Manassé elővette a tárczáját s annak a pergamenlapjára e sorokat írta
irallal:
«Kedves Áron bátyám!
«Lehetetlen az, hogy én álomra hajtsam fejemet, a mikor Simon és
Jonathán bátyám feje fölött a halálpallos függ.
«Lehetetlen az, hogy az én drága kis szülöttevárosomat irtóharcz
szinhelyévé tenni engedjem.
«Lehetetlen az, hogy én arra a völgyre, mely az emberölést nem ismerte
erénynek soha, a hova nőmet azért akartam vinni, hogy megismertessem
vele az embert a maga ős ártatlanságában, az Istent a maga végtelen
szeretetében: most tűzlángokat, vérfürdőt vigyek.
«Megkisértem azt, a mit lehetőnek tartok.
«Míg ti csendesen alusztok az Úrban, én elmegyek fölkeresni a fölkelő
tábor vezérét. A mit erőszak, fenyegetés ki nem vihet, jó szó,
engesztelő hang elérheti. Én két bátyámat a halálból és fogságból
megszabadítom. Nincs félelem, mely ettől visszatartson. – Valamint hogy
nincsen öröm, nincsen gyönyörűség az életben, mely rábirjon, hogy a
siralomházba tett testvéreim börtöne mellett lopva osonjak el, s menjek
lakodalmat ülni, a míg őket veszteni viszik.
«Egyedül megyek közéjük és fegyvertelenül.
«Ti jöttök én rám dárdával, paizszsal, én pedig ti rátok a seregek
urának nevével!
«Hiszem, hogy győzni fogok.
«Téged pedig arra kérlek, hogy légy oltalmazója egyetlenemnek.
«Mindenek előtt a Balyika-várat hagyjátok el kora hajnallal. Ittlétünket
már egy ember tudja s az elárulhatja.
«Te ismered az útat innen a «Porlik» barlanghoz, a minek létéről kevesen
tudnak; az jól el van rejtve itt a sziklák között. Oda költözzetek át.
«Én reggelre a Monasteriától szintén oda fogok jönni a két bátyámmal
együtt. A melyikünk előbb érkezik, a másikat nyugodtan bevárja.
«Ha pedig azt végezte volna felőlem az Úr, hogy feladatomban elbukjam:
akkor légy gondviselője egyetlenemnek. Mentsd meg innen, de ne hadd
elveszni a világban. Ha családunkat megtartja az Úr, fogadjátok őt
testvérül magatok közé. Ő hozzátok méltó. Balsorsomat, ha utolér,
kimélettel add tudtára. E tárczában van az ő vagyona és az én
megtakarított keresményem; – ennek viseld gondját.
«Dávid bátyám annyira hasonlít hozzám arczban: szivében sokkal jobb,
mint én… Mindenemet reá hagyom…
«Aztán ne mutasd előtte, hogy miattam keseregsz.
«Ha Isten velem, ki ellenem?