Hideg szél, a mely mintha a csontvelőbe fujna. Eső, sár, felázott utak,
mocsarak körülöttünk. Egész nap sötét van, már reggel kilenczkor kezd
alkonyodni. Se autó, se szekér nem jut előre. És szakadatlan harcz,
reggeltől estig és estétől reggelig. A bús, szürke esőfüggöny mögött az
ágyú basszusa énekel egy hét óta szakadatlanul. Éjjel néha fölriad az
ember és aggódik, hogy miért nem szól az ágyú. Szokatlan és nyugtalanító
csönd ez, de csak perczekig tart. Aztán megnyugvás száll a szívre: dörög
tovább…
A Strypa és a Sereth közt, mint a hivatalos jelentés is napról-napra
mondja, erős támadásokat kell visszavernünk. Hídfőszerű állásaiból tör
ki az orosz napról-napra, igen nagy erőkkel. Minden szenvedésen
keresztül töretlen szívóssággal és változatlan kitartással védi a
hadtest a reá bízott szakaszt. Napról-napra tisztelni való példáit
produkálja az önfeláldozásnak és a hősiességnek.
Ezen a többé-kevésbbé sík vidéken ujra felbukkantak a nagyobb
kozák-tömegek. Egy bizonyos vonalon, a mely ellen nagystílű támadást
intézett az orosz, harmincz szotnya kozákot állapítottak meg. (Egy
szotnya megfelel nálunk egy századnak.) Ennek a nagy kozáktömegnek egy
tekintélyes részét tegnapelőtt délután Farkas Elemér kapitány néhány
száz lovassal ötször egymásután megrohanta és visszanyomta. Megmentette
egy ütegünket és egy gyalogsági csoportunkat. Az egész akcziót saját
kezdeményezéséből csinálta, a véletlen által előidézett helyzetben nem
kaphatott semerről utasítást. Ennek az öt attaknak a rövid története
következik itt, szárazon, a jelentések adatai szerint.
_Az első attak._
Tizenegy óra harmincz perczkor délelőtt, miközben a kapitány parancs
szerint egy falu felé halad, hírt kap arról, hogy egyik állásunkba
öt-hatszoros orosz túlerő hatolt be és az így képződött nyíláson nagy
kozáktömeg készül beözönleni. Száz lépésnyire tőle áll egy ütegünk, a
mely teljes erővel lövi a fenyegetőleg közeledő kozáktömeget. Rengeteg
pusztítást okozott az üteg a tömegben, de egyre ujabb és ujabb
kozák-rajok jönnek az elesettek helyébe és az ütegnek elfogy a
municziója. Mikor ezt a kozákok észreveszik, egy részük lovasrohamra
indul az üteg ellen, más részük lóról leszállva jön az ágyukat
elfoglalni. Farkas megállítja csapatját, hirtelen fölszerelteti két
géppuskáját, szórja a golyót a kozákok felé és ugyanakkor
fél-eszkadronnal a kozáktömeg oldalát megattakírozza. Ezzel az üteg időt
nyer, felkészül és elindul.
_A második attak._
Az üteg megy vissza biztos hely felé. A kozák három szotnyával elkezd
nyargalni az üteggel párhuzamosan, hogy utolérje, elébe kerüljön és hogy
elvágja az útját. A kozákok mögött mocsár van. Farkas látja a
veszedelmet, fél-eszkadronnal ujra oldalába esik a most már hatszoros
túlerőnek és ujabb attakkal a mocsárba kergeti a kozákokat. De most már
lemond arról, hogy a faluba menjen, a hová indult, itt marad és minden
erejét az üteg megmentésének szenteli.
Kíséri kis csapatával az üteget, miután a sikerült roham után embereit
gondosan összeszedte.
_A harmadik attak._
A hogy kíséri az üteget, észreveszik ketten az ütegparancsnokkal, hogy
ujra elkezd rajokba fejlődni a kozák, de egyúttal megállapítják, hogy
három egész kozákezred vonul dél felé. Farkas ismét felállítja
oldalukban a géppuskáit és attakra indul. A három ezredből kettő nem
veszi fel a harczot, a harmadiknak a géppuskatámadás és az attak után
ottmarad a mezőn két harmadrésze. A többi nyargal kelet felé vissza.
Ennyi harcz után most Farkas a nyugalom első pillanatában lóállománya
felfrissítésére gondol és hatvan kozáklovat zsákmányolva, azonnal hátra
is küldi a zsákmányt.
_A negyedik attak._
Ennek a támadásnak a közelében Linde őrnagy emberfölötti küzdelmet vív
egy osztrák Landwehr-zászlóalj soraiban legényeivel együtt küzdve.
Kozákgyűrű veszi körül a zászlóalj maradványait és egyik rohamot a másik
után intézi a hősi módon védekező kis csoport ellen. A jelentés szerint
a zászlóalj maradványai kört formáltak és így lőttek a mindenünnen az
elszigetelt csoportra törő kozákokra. Folyton visszaverték őket, bár
némelyik kozákroham oly közel jutott hozzájuk, hogy a mieink szúrt
sebeket kaptak a kozáklándzsáktól.
Délután van már, három óra ötven percz.
Farkas messzelátóval látja, hogy ujra kozáktömeg jön, részben a Linde
őrnagy csapata ellen, részben ismét az üteg ellen. Az uj tömeg öt
szotnyából áll. Megvárja, míg a vonuló tömeg oldala az ő lovasai elé
kerül és vágtában rohan neki, kivont karddal. A támadás váratlanul éri a
tömeget, pánikot okoz a kozákok közt, a rend felbomlik az orosz
rajokban. Farkas huszárjai, dragonyosai, ulánusai és ukrainai lovasai –
összesen már alig kétszázan – még üldözik is a visszaáramló kozákokat és
sokat karddal vágnak agyon közülök.
A helyzet már oly kritikus volt, hogy Linde őrnagy feltétette a
szuronyokat, maga is szuronyos puskát fogott és úgy akart utoljára
összecsapni az orosz lovasokkal.
Most meg van mentve. Az üteg is biztonságban halad.
Trombitajel: Farkas számbaveszi az embereit, elküldi a sebesülteket és a
sérült lovakat. Egy ló megsebesült alatta. Másikra ült, ezt rögtön
kilőtték alóla. Ő maga pisztolylövést kapott a czombjába, bekötözte és
egy harmadik lóra ült.
_Az ötödik attak._
Öt óra, sötétedik.
A kis lovascsapat rettenetesen ki van merülve. A «Gefechtsbericht»
szerint: «nincs embere vagy lova sebesülés nélkül.» És ujra jön ellene,
ezuttal két szotnya kozák. Világos, hogy most már el akarják pusztítani.
Egy majorságban felállítja két géppuskáját, ő maga embereivel a
géppuskák elé sorakozik és lépésben indul a kozákok felé. Aztán lassú
trappot vezényel. Aztán rövid galoppot. A kozák felveszi az attakot,
galoppban jön a kis csapat felé, hogy elsöpörje. Mikor a kozák már jól
benne van a vágtatásban, Farkas hirtelen megfordulást vezényel,
menekülést szinlel vad galoppban és a vágtató kis csapat csalja maga
után a kozáktömeget a majorban elrejtett géppuskák felé. Itt hirtelen
jobbra-balra szétválik Farkas csapatja és a géppuskák nekivágnak a
feléjük sodródó tömegnek. Igen kis része marad meg a kozák-csomónak, ez
rohan visszafelé. Farkasék utolsó erejükkel még néhány ezer lépésre
üldözik a maradékot.
Jön a jelentés, egy tüzér hozza, hogy az üteg szerencsésen megérkezett a
falujába, de ott védtelen. Farkas még patrouilleok útján megállapítja a
helyzetet, jelentést küld a hadtestparancsnoknak, aztán egyesül Linde
őrnagy hős csapatjával. Elmennek a faluba az üteghez, rajvonalba
fekszenek a falu határán, Linde az országút két szélén, Farkas a
temetőben, a dombon, és tartják a falut. Tegnap délutánig, a míg
erősítés jött és felváltotta őket.
*
Hogy milyen volt ez a harcz, azt elmondta ma a csatatér. Kozákok és
lovak valósággal elképzelhetetlen poziturákban fekszenek a sáros tarlón,
élettelenül. Egyszerüen türhetetlen ez a látvány. Két halott egymás
mellett, a rohamok helyétől nem messze, abban a pillanatnyi helyzetben
maradt, a hogy a fejlövés érte: az egyik térdel és egy maga elé terített
sátorlapot göngyölít, a másik a földön ül, balkezében a leveses csajka,
jobbkezében a kanál. Három kozák a gépfegyverek tüze elől úgy keresett
menedéket, hogy fejjel bebujt egy szénaboglyába. Most csak alsótestük és
lábuk látszik ki a boglyából, a szénán átfúródó golyók benn a szénában
ölték meg őket.