Fenyérynek az volt a legnagyobb gondja, hogy lefeküdjék. Ott pedig, a
mint letette a fejét, úgy elaludt. Még kérdezett valamit az alispántól,
hogy mennyi az idő? de a mit az felelt neki, már azt nem hallá.
Még csak azt a fáradtságot sem vette magának, hogy a padlásra fölnézzen
s megszámlálja a gerendákat (a mik ugyan nem voltak), hogy azután a mit
azon a helyen álmodni fog, a hol legelőször alszik, beteljesüljön.
Még csak álmodni sem volt kedve.
A felettök levő szobákból Dobokyné és a többi hölgyek egészséges
kaczagása hangzott alá. Bizonyosan azon a lovagon kaczagnak, a ki
jelenlétökben Morpheus karjai közé szenderült.
Ilyen volt az első találkozás Irén és Fenyéry között a
Tarnóczy-kastélyban.