Volt egyszer egy ember, Ezeregy Jánosnak hítták. Volt neki ezeregy fia,
s ő úgy akarta, hogy azokat egyszerre házasítsa meg. Elindult az úton,
hogy kapna valahol ezeregy leányt. A mint ment, mendegélt az úton, egy
vasárnap reggel, hát látta, hogy egy ember a jegenyefa tetején cséplett
kölest. S kérdette tölle:
– Mit csinálsz, mit dolgozol?
Azt felelte vissza:
– Hogyne dolgoznám, mikor ezeregy leányom vagyon. Muszáj, hogy
dolgozzam, csépeljek, mert nem győzöm őket étellel, ruhával.
Azt felelte az ember, hogy:
– Nékem ezeregy fiam van, úgy akartam, hogy kapjak valahol ezeregy
leányt, hát jó hogy összetalálkozunk. Gyerünk, nézzük meg a leányokat.
Azonnal meg is kérte őket, mikor megnëzte. Egyik mezítlen volt, a másik
még mezítlenebb, hát gyenge állapotban voltak. Oda ës igérték.
Aval hazament Ezeregy János. A legküssebb fia már tudta, mert a tátos
volt, s azt mondta, hogy:
– Jó, hát menjenek el és hozzák el a leányokat, addig mindnyájoknak
házat csálok. De van egy gyémánterdő s egy aranyerdő és egy ezüsterdő.
De arra menet vagy erre jövet egy ágat se bántsanak, mert jaj lesz
nekem.
El ës mentek, azt fogadták, hogy nem bántnak semmit. Ott a többi
mëgeskëttek a leányokkal, csak ő nem, mert nem volt ott. És hogy ettek s
ittak jól, megittasodtak. Mikor visszajövet a gyémánterdőn és aranyerdőn
keresztül mentek, nem bántottak semmit, de mikor az ezüsterdőn jöttek,
kezdték az ágakat tördelni le, mert azt hitték, hogy ott már nem bántja
senki. És mikor kijöttek az erdőből, a hétfejű sárkány elejükbe állott,
hogy mért rontották ëssze az ezüsterdőt, és azt mondta, hogy egyiknek
sem szabad elmenni, még meg nem fizetik az erdőt, vagy egy fiát ott nem
hagyja.
Az atyjuk azt gondolta fel magában, hogy azt a fiút, a melyik otthon
van, azt odaigéri, mert abból úgy se lesz semmi.
Mikor hazaértek, az ezeregy ház készen volt az ezeregy fiúnak. De az
otthon való fiú búsult erősen, mert tátos volt, mert tudta, hogy mit
csináltak az édes apjáék. Kérdezte a fiút:
– Mért búsulsz fiam, mert elhoztuk neked ës a feleséget, mind a
többieknek.
Azt felelte:
– Nékem jábo (hiába) hozták, mert megmondtam, ne bántsanak semmit egy
erdőn ës keresztül. Engemet mán odaigért a hétfejű sárkánynak, mán
holnap oda kell menjek és itt kell hagyjam a feleségemet.
Arra azt felelte az édes apja:
– Azzal ne törődj semmit, mert nem kell menned, csak kóbítottunk neki,
azért ne menj el.
– De nekem mennem kell, – azt felelte, és el ës indúlt, és mikor odaért
a sárkánykirályhoz, köszöntötte:
– Adjon isten jó napot. Ammint ígérte apám, megjelentem szolgálatjára.
– Hát akkor itt maradsz nállam addig, míg hogy három kérdésemre meg nem
felelsz. Itt az égő kemencze, ha ki nem találod, a mit kérdek, ezer itt
elégett már, te léssz az ezeregyedik.
A fiú azt felelte, hogy jó lesz, és azt kérdezte tölle (t. i. a
sárkány), hogy:
– Van nékem három leányom. És egyforma a három. Holnap reggel, ha meg
nem mondod, melyik a küssebb, fejedet veszem.
És elrekesztette a legényt egy külön szobába. És a leány is, a
legküssebb, tátos volt. Mikor az apjáék lefeküdtek, a sárkánykirály,
akkor a leány a legényhez bébútt a kócsjukon s azt kérdezte tölle:
– Nézd meg, nekünk az ujjunkon mindegyiken egyforma gyürű van, és az én
középső ujjamon küjebb lesz húzva a gyürű, mind a többiekén s arról
megtudod, hogy én vagyok a legküssebb. És édes apám reggel körbe állít
hármunkat és az ujjamon a gyürűt nëzd jól.
Reggel korán a sárkánykirály eléállította a leányokat és a tátos legényt
elévezette és kérdette:
– No most mondd meg, hogy melyik a legküsssebb leányom, mert hanem a
fejedet veszem.
A legény nëzëgette őket és egyszer azt felelte:
– Ez a legküssebb leányod, sárkánykirályom!
Akkor azt mondta a király:
– Igazad van, ha önfejedtől van, ha nem tanított senki.
Úgy még visszatette a szobába, hogy holnap reggel mutassza meg, hogy
melyik lesz a második leányom.
És úgy a második leány ës bébútt a kócsjukon és azt mondta a legénynek,
hogy az ő fejrevalója (kendője) nem lesz úgy megkötve, mind a
többieknél, meg lesz tágítva a fején.
Reggel korán megint sorba állította őket és még eléhívta Jánost, hogy
mondja meg, melyik a második leányom, mert hanem fejét veszi. És János
egy keveset gondolkozott, és mindjárt megmondta, hogy melyik a második
leánya. És azt mondta a sárkánykirály:
– Igazad van, János, ha önfejedből tudod s nem tanított meg senki.
És így történt a harmadikkal ës mind. Mikor kijött a harmadik próbára,
akkor ës rëaüsmert, hogy melyik a nagyobbik leánya, mert meg volt
tágítva a fülbevalója. S ismét mondta a király:
– Igazad, van János, ha meg nem tanított rá senki. Hát téged
megszabadítlak, hogy nem égetlek el. De itt tartlak élted hosszáig, itt
szolgálj engemet.
Hát míg ott szolgált, szerelembe esett a küssebb leánynyal. És mindig
kéregette a sárkánykirályt, hogy adja neki a legküssebb leányát. De a
király sohasem akarta a leányt oda adni a szolga legénynek. Hát egyszer
ësszebeszéltek a leánynyal, hogy ugorjanak meg, vessenek kecskebucsát. S
lett belöllük két galamb, s úgy elrepültek, hogy máig ës repülnek, ha
meg nem állottak valahol.
_(Papp A. István, Pürkerecz.)_