Csönd, a havas délután csöndje. Lehet a táblát, ezt a furcsa, olaszos,
latinos szép nevet egy félóráig is bámulni. Különös varázs, ilyen
neveket állomási táblán olvasni. Az ember le nem veszi róla a szemét.
Milyen nagy név lett azóta. Folyton kell nézni, újra meg újra elolvasni.
Még ismertem kicsikorában, a mikor csak Limanowa volt, egyszerű
Limanowa, könnyedén és a hosszú utazástól unottan mondta az ember: –
«Hol vagyunk?» – «Limanowa?» – «Meddig állunk?»
Most csupa áhítat: