20. Megvan _Gaal_nál is (Magy. Népm. I. 222.), de csángó változata
ügyesebb és közelebb áll külföldi rokonaihoz. (V. ö. Katona Lajos
czikkét Ethnogr. XIV. 421.).
21. Az _Erdélyi_nél (A három királyfi, Népd. és Mondák I. 459.) és
_Gaal_nál (A kővévált királyfi, Magy. Népm. I. 159.) olvashatóknak szebb
s jóval népiesebb változatai. Megvan _Merényi_nél is (Vizi Péter és Vizi
Pál, Ered. Népm. I. 79.), de más mesével összevegyülve, vagy a közlőtől
eltorzítva.
22. Egy rövidebb változat _Lázár_nál (Alsófehér vm. Magy. Népe 179.,
XXI. sz. m.), egy hosszabb pedig _Mailand_nál (Magy. Népk. Gyüjt. VII.
413.). Csángó alakja annyira eltér mindkettőtől, hogy megérdemli az
újabb közlést.
25. E mesét, mely verses formájánál fogva unikum a magyar népmesék közt,
1899 tavaszán jegyeztem le Fazekas Fóris Mihálytól, Pürkerecz
legügyesebb mesemondójától. Fóris, egy akkor 45 éves csángó ember, könyv
nélkül tudta az egészet, és világos tudatában volt annak, hogy
rigmusokat mond, mert többször megakadt, ha a rigmust eltévesztette s
ilyenkor gyakran helyesen ki is javította a legutóbb mondott sor
szövegét. Minthogy a verses forma népmeséink közt egészen szokatlan,
közelfekvő a gyanú, hogy talán valamely kántor szedte versekbe, én
azonban ezt nem tartom nagyon valószínűnek, mert Fóris, saját állítása
szerint, még legényke korában tanulta két öreg pürkereczi csángótól,
Móki Gyurkától és Szakál Istvántól, a kik 1899-ben már nem éltek ugyan,
de a maguk idejében több ember egybehangzó tanusága szerint híres
mesélők voltak. Ugyancsak ő tőle tudtam meg azt az érdekes adatot is,
hogy Móki Gyurka és Szakál István a havasi erdőkben favágás vagy
fürészelés közben rendesen a fejszecsapások vagy fűrészjárás taktusára
mondták ezt a mesét, még pedig felváltva, néhány szót vagy sort az egyik
és néhányat a másik. – Tárgya különben nem új. Változatait l. Gaalnál
(Magy. Népm. III. 116.) és Istvánffynál (Palócz Mesék, 43.).
26. Az egész mese (a bevezetés kivételével) epizódként előfordul
_Mailand_nál is (A házasodni akaró királyfiú, Magy. Népk. Gyüjt. VII.
524.) egy egészen más tárgyú mese keretében. Bár e szerint csak puszta
változata egy már eddig is ismeretesnek, mégis közlöm annak
bizonyítékául, hogy önállóan is él, de főleg tárgyának mesetani
fontossága miatt, mert első fele, a gyűrü motivumáig, nyilván nem egyéb,
mint az Odysseiának Polyphemos-mondája. Az óriás megvakításának motivuma
előfordul különben Erdélyinek egy meséjében is. (A három vándorló.
Magyar Népmesék, 148.) – Ezt az egy mesét a kiejtésnek hű jelölésével
közlöm, hogy az olvasó egy kis fogalmat szerezhessen magának a hétfalusi
csángó nyelvjárásról.
27. Bár szinte minden motivuma kisebb-nagyobb eltéréssel előfordul
máshol is – a vadászjelenet pl. megvan számos mesénkben, a fázós, éhes,
és szomjas ember motivuma _Merényi_nél (Az ólombarát, Sajóv. Népm. I.
1.), de nagy mértékben stilizálva; teljesen új talán csak a szakácsnéval
való epizód és a sárkányok ujjainak meglaposítása – mégis egyike a
legérdekesebb magyar meséknek. Ügyes elbeszélő stílusa, és főleg
meglepően egységes szerkezete, a mely a mese hosszúságát tekintve
valóban bámulatos, páratlanná teszi az előzetes simítás nélkül, híven
eredeti alakjukban közölt magyar népmesék közt.
28. Hasonlít hozzá _Arany_ Lászlónál Az aranyhajú herczegkisasszony cz.
(Magy. Népmesegy. 184.).
29. A gyermek születésével kapcsolatos égi jelenésekre nézve l. Gaalnál
(Magy. Népm. III. 23.) és Magy. Népk. Gyüjt. I. 501.
30. A _mirha_ szóban e mese érdekes nyelvtörténeti régiséget őrzött meg.
Nem egyéb, mint a köznyelvi _marha_ szó, a melynek a régi magyar
nyelvben tágasabb jelentése volt, mert bármiféle értékes dolgot
jelentett, tehát (mint pl. e mesében) bűvös erejénél fogva értékes órát,
nyaklánczot, nyakkendőt is. A csángók mindennapi nyelvhasználatában a
_marha_ szónak már nincsen meg e tágasabb jelentése, s az elbeszélő nem
is tudta megmagyarázni értelmét; s minthogy csak itt fordul elő, ebből a
mesének is régi voltára következtethetünk. A _mirha_ alak nem a szónak
mai, hanem régibb _morha_ alakjából lett, valószínűleg a székely
nyelvjárásokban elég gyakori _o–i_ hangváltozás útján. Lehetséges
azonban az is, hogy asszocziácziós úton összevegyült a bibliai
_mirhá_val, s hogy ennek hatása következtében került belé az _i_.
31. Második fele (a tehenek motivumától kezdve) megvan _Kálmány_nál (A
szögény embör jövendő mondója, Szeged Népe, II. 128.).
33. A mese elején bizonyára tévedett a mesemondó. Helyesen úgy volna,
hogy a királyleány kihirdette, hogy felesége lesz annak, a kinek találós
meséjét meg nem fejti, de fejét véteti annak, a kiét megfejti. –
Gyöngébb változata megvan Magy. Népk. Gyüjt. III. 339. (A táltos
királyleány.)
34. Hasonlít hozzá a _Merényi_nél olvasható Szép Miklós cz. (Sajóv.
Népm. II. 1.) és _Mailand_nál a Borsszemvitéz cz. (Magy. Népk. Gyüjt.
VII. 435.) Rövid kivonata megvan Vikárnál is, egy egészen más tárgyú
mese végéhez tapadva. (Magy. Népk. Gyüjt. VI. 334.) E szerint az ördög
lova azért kéri a csikóját, hogy várja meg, mert gazdája véresre
sarkantyúzza, a csikó pedig csak az alatt a feltétel alatt várja meg, ha
gazdáját leveti. A csángó meséből nem tünik ki, hogy a monyas mért veti
le végül az ördögöt.
35. Egy-egy változatát lásd _Kálmány_nál (A kis ürge, Szeged Népe I.
124.) és Krizánál (Csihán királyúrfi, Vadr. 472.). A csángó változat
mindegyiknél ügyesebb.
36. Változatai _Gaal_nál (Egy tátosról, Magy. Népm. III. 15.),
_Merényi_nél (A hamupipőke, Ered. Népm. II. 1.), _Pap_nál (Hamishitű
Jancsi, Palócz Népk. 75.), _Istvánffy_nál (Jankó, meg az aranyhajú
leány, Palócz Mesék 68.) és Vikárnál (Jankó, Magy. Népk. Gyüjt. 320.).
Mindezektől többé-kevésbé lényeges részekben eltér. A változatok
tanúsága szerint a fiú aranyhajszálat, _kacsatollat_ és aranypatkót
talál, s a leány csak akkor lenne a király felesége, ha elhozatná neki
azt a _kacsát_ és azt a ménlovat, a melyek a tollat és a patkót
elhullatták. A csángó meséből nem világos, hogy miért kívánja a leány a
_zsoltármadarakat_ és a ménest.
37. Eleje (a három leány fogadkozása és a gyermekeknek kopókölykökkel
való felcserélése) többször fordul elő mesegyüjteményeinkben, de a
cselekvény folytatása mindenütt eltérő. Folytatásában csak _Kálmány_nak
egy meséje hasonlít hozzá (A kővel berakott királyné, Koszoruk I. 236.).
41. Első fele Krizánál (Az apám lakodalma, Vadr. 429.). Egyes motivumai
itt-ott más hasonló fajú mesékben is, mások azonban egészen újak.
44. Nagyon elnyújtva és kiczifrázva megvan _Erdélyi_nél egy mese első
feleként. (A világ szép asszonya, Népd. és mondák III. 195.).
45. V. ö. _Erdélyi_nél A három királyfi, a három sárkány és a vasorrú
bába czíműt (Népd. és Mondák III. 225.). Nem lehetetlen, hogy ez is és
az előbbi is közvetetlenül Erdélyi gyüjteményéből származik, mert
mindkettő olyan kivonatszerű. De az előbbi a tőlem följegyzett
alakjában, bár sokkal rövidebb, mindenesetre szebb, poétikusabb.
49. Szép változata a _Merényi_nél olvasható Ólombarát czíműnek (Sajóv.
Népm. I. 1.). Rövidebb és kevésbé szép változata _Kálmány_nál is (Nap,
Hold, Csillag kiszabadítása, Szeged Népe III. 160.).
50. Gyöngébb változatát lásd Magy. Npk. Gyüjt. III. 343. (A három
szerencsepróbáló.)
53. Ebben nyilván összevegyült két eredetileg különálló mese. Egy, a
mely az ügyes tolvajról, és egy, a mely a bolond fiúról szól. Az
előbbinek egyes részletei előfordulnak _Erdélyi_nél (Zsivány Gyuri,
Népd. és Mondák III. 325.), _Merényi_nél (Tilinkó, Sajóv. Népm. II.
171.), és Magy. Népk. Gyüjt. III. 389. (Többet tud az apjánál). Az
utóbbit (a melynek ide csak néhány motivuma tévedt) l. teljesen
_Merényi_nél (Bolond Jankó, Ered. Népm. I. 195.) és Magy. Népk. Gyüjt.
I. 422. (Ihók s Mihók.)