Öcséd Manassé.»

Mikor ezt megírta, a tárczából nehány bankjegyet vett magához s azzal a

tárczát Áron bekecsének külső mellzsebébe dugta.

Aztán odahajolt csendesen Blanka fölé; egy csókot lehelt tiszta

homlokára, a tűzre új rőzseköteget rakott s köpenyét vállára vetve,

elhagyá a barlangot.

Az udvaron felnyergelé a lovát s keresztül törtetett a kaput elzáró

csipkebozóton.

A hold akkor jött fel, utolsó negyedében járt már: egy idomtalan

világító jégtömeg a csillagok között. Világánál kivehető volt a

patakmeder útja, melyből a Balyika várától nehány száz lépésnyire egy

meredek lejtő visz fel a Monasteria fensíkjához. Merész, koczkáztatott

út, görgeteg kövek között: a paripát jobb kantáron fogva vezetni, mint

rajta ülni, de az erős akarat legyőzi az erős akadályt. Fél órai nehéz

fáradság után Manassé elérte a Muntye fensíkjának kezdetét, mely szálas

tölgyerdővel volt fedve.

Jó kalauza volt az éjben a hegyormon meggyujtott jeltűz, melyhez

hasonlók több hegytetőn világítottak közel és távolban: égő felkiáltó

jelek az éjben, mintha Erdély minden hegyei összebeszéltek volna, hogy

ma tűzokádókat játszanak.

E jeltűzből megtudta azt, hogy hol van annak a fölkelő tábornak a

főhadiszállása, a melyik Toroczkót fenyegeti?

A felé tartott. A fölkelő tábornak nem voltak előörsei; ez nem szokás; –

útjában egész a Monasteriáig nem talált senkit, a ki feltartóztatta

volna. Ott leszállt a lováról, azt megkötötte egy fához s aztán gyalog

ment a kis tornyos épületig, mely zárda és kápolna volt egy személyben,

s ez alkalommal, mint egyetlen födél a hegyháton, főhadiszállás is.

Az épület bejárata előtt volt két őr; mind a kettő hason feküdt és

aludt. Az egyiket megrángatta Manassé, hogy bejelentesse magát vele: az

nem sikerült sehogy, a másiknak aztán békét hagyott. Kénytelen volt

minden bejelentés nélkül belépni az ajtón a Monasteriába.

Künn hamvadóban voltak az őrtüzek; csak az egy szurokkal bekent jelfa

égett lángolva. Aludt az egész tábor csendesen. Felőle mind el lehetett

volna lopni azokat a hosszú faágyúkat, a melyek mellett a vontató

bivalyok kérődztek csendesen.

Egy az Isten (1. rész) · 第 66 / 97 题