Volt egyszer, hol nem volt, még a túlsó világon ës túl volt, volt egy
gróf és annak a grófnak az udvarába volt egy akkora cseresznyefa, hogy
az ég alatt meghajlott. Hát erre a cseresznyefára sokan fel akartak
menni, hogy a grófnak cseresznyét rázzanak. És sokan igérkeztek, hogy
felmennek, mert a gróf sok pénzt igért annak, a ki arról a fáról
cseresznyét ráz neki.
Hát találkozott egy tizenhárom éves árva fiú. Azt mondja, hogy ő
felmász, hogyha a gróf csináltat neki két rend gunyát, egyet posztóból
és egyet onból (így), és tëszën neki útravalót, a meddig ő ottan
felmënyën.
És a gróf csináltatott és bétette az útravalót és akkor Józsefnek volt
egy kis baltája, és akkor nekifogott a fára felmászni. Igy hát a fiúcska
mászott. Ott sokan nëzték, és annyira mászott, hogy elig látták a fa
oldalán, mind egy kis madarat. Akkor a baltát belévágta a fába és egyet
evett s aval neki fogott tovább menni a fán. S ért egy nagy ágat s azt a
nagy ágat megrázta, hogy hulljon cseresznye. S annyi cseresznye hullott,
hogy az udvar teli volt, térdig jártak a cseresznye közt.
És annak a fának a tetejében volt egy arany város, arany kastély, abban
a kastélyban volt egy templom, s a fiú odament a templomhoz rongyosan
vaj egy krajczárkát kérjen a népektől. Hát ott olyan népek voltak, hogy
a templomban a templomozás nem ment jól, hogyha nem volt ott egy
küsasszony. Az a küsasszony meglátta ezt a szegény fiút; de mán körülbé
egy tizenhét éves volt, addig mászott a fán. Hát bizën a küsasszony
elvitte magához az ő lakására és felöltöztette a fiút rendesen. Hát a
fiút odahaza hatta; volt egy szobaleány, és egy szakácsné és a fiú,
hárman voltak odahaza,
A fiút annyira megszerette, hogy mán mindegyik szobába megengedte járni.
Volt tizenhárom szobája annak a küsasszonynak és a tizenkettőbe szabad
volt járni mindegyiknek, csak a tizenharmadikba nem. Abbizën a fiú – a
küsasszony elment a templomba – a fiú bizën bénézett a tizenharmadik
szobába ës. Hát látja, hogy a tizenharmadik szobában volt egy hétfejű
sárkány. Hát a sárkány meglátta ezt a fiút és nagyon dühös lett, és
mikor a küsasszony bément hëzza, akkor a sárkány megfogta a küsasszonyt,
és kitörte az ajtót és elvitte a küsasszonyt a sárkány az ő lakására.
Abbizën Józsefnek nehezen jött, hogy az ő asszonyát elvitték. Hát ő
bizën egyet próbált. Gondolta magában, hátha vissza tudná hozni.
Elmënyën, elmënyën s addig mënyën, a míg megtalálja. És egyszer éppen
látja, hogy az ő asszonya két kártyával (fakannával) vizért ment. Ő
bizën beszélt vele. Azt mondta, hogy jöön el az asszony vele, mert a
sárkány úgy se tudja meg. És erre elmënyën az asszony a férfiúval.
Hát egyszer egy darabig várja a sárkány s látja, hogy nem jő. Utánna nëz
a merre van az uton, hogy nem látja-é menni. Hát abbizën ëppen meglátta.
S utána szaladott s azt mondja Józsefnek:
– Hogyha még egyszer ide találsz jőni, hogy a küsasszonyt elvidd, akkor
összetörlek!
Abbizën Józsefnek oan kemény szive lett, hogy ő ilyen csufosan kell
hazamenjen. Abbizën, gondolta magában, hazamegy és még egyet próbál
ezután. Abbizën hazament és kapott (talált) egy rozsdás kardot. És ő
megint elment, hogy hátha valamiképen el tudná hozni.
Elment megint arr a helyré és látja ëppen, hogy a küsasszony megint
vizért ment. És akkor még azt mondta a küsasszonynak, hogy menjen vélle
mert ha utánna ës jő a sárkány, úgyës levágja. Abbizën az asszony
elindult Józseffel, hát egyszer látja, hogy a sárkány mënyën utánna. Hát
arra a sárkány utóléri s azt mondja a sárkány neki, hogy:
– No most leváglak!
Azt felelte József:
– Le, ha le tudsz!
Azt mondja arra a hétfejű sárkány, hogy:
– Küzsdjünk-é vaj vagdalkozzunk?
Azt mondja József, hogy vagdalkozzanak.
Amint a sárkány vágta a kardjával, mert a sárkánynak oan kardja volt,
mind a beretvakés, hát nekivágott és akkor József az ő kardját mindig
fokkal fordította. Egyszer nekiigyorodott és levágta egy vágásra a rossz
karddal három fejét.
Akkor azt mondta a sárkány, hogy hát küzsdjenek meg. Abba küzsdeni
kezdettek és úgy vágta a sárkányt a földhöz, hogy két nyaka törött ki.
És úgy elvitte József a küsasszonyt.
Megházasodtak és akkora víg mulatság volt, hogy akkora hosszú asztalt
terítettek, mind ide[2] Zajzon. De istenes ember volt, aki egy csepp
italt vaj ételt kapott.
_(Jakab János, Zajzon.)_