Egyszer volt, hol nem volt, volt egy apának három fia. Az egyik volt
nagyobb gazda, a másik volt küssebb, s a harmadik szegény ember volt.
Hát abbizën, a falu széjinél kezdődött egy nagy erdő s abban az erdőben
tartózkodott tizenkét rabló. Hát abbizën az a szegényebbik kapja magát,
meglesi a tolvajokat, és a tolvajokat megkapta, hogy egy nagy kőszálba
tartózkodtak. S várja ott a meddig egyszer jőnek a tolvajok. Hát egyszer
látja, hogy jőnek tizenketten lóháton, hoznak mindegyiken, a mit a ló
elbírt, annyi pénzt. Éppen akkor hallatszott, hogy kiraboltak egy nagy
gazdát. Hát ő bizën ott lesi, hogy hol mennek bé a tolvajok a kőszálba.
Hát abbizën látja, hogy a legnagyobbik megkopogtatja a kőszálat és
háromszorig mondja: Zuzám, Zuzám, nyíljál ki! S ekkor a kőszál
kinyillott, a tolvajok bémentek.
Ott várja, hogy mikor jőnek ki. Hát egyszer látja három nap mulva, hogy
jőnek ki. De ő el volt bújva s őt nem látták. Akkor ő ës neki fogott és
bément. Látta, hogy vannak nagy rakás ezüstpénz, aranypénz és bankópénz.
Ő bizën kapja magát és még várja, hogy hány nap mulva jőnek vissza a
rablók. Hát látja, hogy tizenkét nap mulva jöttek vissza. Ő akkor
hazament és három nap mulva oda ment ő ës tíz lóval és minden lóra tett
két átólvetőt. Akkor bémënyën ő ës oda s megpakolja mind a tíz lovát
úgy, a hogy csak lehetett.
Hát abbizën elmënyën haza, és a bátyja, a leggazdagabbik, az elmënyën
száz tevével, hogy hozzon ő ës pénzt.
Ekközben a tolvajok látták, hogy a pénzhez nyúltak. És mikor kijöttek,
akkor felírták a kőszálnak az oldalára, hogy ha valakit megkapnak ott
benne, hát igyenyësën négy felé hasítják. Hát bémënyën ő ës a száz
tevével, de ő már megpakolta a tevéket jól. Ott kopogtatja a kőszálat,
hogy jőön ki, de ő nem mondta háromszor, hogy: Zuzám, Zuzám, nyíljál ki,
és a kőszál nem nyillott meg.
Ekközben a tolvajok hazajöttek és benn kapták a leggazdagabbikat, a
melyik száz tevével elment. És neki fogtak, négyfelé hasították és
felállították kívül a kőszálhoz.
És ekközben annak az embernek a felesége elment a legküssebbik emberhez,
hogy kérdezze meg, vaon az ő ura hol van, hogy menjen utánna. S
megmondta a küssebbik neki, s elment az asszony, s látja, hogy oda fel
van állítva a férje négybe hasítva. És mondta a legküssebbik embernek,
hogy né az urával mi történt. Hát abbizën azt felelte a küssebbik ember,
úgy kell, ha a kevesvel nem elégszik meg.
Ha kevesebbet hozott volna el, lehet, hogy szerencséje lett volna, de
így nem lett. S úgy maradott az asszony ögyvezen, s ha meg nem halt,
májég ës él.
_(Fórizs Márton, Zajzon.)_