Egy napon nagy dolognak kellett történnie a herczegnővel, mert **
grófnénál tett látogatást, még pedig szokatlan kora reggeli órában.
A grófné már akkor visszajött a reggeli miséről, a mit egy nap sem
szokott elmulasztani.
Blanka arczán szokatlan izgatottság látszott, a mire betegség után
különben is fogékonyság marad fönn. A grófné boudoirjában négy tagból
álló hölgy-társaságot talált, kik a házi asszonnyal egy elmés alkotásu
ruhatartó-bábot álltak körül, melyre egy új női ruha volt felakasztva.
Ez öltözetváz mintája volt azon jelmezbáboknak, a mikkel később a
császári trónra hivatott Montijo grófnő egész termeket megtöltött.
Mikor az ember fel van indulva, olyankor a mellékkörülmények, a miket
egészen közönyös tárgyak képeznek, leginkább megragadnak a lelkében.
Blankának emlékében maradt az, hogy a szemlére kitett öltöny narancsszín
sárga moir, zöld és lilaszín szegély-himzéssel.
– Panaszom van önre, előzé meg a házi asszony a belépőt. Az, hogy engem
nem látogat meg, még csak hagyján, de a templomban sem látni önt soha.
Blankának, ha nyugodt kedélyállapotban lett volna, az leendett a
válasza, hogy hosszas ideig beteg volt, feküdt, recidivázott, orvosi
tilalom alatt állt, s ezt teljes értékű mentségnek fogadta volna
mindenki.
E helyett nagy keserüen ezt találta felelni:
– Nekem nincs leimádkozni való bűnöm; mindennapi kenyérrel és börtönnel
pedig olyan jól el vagyok látva holtomig, hogy nem kell érte
könyörögnöm.
– Ah, a kis pogány! Neki nincs leimádkozni való bűne! Ez a szó maga
olyan bűn, hogy vezeklésül egy hétig kell önnek velem eljárni az
«oltáregyesület» számára kéregetni.
Blanka azután észrevette, hogy az egész társaságot megsértette, a mi nem
volt szándéka s sietett mentségét elmondani.
– Bocsásson meg a grófné, de egészen magamon kivül vagyok az
izgatottságtól és rémülettől. Épen azért siettem ide, hogy védelmet,
vagy elégtételt, vagy nem tudom mit keressek önnél, minthogy a gróf, a
nagykövet, most nekünk is pártfogónk, magyaroknak. Ekkor aztán
körülfogták, leültették s kérték, hogy beszéljen, mi történt vele?
A herczegnő elmondá azt nehány szóval. Ma reggel, mikor a Campo Vaccino
mellett kocsijával el akart hajtani, egy nagy népcsoport útját állta,
köztük egyenruhás alakok, a kik a többieket izgatni látszottak.
– Ah, azok a «reduci»-k.