Hitte volna a czímfestő, mikor ezt festette? Szép nagy, egyforma betűk.
Majd egyszer, később… ha megint nyár lesz és itt minden kizöldül ezen a
gyönyörű tájon… ha megint béke lesz és utazások lesznek és itt majd
megáll egy vonat és az ablakból jókedvű emberek hajolnak ki és olvassák
ezt a táblát… és az állomáson sóskifli és limonádé és friss sör… és
színesfödelű útikönyvek… halk, berregő vasúti csöngés… az állomásfőnök
kis virágos kertje… színes napernyők fenn a dombon, azon a dombon… a
zöld mezőn egy-egy huszártiszt a feleségével karonfogva, nyári
napsütésben, a hogy az erdő felé mutat… egy-egy fekete, hosszú fátyol… a
gyorsvonat áll a nyári hőben, benne az emberek mondják: Limanowa,
Limanowa…
Beleakad majd az ő szemük is ebbe a táblába, mint most a mienk.
Húzza a szemet a betű: