21. A’ munkásságnak vége, a’ vágyak és vélemények szünete, – mintegy az
ő haláluk – magában semmi rosz. Menj csak élted korain keresztül
gyermekséged, ifjuságod, férfi korod ’s öregségeden; mindeniknek
átváltozása egy halál volt. De ugyan valami rettenetes e? Gondold által
éltedet, mellyet nagy atyád, aztán anyád, majd atyád alatt töltöttél el;
és ha itten is többféle változásokat találsz, kérdezd magadtól: Valjon
azok valami rettentők e’? Epen olly kevéssé leend az egész életed
bevégzése, szünete ’s elváltozása.
22. Rajta, ’s visgáld meg egész lelkedet, a’ világegyetemét ’s
társaidét. A’ tiédet, hogy igazság érzetét oltsd belé; a’
világegyetemét, hogy megemlékezzél, minek része vagy; társaidét, hogy
láthasd, ha öntudatlanul, vagy tudva cselekedtek e’, ’s hogy
meggondolhasd, miszerint véreid.
23. Mint te egy társadalmi rendszernek kiegészitő része vagy, ugy minden
tetted, egy közhasznu élet kiegészitő része legyen. Tehát mínden tett,
melly semmi közelebb vagy távolabb viszonyban valami közhasznu czéllal
nem áll, széttépi éltedet ’s feldulja egységét és mintegy olly lázadást
okoz, mint ki népgyülésben a’ közhatárzatnak ellene szegül.
24. Gyermeki czivódások ’s játékok, és halottat hordozó lelkecskék: hogy
annál erősebb benyomása legyen a’ temetkezéseknek.
25. Visgáld minden tárgynál alakja minőségét ’s ezt anyagjától
elkülönzötten szemléld. Határozd meg aztán az időt is, a’ mig az, e’
sajátlagos minősége mellett tarthat.
26. Számtalan bajokat szenvedtél, mert eszeddel nem elégedtél meg, midőn
rendeltetése szerint cselekedett, hanem vele másokra visszaéltél.
27. Ha más korhol vagy gyülöl; ha rólad e vagy ama hirt költik, lépj
csak kedélyökhez közelebb, hass belsejökbe ’s visgáld meg, minők
legyenek ők; ’s találni fogod, hogy mit sem nyugtalanithat ha illy nemü
emberek igy vagy amugy itélnek fölötted. Mind a’ mellett tartozol
irántok jó akarattal lenni: mert természettől barátid.
28. Fölfelé, lefelé – egyenlő kerengése a’ világnak öröktől öröké! És
vagy a’ világegyetem értelme műkődik minden változásnál, – és ha ez az
eset, ugy örülj munkássága sikerének! – vagy csak egyszer nyilvánitá
hatását, és minden egyéb az okok összeköttetéséből származott és némileg
csak egy. Vagy végre a’ világ valami zürzavara a’ parányok és
föloszthatlan részecskéknek. Egy szóval, ha van egy isten, ugy minden
jól van; ha pedig a’ vakeset kormányoz: úgy te még se kövesd azt. – Nem
sokára a’ föld mindnyájunkat befedez; aztán ő is elváltozik, ’s ezen
átalakulás után ismét elváltozand ’s igy öröktől öröké! Ki ezen tolongó
hullámit az átalakulások ’s elváltozásoknak az ő rohanó gyorsaságukban
szemléli, az minden halandót kevésre becsülend.
29. Egy áradathoz hasonló a’ világegyetem ősereje; elragad mindent
magával! Minő hitvány, minő csekély hozzá képest az emberek cselekedete
mi által ők, mint kormányférfiak, vagy épen mint valódi bölcsek kivánnak
mutatkozni. Ember, tegyed csak egyszer, mit természeted most követel.
Légy munkás, mig lehet, és ne nézz körül; ha talán valaki észre veszi e.
Ne várj egy Platói köztársaságra, hanem légy elégedett, ha csak egy
kevéssel előbbre mégysz, ’s gondold meg, hogy minden haladás nem
csekélység. Mert hiszen az emberek elveit ki változtathatja? De elveik
megváltoztatása nélkül valjon mit eszközlesz egyebet, mint szolgaságot,
mellyben nyögnek ’s engedelmességet tettetnek. Jöj csak most és beszélj
még nekem egy Alexander, egy Philipp, egy Demetrius Phalereusról; lássák
ők magok, ha esmérték e az egyetemtermészet akaratát ’s lettek e önmagok
nevelői. Ha pedig csak egy nagy szerep volt a’ mit játszottak, úgy senki
nem fog arra kárhoztatni, hogy azt utánnok játszam. Egyszerü és szerény
a’ bölcseség müve. Ne vezess engem fölfuvalkodó kevélségre!
30. Tekintsd mintegy fölülről, a’ számtalan csoportozatokat, számtalan
ünnepélyeikkel, az ezernyi hajózásokat zivataros ’s nyugodt tengeren,
eldődeink, kortársaink ’s utódink különféleségét. Tekintsd az életmódot,
minő volt az mások alatt, minő leend utánnad, ’s minő az még most is
miveletlen népek között; – továbbá, hányan nem tudják még csak nevedet
sem, ’s hányan fogják azt csak hamar elfeledni ’s jelen magasztalóid
közül hányan fognak nem sokára korholni ’s hogy igy tehát sem bir sem
dicsőség sem egyéb, mivele összefüggésben áll becsülésre nem méltó.
31. Mutass tántórithatlan szilárdságot mindennél, mi valami külső okból
szármozik; mind annál pedig mi belsődből jön, jogszerüséget; az az
minden szándékod ’s tetted közhasznu működésre legyen irányozva, mint
melly természeteddel egyedül megegyező.
32. Sok hasztalan alkalmaknak a’ panaszra elejét veheted, mellyeknek
alapja csak képzeletedben van, és már ez által is táguland hatásköröd. –
Karold föl lelkeddel az egész világegyetemet, tekintsd saját
korszakodat, ’s minden tárgy gyors változatát, – milly rövid az idő azok
kezdete ’s elpusztulása között! midőn születésök előtt mérhetlenség áll,
’s kimulásuk után örökség következik.
33. Minden mit látsz gyorsan fölbomlik; azok is, kik ezen bomladozásokat
látják, hamar kimulnak; ’s a’ halál által a’ legidősb öreg, a’ korán
elhunyttal ugyan egy állapotba lép.
34. Tegyed törvenyeddé, elveik minőségét, törekvéseik, vonzalmaik ’s
becsülésök tárgyait, egy szóval, lelköket leplezetlenül visgálni! Ha azt
vélik, hogy ócsárlásaikkal ártanak, vagy dicséreteikkel használnak – az
merő képzelődés.
35. A’ veszteség nem egyéb, mint változás. De abban kedvét leli a’
természet, melly azt akarja, hogy minden mi történik, jó legyen. Öröktől
hasonló módon történt ’s örökké hasonló dolgok történendnek. És te
akarnád azt állitni, hogy minden roszul szerkeztve jött létre, ’s minden
rosz állapotban maradand örökre, ’s hogy következőleg annyi istenségek
közül egyiknek sem volt elég hatalma ezen javitni: hanem a’ világ el van
kárhoztatva szünetnélkül bajokba bonyolodni.
36. Mi kellemetlen minden érzéki tárgy anyagja: viz, por, csont, piszok;
– és ismét a’ márványok – dagadványai, az arany és ezüst üledékei a’
földnek; a’ ruházat – szőrből áll; a’ bibor vérből; ’s hasonló nemü
minden egyéb. Maga az élet szellem valami hasonló ’s egyből másba
folyvást átváltozik.
37. Elég volt már a’ nyomorut élet, a’ zúgolodás, a’ bohóczkodás; Miért
vagy olly nyugtalan? Mi van ebben, mi olly hallatlan volna? Mi rémit? Az
alak? Tekintsd meg! Az anyag? Tekintsd meg. Pedig ezeken kivül semmi
sincsen. Ugy légy te is végre gyanutlanabb ’s bizalmasabb az istenek
iránt! Hiszen egyenlő, ugyan azt száz vagy három év alatt megesmérned.