A dombtetőn, ritkás, igen kicsi erdő. A széléről lelátni a limanowai
csatatérre. A csatatér olyan itt, mint a körképeken: a szelíden simuló,
napsütötte dombok, apró majorságok, enyhe hajlású völgyek, a háttérben a
havasfejű hegyek. Mint két óriási, friss ekenyom: a két girbe-gurba,
hirtelen, vadul feltúrt lövészárok. A sárgás tarlókon feketén húzódnak
keresztül, fel, a másik dombra.
Ide fel halottak közt jöttem. Eleinte még ment valahogy. Az orosz embert
annyira nem ismerem, hogy ezek az egészen idegen, szőkeszakállas arczok
az idegen egyenruhák és idegen arczkifejezések úgy hatottak rám, mintha
ezek nem halottak volnának, hanem csak oroszok. Azóta is láttam orosz
foglyokat; most már megbénult bennem valami velük szemben, folyton úgy
érzem, hogy ezek is halottak, csak még állnak és járnak. Ez talán azért
van, mert soha életemben eddig még halott embert nem láttam. Most
egyszerre, az első tekintetre ötven feküdt ott és mind orosz volt. Talán
örökre összekapcsolódott így bennem a halott fogalma az orosz katonával.
Közöttük még csak ment valahogy a kapaszkodás a dombra. De a mikor az
első csukaszürke rám nézett a földről, vége lett annak, hogy az író úr
szemléli a háború nagyszerű szinjátékát. Ha Hollitzer Károly úr, bécsi
csataképfestő nincs ott és nem nyul a hónom alá, nem is tudom, hogyan
lett volna. A következő pillanatban pedig vagy keresztül kellett menni
két huszár közt, a kik, a vérükben, nagyon közel feküdtek egymáshoz,
vagy visszafordulni. Itt minden irodalommal együtt meg kellett állni és
a szememet behunyni. Hollitzer úr már túl volt rajtuk. Áldott, jólelkű
ember, ő is egészen sápadt volt, de visszanyujtotta értem a kezét, én
megfogtam és úgy mentem át a néma huszárok közt, lehunyt szemmel, mint
vékony pallón egy nagyon, nagyon mély szakadék fölött.
Sohse hittem volna, hogy a győztes fél a csatatéren ütközet után
takarít. Úgy képzeltem, a hogy a többi ember: ha vége a csatának, a
győztesek a legyőzöttek után rohannak, napok multán elcsöndesedik a
vidék és a harczok tovább folynak, valahol messze. Nem így van. Mikor a
küzdő felek elhuzódnak a csatatérről, a győztes hadsereg utócsapatai a
csatateret a legnagyobb gonddal kitakarítják, mint valami hatalmas
ünnepség után a lakoma termeit, másnap. Ebbe a takarításba kerültem
bele. Most itt mellettem népfölkelők mászkálnak nagy parasztszekerek
sora közt. Egy tiszt dirigálja őket. Odább az erdőszélen temetés folyik
és keresztek letűzése. Itt, a kis erdő innenső szélén pontosan
egymásmellé rakott halmok vannak az ütközet hulladékaiból rakva.
Alulról, lihegve, mindennel megrakva jön fel egy-egy osztrák népfölkelő.
Végigmegy a halmok sora előtt és mindenüvé ledob valamit, a mi
odatartozik. Felírtam sorra ezeket a halmokat, a hogy egymás mellett
álltak. Sorrendben a következő egynemű holmit rakták csomóba: külön az
orosz fegyvert, külön a miénket, orosz töltényládákat, külön minden
elhullajtott szijjat és bőrneműt, külön egy magas domb orosz csajkát,
egy halom orosz kenyérzsákot, külön az egyszerű fegyvertöltényekből és
külön a hosszú szalagra füzött gépfegyvertöltényből egy-egy rakást. Volt
egy halom csupa patrontáskából, egy másik halom csupa párna. Az oroszok
ezért rabolják el mindenütt az ágyneműt: a lövészárokban ebből csinálják
az alvóhelyeket. Volt egy rakás nagyon élénkszinű, virágos, ordináré
flaneltakaró, mind orosz. Ezt orosz népfölkelők hozzák hazulról. Egy
halom rongy: kendők, kötszerek, sálok, kapczák. Egy rakás olyan
huszárkarabély, a melynek letört az agya. Külön csomóban fekszik ezernyi
puskatisztító vasvessző. Azután görbe orosz kések következnek, mellettük
a mi bajonett-hüvelyeink. Egy egész rakás furcsa, oroszbetűs karszalag.
Egy csomó rövidnyelű orosz ásó, rendbe, koczkába rakva. Négyszögletű
sátorvászon-lapok, pontosan egymásra téve. Külön a finomabb, tiszti
evőeszköz. Óriási rakás szögesdrót-tekercs. Száz meg száz négyélű,
véső-végű orosz szurony. Egy csomó ellenséges pionirkés, fürészes éllel.
Egy hatalmas rakás barna vastag pokrócz. Nagy halom orosz sapka.
Huszársipkák. Végül két kisebb rakás: egy csomó hósapka és baslik,
mellette egy halom összeírt papiros. Még a papirhulladékot is
összeszedik a csatatéren.