47. A szabó és az óriások.

Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon ës túl lehetett, volt egy

szabó. Ez szegényebb volt, mind a más szabók, és ő nem bírt megélni

abban a faluban, és elvándorlott más faluba és ott nem üsmerték őt

senki. Ott ő mondta, hogy ő olyan ember, hogy ő egy csapásra hetet leüt.

És abba a faluba járt két óriás rabolni, s minden écczoka béjártak a

faluba rabolni. A biróság megtudta, hogy van itt egy olyan ember, hogy

egy csapásra hetet leüt, és elment a biróság ahhoz az emberhez és mondta

néki, hogy itt van két óriás, és ezeket üsse meg (üsse agyon) és kap hat

szekér pénzt.

Nohát erre a szabó elvár reggelig és megleste, hogy az óriások merre

mennek. S utánuk ment a szabó, s látta, hogy bémentek egy nagy erdőbe. S

megleste, hogy mit csinálnak, s látta, hogy le van feküve mind a kettő.

Kapja magát a szabó és felhágott egy nagy cserefára. És a cserefán magok

voltak, és egyet leszakított és az egyik óriásnak az órára dobta. És

akkor az óriás törölte az órát és meglökte a másikat s azt mondta:

– Hagyj békét, hogy aludjam!

A másik azt mondta:

– Én nem csinálok neked semmit.

A szabó megint leszakított egy cseremagot és megdobja az előbbszerinek

az orrát megint. És akkor megdöfi a másikat, hogy:

– Nyugudjál, mert ha nem, megütlek!

És a szabó még egyszer leszakított egy magot és megint a másodiknak az

órára dobta. Erre a második megharagutt, és összevesztek. És kikapott az

egyik ës egy lábon álló fát és a másik ës. Az egyik éppen azt találta

kikapni, a melyiken a szabó volt. A szabót a fa tetejéről eldobta

messzire és úgy megvágta a két óriás egyik a másikat, hogy mind a kettő

meghalt.

És erre a szabó kapja magát, odamënyën és megnëzi, hogy meg vannak-é

halva. És látja, hogy az egyiknek a fejéből az agya van kijőve, a

másiknak itt a válla van eltörve.

És a szabó erre nagy örömmel mënyën a városba és jelenti a biróságnak,

hogy megütte (agyonütötte) az óriásokat, s azt mondta, ha nem hiszik,

nëzzék meg. A biróság kimënyën s látják, hogy az óriások meg vannak

halva. Nagy örömmel mennek haza és megadják a szabónak a hat szekér

pénzt. És megén megkérte a biróságot, hogy adjanak neki marhákat, hogy ő

vigye haza a pénzt. A biróság adott, és így hazavitte a pénzt a szabó,

és így lett belölle nagy gazda.

_(Fórizs Márton, Zajzon.)_

Hétfalusi csángó népmesék; Magyar népköltési gyüjtemény 10. kötet · 第 65 / 88 题