Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték
egymást. Mondja a burkus király, hogy:
– Úgy hallottam, hogy egy aranyszőrű báránya van?
– Igaz – azt mondja – nekem van a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom,
és oan csobánom van, hogy sosem hazudott.
A burkus király azt mondta:
– Én megmutatom, hogy hazud.
– De – azt mondja Mátyás király – a nem hazud, oan nincs!
– De én megmutatom, hogy hazud, mert én megcsalom, hogy muszáj, hogy
hazudjon.
Azt mondja Mátyás király, hogy:
– Én ës fogadok akármibe, hogy nem hazud. Fele országomat odaadom.
Azt mondja a burkus király:
– Én ës odaadom fele országomat, ha nem hazud.
Jó, mán kezet fognak, aval jócczokát mond a burkus király és elmënën
onnat más szállására. Ott felöltözött a burkus király ilyen
parasztgúnyába né, és elment ki a tanyára. Köszönti a csobánt. Fogadja a
csobán.
– Isten hozta, király uram!
– Honnét üsmersz te engemet, hogy én király vagyok?
Azt mondja a csobán:
– Üsmerem én a szován, hogy maga király.
Azt mondja a burkus király:
– Adok én neked sok pénzt, és hat lovat és hintót, add nekem az
aranyszőrű bárányt.
– Jaj, – azt mondja – a világért se adnám, mert felakasztatna Mátyás
király.
Sok pénzt igért neki, nem, egyként se egyezett belé.
Haza mënyën nagy búsan a szállására, és ott búsul, és ott volt a leánya
ës. Azt mondja:
– Ne búsuljon, mert elmënyëk én egy csomó szín aranynyal és megcsalom
én.
Vitt egy ládácska szín aranyat és egy üveg bort jó mézesen, hogy a
csobánt megcsalja. De azt mondja a csobán, hogy neki nem szükös a pénz,
Mátyás király felakasztatja, ha kérdi, hogy hova lett az aranyszőrű
bárány. Addig mondott a leány, addig incselkedett, hogy megitták a bort,
de a leánynak kellett elébb innia belölle, hogy lássa, nem tett-é valami
étőt beléje. Oan kedve kerekedett aztán a csobánnak, hogy azt mondja:
odaadja, ha hagyja, hogy vélle háljon, de pénz néki nem kell, mert pénz
neki elég van.
Sokat nem szokotálódott a leány, hagyta hogy vélle háljon. No azután azt
mondja a leány a csobánnak, hogy:
– Nyúzd meg a bárányt és a húst edd meg, mert nékem a húsa nem kell,
csak a bőre.
Hazavitte nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No
örvendett az apja ës, hogy a leánya meg tudta csalni a csobánt.
De reggel lett, és búsult a csobán, hogy mit mondjon ő most Mátyás
királynak, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Jött haza a csobán, hogy
a királynak mondja meg, ha mit tud hazudni. Útközben bészúrta botját egy
féreglikba (egérlyukba), és a kalapját rëa tette. Elhátrált tölle, még
neki ment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király:
– Mi ujság a tanyán? – Mán a kalapja.
Mondta újra a csobán:
– Ott bizën nincs más, az aranyszőrű bárány elveszett, a farkas megette.
Mikor azt kimondta, megëjedëtt.
– Hazudsz, mert akkor a többit ës megette volna!
Aval kivette a botját és hazament esmég a király felé. Esmég talált egy
féreglikat, és esmég beletette a pálczáját, rëa a kalapját és
köszöntötte király uramnak:
– Mi hír van a tanyán?
– Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bédöglött a kútba.
– Hazudsz – azt mondja a király – mert a többi ës bédöglött volna.
Esmënt kivette a pálczát és ment hazafelé. Harmadszor ës talált egy
féreglikat, belétette a pálczáját, rëa a kalapját, és köszöntötte király
uramnak.
– Mi ujság a tanyán?
– Ellopták az aranyszőrű bárányt.
– Te, hazudsz – mondta a király – mert a többit ës ellopták volna.
Kivette a kalapját, és tovább indult Mátyás király palotájába és ott a
burkus király ës a leányával az asztalnál ülnek. No osztág bémënën és
köszönti a két királyt és a leányt ës. De mán a bőrt oda vitte volt
Mátyás királynak a burkus király és most várták, hogy hazud-é, mert ha
hazudott volna, Mátyás király elvesztette volna a fele királyságát.
Kérdi Mátyás király:
– Mi újság a tanyán?
– Nincs semmi egyéb, mint az aranyszőrű bárányt egy szép fekete
báránynyal felcseréltem.
De volt-é Mátyás királynak öröme! De azt mondja:
– Hát hozd bé a bárányt.
De azt mondja a csobán:
– Ott közephelyt ül a két király közt.
– Brává – mondta Mátyás király a csobánnak – hogy nem hazudtál, má most
néked adom a burkus királynak a fél országát, amit tölle elnyertem.
– No – mondja a burkus király, – én ës odaadom a leányom, úgy ës
megkóstolták egymást.
És úgy lett a csobánból burkus király.
_(Veres András, Pürkerecz.)_