bukó szürke cinkék játékát
s hogyan terelgeti a levegőben a szellő az erőtlen legyet; aztán szokása
szerint kurtát kacagott. A jó emberek ha kacagnak föltartják a fejüket,
a madarak is alulról felfelé hullatják el a kedvüket, csak a gazemberek
röhögnek bele saját szőrös mellükbe. Rég kiérlelte magában, hogy elveszi
szerencsétlen társától az asszonyt. Most terve támadt rá s erre adta meg
a röhintő ördögjelet.
Hónapokig leste, hogy ledűl a nő mellől a férfi, megörlődik és vagy
ráhányja a gépre a vérét, vagy bele bolondul. Titokban szakkönyveket
hozott Kolozsvárról s hideg, éles számítással kisérte ő is a munkát. A
gyanutlan fiu szintén oktatta. lelkesen, melegen álmait közölte, de
olyankor arany szögekkel feszítette keresztre.
A fényes tollat könnyű kitépni a madárból, hanem a denevér szárnyat
nehéz elszakítani. A lezuhant emberek nyakán kell az élet-trónra mászni.
Igy történt. A félszeg gnóm sohse rettent, regés szivóssággal fölébe
került a másiknak. Hiszen ők azok, kik régen, honfoglaláskor estenden a
fák mögött a lopott szüzekkel eltüntek, a tehénben megállítják a tejet,
vagy mint felhő elfutnak a hold előtt. A középkorban élet szentségtől
ájultan söpörte ki őket a templomszolga, Ma tanítók, püspöki portások,
esetleg – miniszterek, de a hadüzeneteket biztosan velük küldik
egymásnak a népek.
A más tragédiája nekik szórakozás. Feledhetetlenűl nagyszerü perceket
szerzett ennek a tanítónak is a csikszéki Vass Ferenc küzdelme a géppel.
Elnézte, hogyan teremti ujra a semmiből, hogyan találja fel ismét beteg
masináját, mert nem volt annyi pénze, hogy egyetlen utmutató könyvet
vegyen rajta. Ő már tudta, hogy az elektrómágnest három perc alatt be
lehetne állítani az áram megszakítás kellő távolságába, de hetekig
hagyta kinlódni.
Mikor mégis minden készen állott s a gép le volt győzve, akkor
belopózott a nyomoru malomba, kezébe vett egy „hideg vágót“, rátette a
gépfej alsó szelepére és hatalmas ütést mért rá. Az ércalkotás
megrázkódott és – a gép ujabb huszonöt esztendőre semmivé volt téve,
– Most lássuk, hogy mit tudsz cimbora, – nevetett megkönnyebbülve.
Ki látta? Este volt. A hold tulságos éjjeli papucsokban akkor futott
lefektetni a szunyogokat.