39. Vagy egy észből, mintegy közös kutfőből folyik minden a’ világba,
mint egy testbe; ’s akkor a’ résznek nem szabad a’ fölött panaszkodnia,
mi az egésznek hasznára válik; vagy pedig minden a’ parányok zürzavara,
vakesettől függő egyesülés és fölbomlás. Minek tehát a’ nyugtalanság? Az
által megfosztod magadat a’ magasabb tehetségtől, halott vagy és
elvesztél, és lesülyedtél az állatig; kiürited magad, legelőre mégysz és
ismét eszel.
40. Vagy tehetnek az istenek valamit vagy nem. Ha nem tehetnek; minek
imádkozásaid? Ha pedig tehetnek; mért nem kéred inkább tőlök valamelly
rosznak elháritása, vagy valamelly jónak megadása helyett, inkább azon
tulajdonságot tőlök, hogy ezen dolgoktól mit se félj, illyeket ne
ohajts, és semmi hasonló fölött ne busulj? – Mert ha az embert
általában, ugy erre nézve is segithetik. De talán azt mondod, hogy az
istenek azon tehetséggel önmagadat ruháztak föl. Ugy nem helyesebb e
azt, mi önmagadtól függ, teljes szabadsággal használni, mint azt, mi nem
tőled függ, szolgai alázattal és szorongatottsággal ohajtani? És ki
mondja neked, hogy az istenek az önmagunktól függő dolgokban is
nincsenek segélyünkre? Tökéld el tehát magad mostantól illy dolgokért
imádkozni, ’s meg fogod látni! – Az sohajt: mint jutok ama’ kedves
élvezetéhez! Te: mint menekszem meg azon élvezet vágyától! Az: mint
tegyem, hogy azon baj elől szabaduljak! Te: mint tegyem, hogy azon baj
elől szabadulnom szükséges ne legyen! Az: mint kezdjem, hogy fiucskámat
el ne veszitsem: Te: mint kezdjem, hogy a’ veszteségtől ne féljek. Ide
irányozd minden imádságodat, ’s a’ sikert látni fogod.
41. Betegségemben, úgy mond Epicur, nem foglalkoztam testi fájdalmimmal
és róluk látogatóimmal nem beszéltem. Inkább folytattam nyomozásimat a’
természet ’s azon mód fölött, mint maradhat az ész, noha a’ testi
érzelmekben részt veszen, még is rendületlen és mint ovhatja meg
sajátlagos javát; az orvosoknak sem adtam alkalmat azzal kérkedhetni,
mintha valami nagyot tettek volna rajtam; akkor is vidámon ’s
elégedetten éltem. – Igy cselekedett ő betegségében, és te hasonlón tégy
beteges ’s más illy állapotokban. Mert minden iskolák közös elve,
bármilly események közt a’ bölcsészettől nem távozni, ’s tehát tudatlan
a’ természetet nem esmérő emberek csevegésibe bele nem egyezni.
Mindenkor csak jelen tetted ’s a’ hozzá tartozó eszközökkel
foglalkozzál.
41. Ha valakinek szemtelenségén meg botránkozol, kérdezd magadtól:
lehetséges e, hogy szemtelen a’ világon ne legyen? Nem! – Tehát ne
kivánd a’ lehetlent. Mert az is csak azon szemtelenek egyike, minő a’
világon mindig leend. Legyen ez a’ ravasz, a’ csalárd, ’s minden
vétkesre nézve szemed előtt. Mert mihelyt arról megemlékszel, hogy
lehetetlen, miszerint illy emberek egyáltalában ne létezzenek, úgy
mindegyikök iránt engedékenyebb leendsz. Annak is meg van a’ maga nagy
haszna, ha mindjárt meg gondoljuk, minő erényt adott a’ természet,
valamelly idegen vétek tekintetéből. Igy adta ellenszerül az oktalan
ellen a’ szelidséget, más ellen pedig más szert. Minden esetre pedig
szabadságodban áll, a’ tévedőt oktatni. Mert minden hibázó elhibázza
czélját ’s igy eltéved. De minő kárt vallasz te az által? Hiszen
egyetsem találsz azok között a’ kiken megbotránkozol, kinek
cselekvésmódja lelkedet roszabbá tehetné; pedig a’ te bajod ’s
károsulásod csak ebben áll. Ha a’ müveletlen müveletlenül cselekszik –
mi van abban olly különös, olly föltünő? Lásd, ha nem kell e inkább
önmagadat vádolnod, hogy illy embernek illy magaviselete neked olly
váratlan volt. Hiszen az okosság ád neked alkalmat azon gondolatra, hogy
ez épen ebben hibázand, – és te ezt még is elfeleded, ’s csodálkozol
fölötte, midőn ezen hibát elkövette! Főkép pedig, midőn valakit
hűtlenséggel vagy hálátlansággal vádolsz, forditsd figyelmedet
önmagadra. Mert a’ tévedés nyilván részeden van; vagy mivel illy jellemü
embertől azt vártad, hogy szavát meg tartandja; vagy mivel a’
jótéteményt, mit iránta mutattál, nem teljesited minden önzési tekintet
nélkül, és nem ugy, mintha már a’ cselekvénytől magától megkaptál volna
minden gyümölcsöt. Mert mit akarsz többet, midőn valakivel jót tettél?
nem elég e ez neked? Olly valamit cselekedtél, mi természeteddel
megegyező. Kivánsz e még jutalmat érte? Mintha még a’ szemek is, azért
hogy látnak, jutalmat kérnének. Mert valamint ezek bizonyos czélra
rendeltetvék, ’s ennek szerkezetökhez képesti teljesitésével a’ magokét
is elérték; épen ugy eléri az ember, ki jótékonyságra van rendeltetve,
minden jó cselekvény által, ’s mind az által, mi embertársai kűl javát
előmozditja, minthogy czéljához vezet, a’ magáét is.
Tizedik könyv.
1. Mikor lész, lelkem, egyszer már jó, mesterkéltség, változás, leplezet
nélkül, ’s a’ téged fedező testnél átlátszóbb? Mikor fogod végre a’
szerető ’s gyengéd kedélyességet megizlelni? Mikor jutsz olly
teljességhez, mellyben semmi nélkül nem szükölködöl, többé semmire nem
vágysz, semmit nem ohajtasz élvezetül, sem lelkest sem lelketlen, – sem
időt hogy tovább élvezhess, sem helyet, tájat, vagy levegőt, melly
szelidebb volna, sem embereket, kik veled jobban egyeznének, hanem
mindenkori állapotoddal megelégedve, a’ jelennek örülsz, ’s meggyőződöl
arról, hogy semminek nem vagy hiányával, hogy minden javadra szolgál,
hogy minden az istenektől van, ’s hogy mind az hasznodra válik, mi
nékiek tetszik ’s mit ők egy tökéletes, jó, igazságos ’s tiszteletre
méltó lény üdvére elhatároznak, az mind azt egyesiti, körül veszi, ’s
magában foglalja mi hasonló dolgok teremtésénél fölelemződik? – Mikor
állsz végre minőségednél fogva olly viszonyban az istenek és emberekkel,
hogy soha ne panaszkodjál ellenök, sem te általuk soha ne kárhoztassál.
2. Figyelj arra, mit követel természeted, a mennyiben csupa természet
törvények alatt áll, – és teljesitsd vagy elégitsd ki ezen követelést,
ha állati természeted szerkezete általa roszabbá nem leszen. Aztán arra
figyelj, mit követel állati természeted, ’s teljesitsd követelését, ha
okos természeted az által roszabbá nem tétetik. De az okos lény
mindenkor társadalmi is. Alkalmazd ezen szabályokat és semmi mással ne
törődjél.
3. Vagy birsz a’ természettől annyi erővel, hogy képes vagy minden
eseményt elviselni, vagy a’ természettől nem vagy képes. Ha tehát olly
sors ér, mellyet elviselni elég erővel birsz, ugy ne neheztelj miatta,
hanem türd el, természeti erődnél fogva. Ha pedig az esemény természeti
erődet tulhaladja, azért ne neheztelj; hiszen mig fölemészt, elveszti
erejét. Azonban jusson eszedbe, hogy a’ természettől erőt nyertél
mindent elviselni, ’s csak képzelmedtől függ, azon gondolat által
türhetővé ’s könnyüvé tenni, hogy illy magaviseletet önjavad vagy
kötelességed kiván.
4. Ha ki hibázik, tanitsd jó kedvüleg, ’s mutasd meg neki tévedését. Ha
pedig ezt nem tudod, ugy neheztelj önmagadra – vagy még magadra sem.
5. Bár mi érjen, öröktöl, reád van mérve; ’s az okok lánczolata kezdet
óta össze kapcsolá létedet és azon eseményt.
6. Nézzék mások a’ világot atomok’ zavarának, vagy egy rendezett
egésznek, – ez legyen első elvem: része vagyok azon egésznek, melly
természettörvények alatt áll. – Második elvem ez: bizonyos szorosabb
összeköttetésben állok a’ velem hasonnemü lényekkel. – Mert az első
elvet eszemben tartva, nem fogok semmiért zugolódni, mi reám mint az
egész részére hárul: mert semmi sem káros a’ résznek, mi az egésznek
hasznos. Az egész pedig nem foglal mit sem magában, mi nékie hasznos nem
volna Ez minden természetek közös tulajdona Sőt a’ világtermészetnek még
azon elsősége van, hogy kivülről mi által sem kényszeritethetik,
önmagának valami karost teremni. Tehát ha csak azt meggondolom, hogy egy
illy egésznek része vagyok, nem fogok semmiért zúgolódni mi reám jut. –
A’ mennyiben pedig hasonnemü lényekkel szorosabb viszonyban állok, nem
fogok semmit a’ közjó ellen kezdeni, sőt inkább tekintettel a’ velem
rokon lényekre, minden igyekezetemet oda irányzom, mi a’ közre hasznos,
’s attól mi ezzel ellenkező, magamat tartóztatom. Ezen elvek alkalmazása
mellett életem szeliden folyand; olly szeliden, mint tapasztalás szerint
a’ polgár élete folydogál, ki polgártársai javára szilárdul dolgozik, ’s
mit az ország reá ró örömmel viseli.
7. Az egész minden részének, az az minden dolgoknak, mellyek a’ világban
léteznek, szükségkép el kell romlani, vagy bélyegzőbb kifejezéssel,
elváltozni. – Ha ez a’ dolgokra nézve valami rosz, és egyszersmind
szükséges volna, valóban úgy a’ világ, az ő részeinek folytonos átmenete
mellett a’ változásba, ’s azoknak ezerféle szétromlására való
rendeltetésében, nem igen jeles szerkezetet nyert volna! Valjon az
egyetemes természet maga intézkedett e ugy, hogy saját részeire rosszat
háritson, ’s azokat ugy alkotta e, hogy reájok nézve ne csak lehető
legyen ezen rosz, hanam szükségképeni? Vagy talán működésök eredménye
önmaga előtt esméretlen vólt? Mindenik hihetlen. – Ha pedig valaki ezen
átváltozást, minden tekintet nélkül az egyetem-természetre, csupán a’
dolgok eredeti hajlamábol akarná szármoztatni, mi nevetséges volna akkor
is egy részről azt állitni, hogy a’ dolgoknak eredeti hajlamuknál fogva
szükségkép el kell változniok, ’s más részről ugyan akkor a’ vaksors
fölött, melly nem vezettetik munkás erő által, csodálkozást vagy
neheztelést nyilvánitni! Egyébkint is ezen átváltozás csak feloszlása a’
dolgoknak abba, a’ miből szármoztak, legyen az bár az elemi részek
szétszóratása, mikből szerkesztvék, vagy pedig átmenete, például a’
kemény részeknek földbe, a’ szellemieknek levegőbe, úgy hogy ezek
következőleg a’ világegyetem elemeibe fölvétetnek, találja ez bár tüz
által pusztulását, avagy örök változat által ujuljon meg. De ne is
gondold, hogy lényed azon tömör és szellemi részei születésed óta
léteznek. Mind ezeket tegnap ’s tegnapelőttöl vetted föl az élelem
szerekből ’s a’ beszivott légből. Az változik tehát el, mit természeted
ugy vett föl, nem pedig az, mit az anyatermészet keletkezésedkor
teremtett. Sőt föltéve, hogy téged ezen neked sajátszerüvel még olly
szoros összeköltetésbe tett is, azért ezen ellenvetést a’ mondottak
irányában igen csekélynek tartom.
8. Ha egyszer ezen czimeket: becsületes, szerény, igaz, józan, kedélyes,
nagylelkü, magadnak megszerzéd, vigyázz, nehogy máskép neveztessél, ’s
ha valaha ezen czimeket eljátszanád, térj vissza gyorsan hozzájok. És
emlékezzél meg, hogy a’ józanságnak annyit kell jelentenie neked,
miszerint az minden tárgynak észlelő figyelmes szemlélete; – a’
kedélyességnek annyit, mint önkénytes fogadása mind annak, mit az
egyetemes természet reád mér; nagylelküségnek annyit, mint gondolkodó
részed fölülemelkedése minden gyengéd és gyengédtelen testi érzelmeken,
dicsőségen, halálon és minden hasonlón. Ha tehát ezen czimek birtokában
magadat megtartod, a’ nélkül azonban, hogy törekednél mások által azok
szerint neveztetni, úgy egészen más ember lész, ’s egészen más életet
kezdesz. Mert még mindig ollyan maradni minő eddig voltál ’s magadat
illyen életben huzni vonni hagynod, félreismerhetlen jele volna olly
embernek, ki, minden érzékei elhalván, az élettel fösvénykednék, mint
azon félig szétmarczangolt állatvivók, kik sebekkel és fekélyekkel
elboritva, még más napra fenhagyatni könyörögnek, noha ugyan azon körmök
’s mardosásoknak lesznek kivetendők. Törekedjél tehát ezen czimek után,
és ha lehetséges, tartsd fen nálok magadat, mintha az üdvezültek
szigeteire volnál helyezve. Ha pedig talán észre veszed, hogy nincs elég
erőd nálok magadat fentartani, úgy vonulj vissza bátran egy zugba, hol
őket meg őrizheted, avagy lépj ki az életből, de harag nélkül, egyenes,
szabad, és szerény lélekkel, mint ha illy kilépted az életből lett volna
abban egyedüli kitünő tetted. Hogy ezen czimeknél fentarthasd magadat,
igen segitend, ha sokszor megemlékszel az istenekre, és hogy ezek,
minden okos lényektől nem hizelgést várnak, hanem hasonlatosságot; és
hogy, valamint az figefa, mi a’ figefa rendeltetését teljesiti, az kutya
vagy méh, mi a’ kutya vagy méh rendeltetését teljesiti, épen ugy, csak
az ember, ki az embernek rendeltetését teljesiti.
9. Szinészek, háboru, bámulat, lustasag, szolgaság, naponkint elfogják
nálad homályositni azon szent elveket, mellyeket mint természetbúvár
valóknak találtál, a’ nélkül hogy őket eléggé méltányoltad volna. De
szükség hogy mindent olly figyelemmel szemlélj és cselekedjél, hogy
egyszerre mind gyakorlati itélőtehetséged tökéletesedjék, mind elméleti
értelmed munkálkodhassék, és hogy azon titkos de nem észrevehetlen
önérzetre juss, melly a’ teljes fölfogásból származik. Mert akkor örülni
fogsz egyeneslelküségeden, méltóságodon és minden tárgyróli
tudományodon; mi legyen az lényegében, minő helyet foglal az el a’
világban, hajlamánál fogva meddig tarthat, miből áll, kit illethet, ’s
kiadhatja vagy ragadhatja el.
10. A’ pók büszke reá, ha egy legyet fogott; az, ha egy nyulacskát, ez,
ha hálójában egy kis halacskát, egy másik, ha vadkant, vagy medvét, ’s
ismét egy másik, ha – Sarmatákat fog. De valjon ezek, ha az indokokat
visgálod, nem mind rablók e?
11. Szerezd meg magadnak azon ügyességet, hogy azon módot, mikép
változnak által minden dolgok egymásba, rendszeresen megvisgálhasd, légy
erre mindig figyelmes és gyakorold magad e’ tekintetben! A’
léleknagyságot mi sem segiti jobban elő. Testét, mint egy ruhát
levetkezi, ’s azonban hogy el esméri, miszerint nékie – ki tudja mi
hamar? – mind ezt az emberektől megváltában el kell hagynia, átadja
magát arra nézve mit cselekednie kell, egészen az igazságnak, sorsára
nézve pedig az egyetemtermészetnek. Mit mondanak vagy gondolnak pedig
róla mások, vagy mint viselik iránta magokat, azzal nem törődik. Ezen
két dologgal kielégitetvén, tudnillik azt cselekedve, mit jelenleg
cselekednie kell, ’s azt szeretve, mi mostan reáméretik, minden egyéb
törekvésekkel ’s vágyakkal fölhagy, kivévén azon igyekezetet,
törvényszerüen haladni az egyenes uton czéljához ’s igy az istenséget
követni, melly egyenesen közelg a’ czél felé.
12. Mi haszna a’ gyanunak? Hiszen hatalmadban áll megvisgálni, mit kiván
kötelességed? és midőn ennek esméretéhez jutsz, nyugott, szilárd
lépéssel ezen uton haladni; ha pedig nem látsz világosan, meg állani, és
a’ legjobb tanácsadókat venni segédül. Sőt ha más nehézségek lennének is
utban, azért meggondolás és szilárd ragaszkodás mellett ahhoz, mit jónak
tartasz, mindenkor a’ körülményekhez képest haladhatsz. És pedig a’
legdicsőbb ezen czélt elérni; valamint elhibázni, meghasonlás az
emberiséggel Nyugott és még is nyughatatlan, vidám és még is komoly –
illyen a’ férfi, ki mindenekben okosságát követi.
13. Kérdezd magadtól, mihelyt fölébredtél: valjon azon jó és nemes
cselekvények, miket más visz véghez, nekem javamra lesznek e? Soha. –
Talán elfelejtéd, hogy azok, kik mások iránti dicséretök vagy
korholásukra olly büszkék, minők tanyájakon ’s asztaluknál? mit tesznek,
mit kerülnek, miután törekszenek, mit lopnak és rabolnak nem kezeik és
lábaikkal, hanem legnemesb részőkkel, melly által, ha akarnák, magokat
a’ becsületesség, szerénység, igazság, törvény ’s jó szellem birtokába
tehetnék.
14. A’ mivelt és szerény ember igy szól a’ mindent adó ’s vevő
természethez: adj mit akarsz, és vegyed el a’ mit akarsz. De ezt dacz
nélkül, iránta való engedelem ’s kegyeletből mondja.
15. Kevés az mi hátra van életedből. Ugy töltsd azt el, mintha egy
hegyen élnél! Mit sem érdekel, itt vagy ott él e valaki, ha csak
mindenütt a’ világon ugy él, mint szülő városában. Ha csak az emberek
benned egy valódi, az az természetszerün élő embert szemlélnek és
esmérnek! Ha mint illyet nem türhetnek el – ugy öljenek meg! Mert ez
jobb, mint ugy élni.
16. Ne álj meg a’ becsületes ember tulajdonai vísgálatánál; hanem inkább
légy magad is az.
17. Képzeld sokszor magadnak az egész örökévalóságot, az egész
világtömeget, ’s hogy minden egyes lény, ányagjára nézve egy fige
maghoz, tartósságára nézve a’ pillanathoz hasonlitható, melly alatt egy
furó megforditatik.
18. Minden érzéki tárgy szemléleténél képzeld azt magadnak szétbomlott,
átváltozott, és mintegy elrothadt vagy szétdult állapotjában, vagy azon
oldalrul, mikép a’ természettől míntegy halálra van rendelve.
19. Mik az emberek, midőn esznek, alszanak, nőszülnek, üritnek ’s a’ t?
És mik, midőn férfi erőt, büszkeséget, haragot mutatnak, vagy magas
helyzetökből másokat leszidnak? Még kevéssel előbb mennyit élveztek, és
minő árón? ’S mi lesz belőlök rövid időn?
20. Mindenkinek hasznos, mit az egyetemtermészet mindenkinek hoz, és
épen akkor hasznos, midőn az hozza.
21. Az esőt szereti a’ föld; és szereti a’ felséges lég. A’ világ
szereti azt csinálni, minek történni kell. Azért mondom én a’ világnak:
szeretem én, mit te szeretsz. Épen azért használjuk e’ kifejezést: ez
vagy amaz szeret történni.
22. Vagy élsz itt – és ehhez már hozzá szoktál; vagy kiléptél – ’s ez
ohajtásod volt; vagy meghalsz – ’s ekkor kiszolgáltál. Negyedik eset
nincs. Tehát csak jó kedvü légy.
23. Az mindig világos legyen előtted, hogy ezen darab föld szinte egy
darab föld, és hogy te itt épen azt fölleled, mit mások valamelly hegy
ormán vagy máshol keresnek. Mert megerősitve találandod Plato azon
nyilatkozatát: a’ város falai közt, ugy mond, mint egy magányos
pásztorkunyhóban.
24. Mi nekem most az én eszem? Vagy mivé teszem? Mire használom most?
Talán nincs belátása, vagy a’ társaságtól elvált és elszakadt? vagy a’
testtel ugy összeragadt és vegyült, hogy annak minden mozgalmiban részt
kell vennie?
25. Ki urát elhagyja az szökevény. De ur a’ törvény is. Tehát a’
törvényszegő szökevény. Ugy az is, ki kicsinylelküséget, boszut, vagy
félelmet muat: mert nem akarja, hogy az történjék, az történt légyen,
vagy jövendőben történendjék, mit a’ mindenség kormányzója a’ törvény
rendelt, melly mindenkinek meghatározza, mi illeti. Tehát a’ félénk,
kicsinylelkü ’s boszús ember is szökevény.
26. Ki az anyaméhébe ereszté a’ magot eltávozik; aztán egy más működő
erő veszi által, földolgozza ’s bevégzi a’ csecsemő képletét. – Illy
anyagból minő lény! – Ez ismét nyeldeklőjén magához veszi az ételt, ezt
fölveszi egy más működő erő, ’s belőle készit érzelmet, indulatot ’s
általában életet és erőt, ’s ki tudja mi sok és nagy dolgokat még
Visgáld ezen olly rejtelmes működéseit a’ természetnek ’s tanuld az
okot, melly szüli, épen olly helyesen esmérni, mint azon erőt, melly
által a’ testek magokat lefelé vagy fölfelé mozgatják, nem szemmel
ugyan, hanem azért nem kevésbé világosan.
27. Gondold meg sokszor magadban, hogy mind az, mi most van, már előbb
épen ugy vólt ’s jövendőben épen ugy leszen; álitsd szemeid elé, azon
egészen hasonnemü szinjátékokat ’s jeleneteket, miket saját
tapasztalásodból vagy a’ történetekből esmérsz, Hadriannak egész
udvarát, Antoninusét, Philippét, Alexanderét, és Krősusét! Mindig ugyan
azon szinmü, csak más személyektől adva.
28. Ugy képzeld magadnak azon embert, ki valamik fölött szomorkodik vagy
boszús, mint a’ malaczot, melly az áldozó oltáron rugdalódzik, és ordit.
Az is hasonló, ki magános ágyán csendesen sohajtozik az ember
korlátoltsága fölött! Gondold meg; Csak az okos lénynek jutott azon
sors, önkényt eltűrni az eseményeket; mert kényszerülve engedni, a’
szükség mindennek parancsol.
Minden egyes tárgy szemléleténél, mellyel dolgod van, kérdezd magadtól:
kell e a’ haláltól azért félned, mert ettől megfoszt?
30. Midőn valakinek hibáján megbotránkozol, térj vissza magadba és
gondold meg, minő hasonló hibát követsz te el, ha te, például a’
gazdagságot, vagy a’ gyönyört, vagy a’ hirt jónak tartod? Mert ha csak
ezt meggondolod, ugy hamar elfeleded a’ haragot, főkép ha eszedbe jut,
hogy az kényszeritetik ugy cselekedni. Mert valjon mit tegyen? – De ha
te képes vagy, mentsd ki őt azon erőszakból.
31. Ha talán a’ Socraticus Satyriont látod, képzeld magadnak Eutychest
vagy Hymenest; ha Euphratest látod, emlékezzél meg Eutichion vagy
Silvanra; hasonlókép jusson eszedbe Alciphron szemléleténél
Tropeophorus, Xenophonénál Kriton vagy Severus; épen ugy gondolj egy más
császárra, midőn magadat látod, és mindeniknél viszont a’ hozzá
hasonlóra. Aztán jusson eszedbe ezen kérdés: Valjon hol vannak ők?
Sehol! Vagy ki tudja hol? – Mert illy módon minden emberi, mint füst és
üres semmi fog megjelenni előtted, különösen, ha egyszersmind
megemlékszel, hogy mind az mi egyszer átváltozott, örök időkön tartani
nem fog. Hát te meddig? – Miért nem elégszel meg tehát ezen rövid időt
illendőn tölteni el? A’ cselekvésnek mi szép anyagját és alkalmát hagyod
használatlanul? Mert mi egyéb minden, mint az észnek gyakorlata melly az
életnek minden eseményeit, mintegy gondos természetvisgáló, úgy
szemléli? Késsél tehát, mig ezt mind sajátoddá tetted, mint egy erős
gyomor, melly minden ételeket sajátává lesz, mint a’ lobogó tüz, melly
mindent mit bele vetnek, lánggá és szikrává változtat által.
32. Senkinek se szabadjon rólad igazsággal azt mondani, hogy te
egyeneslelkü, becsületes nem vagy! Hazugnak kelljen annak lennie, ki
rólad ezt gondolná? Mind ez csak tőled függ! Mert ki gátoland, hogy
egyeneslelkü és becsületes ne légy? Csak azt határozd el, hogy tovább
nem élsz, ha illyen nem lehetsz. Hiszen az ész sem helyesel mást, mint
ki illyen.
33. Mit lehet ez alkalommal leghelyesebben tenni vagy mondani? Mert
legyen bár mi, szabadságodban áll, azt tenni vagy mondani. Csak, azt ne
vesd ellene, hogy gátoltatol! Ne szünjél meg addig sohajtozni, mig
minden elődbe adott vagy akadt alkalomnak az emberi természettel
megegyező fölhasználása benned épen azon érzelmet nem idézi elő, mit a’
kéjhajhászban a’ fényüzés bősége. Mert minden sajátlagos természeteddel
megegyező működést, melly hatalmadban áll, úgy kell tekintened mint
örömélvet. Ez pedig hatalmadban van mindenütt! Egy hengernek igen is
nincs azon tehetsége, maga elszántából mindenfelé mozdulhatni, épen olly
kevéssé mint a’ viznek, tüznek, ’s más dolgoknak, mellyek
természettörvények, vagy oktalan szellem kormánya alatt állnak. Itt
sokszor van ellentállás vagy akadály. De az ész és okosság veleszületett
tehetsége és saját akaratja szerint minden akadályokon
fölülemelkedhetik, Ha csak azon könnyüséget szemeid előtt tartod mellyel
az okosság, mint a’ tüz föl, a’ kő alá, a’ henger résut, mindenfelé
mozdul, ugy többet ohajtani nem fogsz. Mert minden egyéb összeütközések,
vagy csak a’ testet érik, tekintve azt mint holt tömeget, vagy csak
képzeletedben ’s okosságod hanyatlásakor sebzenek meg, ’s téged
semmiképen roszabbá nem tesznek. Mert különben annak, kit illyes ér, ez
által legott roszabbá kellene lennie. Más dolgokkal valóban ugy van,
hogy ha valami összeütközésök történik, az által roszabbá lesznek.
Ellenben az ember, ha igy mondhatom, az által még jobb és dicsőbb
leszen, ha ezen eseményeket kellőleg fölhasználja. Általában emlékezzél
meg, hogy a’ valódi polgárt semmi nem sérti, mi az országot nem sérti;
az országot pedig semmi nem sérti, mi a’ törvényt nem sérti. De mind az,
mit szerencsétlenségnek hivunk, nem sérti a’ törvényt ’s következőleg
sem az országot sem a’ polgárt.
34. Annak ki igaz elvektől van által hatva, a’ legkisebb csak oda vetett
jelszó elégséges a’ bú és félelem elüzésére, mint ez:
A’ falevél elhull, ha a’ télnek éri fuvalma:
Illyen az emberi nem!
Levelek a’ te gyermekeid is; azok is levelek, kik olly hitelt-igénylőleg
’s olly harsányan dicsérnek másokat, és megfordulva ismét őket
elátkozzák, vagy alattomban gáncsolják és gunyolják Levelek azok is, kik
halálod utánni dicsőségedet terjesztik. Mindnyájan „a’ kikelet melegében
foganva.“ Egy förgeteg ismét földre szórja őket. És a’ örzsök ismét
másokat hajt elő. Az élet rövidsége mindnyájoknál közös. És te mind ezt
kerülöd és keresed, míntha örökké tartana! Még kis időt, és a’ te
szemeid is behunyódnak és az, ki téged sirba kisér, nem sokára egy másik
által fog megsirattatni.
35. Az egészséges szemnek minden láthatót kell látnia, a’ nélkül hogy
mondaná: a’ zöldet akarom: mert ez a’ szembeteg esmértető jele. Igy az
ép hallásnak és szaglásnak is minden hallható és szagolható fölfogására
képesnek kell lenni: az egészséges gyomornak hasonlón kell lenni minden
étkek irányában, valamint a’ malomnak mind arra nézve, mit megőrleni
rendeltetése. Épen igy kell az egészséges észnek is minden események
iránt fogékonynak lenni. De ha igy szól: bár csak gyermekeim életben
maradnának! bár csak mindenek dicsérnék tetteimet! ugy hasonlit a’
szemhez, melly a’ zöldet, a’ fogokhoz, mellyek a’ porhanyót keresik.
36. Senki sem olly szerencsés, hogy azok között, kik halálos ágyánál
állanak, nem lennének néhányan, kik közelgő végét kedvesen nem
szemlélnék. Ha bár nemes, bölcs volt is. Végre még is leszen egy, ki igy
szól magában: valahára most nyugtunk leszen még is ezen erkölcsbirótól;
ő ugyan közülünk egyik ellen sem volt szigoru; de mi még is észrevettük,
hogy minket titkon megvetett! Igy a’ nemesről. De mi sok más körülmény
jön reánk nézve össze, mellyek sokaknál azon ohajtást szülik, hogy bár
tőlünk szabadulnának! Gondolj erre haláod óráján, ’s nyugottabban
távozol el innen, ha ezt meggondolod: olly életből távozom el, hol még
kortársaim is, kikért annyit dolgoztam, imádkoztam ’s gondoskodtam,
jövendő könyebbség reményében, elköltözésemet ohajtják. Miért kivánjak
itt még tovább késni? – Csakhogy azért ne váljál tőlök kevésbé
jóakaratulag! Sőt annál inkább tartsd meg sajátlagos jellemedett: légy
barátságos, jóakaratu, szelid! – Más részről nem mintha erőszakkal
szakasztatnál el; hanem inkább mikint a’ nyugottan haldoklónak lelke a’
testből kiszáll, olly szelid legyen tőlök megválásod Összeköttetésedet
velök egykor a’ természet kötötte ’s most ugyanaz oldozza föl. Azért
tehát ugy akarok, mint laktársaimtól tőlök ellenszegülés nélkül
önkénytesen megválni. Mert ezen megválás is természetszerü.
37. Szokjál hozzá, minden emberi tettnél magadban kérdezni: ezt ez mi
végett teszi? Kérdezd ezt magadtól ’s visgáld először önmagadat.
38. Emlékezzél meg, hogy minden mozgalmaid oka bensődben rejlik; ott van
a’ rábeszélési tehetség, ott az élet, ott ugy szólván az egész ember. Ne
cseréld el soha ezen lakót az őt körül vevő lakkal, vagy azon
műszerekkel, mellyek hozzá illesztvék. Hasonlók ezek a’ kötelékhez (csak
azon különbséggel hogy vele születtek), és reá nézve tehát azon erő
nélkül, melly őket mozgásba hozza és ismét megállitja, épen olly
hasztalanok: mint e’ nélkül a’ szövőnének a’ vetélő, az irónak az
irószer ’s a’ vontatónak az ostor.
Tizenegyedik könyv.
1. Ezek tulajdonságai az okos léleknek: látja önmagát, taglalja ’s kénye
szerint képzi. Önmaga élvezi a’ gyümölcsöket mellyeket terem, – midőn
ellenben a’ növények gyümölcsei ’s az mi az állatoknál a’ gyümölcsnek
meg felel, csak másoknak nyujt élvet. Ő mindig eléri czélját, bár hol
tétessék is nékie az élethatár; nem ugy mint a’ táncz vagy szindarabban
’s hasonlókban, holly valamelly közbejött esemény miatt az egész
cselekvény csonka marad; ő minden részben szándékát a’ legtökéletesben
teljesitheti, ugy, hogy el mondhatja: én birom, mi enyém! Továbbá
bejárja a’ világot, ’s az üres tért, melly azt körül veszi, és szemléli
alakjokat; kiterjeszkedik az idő örökévalóságán, ’s minden dolgok
korszakonkinti ujászületését fölfogja ’s belőle megérti, hogy utódink
semmi ujat látni nem fognak, ’s hogy elődeink sem láttak egyebet. Sőt
némileg már a’ negyvenévesnek, ha csak valamennyire eszes, a’
hasonlatosság törvénye szerint, az egész mult és jövő mintegy szeme
előtt van. – Az okos léleknek tulajdonságai ezek is: társát szeretni,
igazság ’s szerénység után törekedni, és semmit fölebb nem becsülni,
mint magát. Ez a’ törvénynek is tulajdonsága, következőleg a’ helyes és
a’ jogszerüleg működő ész között semmi különbség nincs.
2. Az ének, a’ táncz, a’ harczjáték kellemeit nem nagyra fogod becsülni,
ha például a’ kedves hangot egyes részeire fölelemzed, ’s mindegyikénél
ezt kérdezed magadtól: valjon ez által el hagynád e magadat ragadni?
Mert ezt pirulnál megvallani. Épen ezt tedd a’ tánczra nézve, minden
fordulatánál ’s állásánál a’ tánczosnak Ezt a’ harczjátéknál! Tehát,
kivevén az erényt ’s az ő tetteit, el ne felejts minden egyebet részeire
föloszlatni, hogy ezen föloszlatás által megvetésökhez juss. Alkalmazd
ezt egész életedre!
3. Minő fenséges lélek az, melly kész mindjárt megválni a’ testtől és,
vagy kimulni, vagy elporlani, vagy fenmaradni! Ha tudni illik ezen
készség saját meggyőződés eredménye, és nem csupa makacsság, mint a’
keresztényeknél, hanem eszmélettel, méltósággal, és hogy másokat
meggyőzzünk, minden szinpadi fitogtatás nélkül nyilatkozik.
4. Valami közhasznut tettem e? Helyesen; belőle magamnak van előnyöm. Ez
mindenkor szemeid előtt legyen – és ne szünjél meg soha közhasznulag
működni
5. Minő mesterséget üzesz? Hogy jó legyek. Ez pedig úgy történik
leginkább, ha helyes esméretet szerzesz magadnak mind az
egyetemtermészetről, mind a’ te sajátlagos szerkezetedről.
6. Először a’ szomorujátékok hozattak be, hogy a’ hallgatók az
eseményekre ’s azok kikerülhetlen kényszerüségére emlékeztessenek, hogy
a’ világnak nagy szinpadán a’ fölött ne panaszkodjanak, mit a’
szinházban olly szivemelőnek találnak. Mert látni fogják, hogy mindennek
szükségkép úgy kell történnie, és hogy végre azoknak is, kik igy
kiáltanak föl Ah Kithaeron! el kell türniök. És valóban a’
szinmüköltőktöl több igazságok hasznosan mondatnak, mikhez főleg ezek
tartoznak:
„Bár gyermekem hagyják is el az istenek:
Meg lesz méltó oka!“
És egy más helyen:
„Dolgok miatt tehát ne légy boszús!“