„Arasd az életet! ollyan mint telt kalász“ és több hasonlók. – A’
tragoediára a’ régebbi komoedia következett, melly erkölcsbiráló
szabadsággal élt, és a’ gőgösséget leplezetlen előadása által nagy
haszonnal korholta, e’ végett Diogenes is alkalmazott ezekből
némellyeket. – Az erre következő közép komoedia azonban valjon mi volt?
És mi végre hozatott be utóbb az ujabb, melly lassankint majmoló
szemfényvesztéssé fajult el? Ezt mondaná meg nekem valaki! Mert hogy
ezen darabokban is mondatnak némelly hasznos igazságok, tagadhatlan;
azonban illy szinmü egész szerkezetének mi czélja lehet?
7. Mi világosnak kell előtted lennie, hogy az élet semmi más helyzete a’
bölcselkedésre nem alkalmatosb mint épen jelenleg a’ tiéd.
8. Az ág melly a’ vele összefüggő ágról levágatik, szükségkép az egész
fáról is levágotik. Igy az ember is, ki egy emberrel meghasonlott,
szükségkép az egész községtől elszakad. Az ág egy másik ágtól elvágotik;
az ember ellenben maga választja el magát embertársától gyülölet és
megvetés által, a’ nélkül hogy észrevenné, mi szerint ez által az egész
községgel meghasonlik. Azonban nékie Zeüsztől a’ társaság alkotójától
azon ajándok jutott, hogy mindenkor szabadságában áll, magát a’
legközelebbi ággal egyesitni ’s az egésznek ismét kiegészitő részévé
lenni. De minél többszer elválik, annál nehezebben megyen ezen viszonti
egyesülés ’s helyreállitás. Általában azon ág, melly kezdet óta együtt
növekedett a’ fával ’s ugyanazon növési ösztönt megtartotta, egészen más
minőségü, mint az, melly levágotván ismét beoltatott; bár mit mondjanak
is a’ kertészek, ezen utóbbi össze forr ugyan a’ törzsökkel, de össze
nem simul.
9. Azok, kik az ép ész utjáni előhaladásodat gátolni akarják, csak nem
fognak képesek lenni, józan tetteidben föltartóztatni. Épen olly kevessé
engedd magadat általuk, irántoki jóakaratodban zavarni! Mindenikre nézve
légy vigyázattal, nem csak a’ szilárd gondolkozás és cselekvés módot
illetőleg, hanem az azok iránti szelidséget tekintve is, kik abban
gátolni akarnak vagy máskép terhedre vannak. Mert nem kevésbé gyengeség
az, ha reájok haragszol, mint ha tetteddel fölhagysz és megrendülve
vissza lépsz. Mindenik esetben állomásodat bünösen elhagytad, ott
félelemből, itt gyülöletből természetes rokonod és barátod ellen.
10. A’ természet soha sem áll a’ müvészetnek alatta. Hiszen a’
müvészetek csak a’ természet utánzói. Ha ez igy van, ugy a’
legtökéletesb ’s mindent magában foglaló természet a’ müvészi
ügyességnek mögötte nem áll. De minden müvészetben az alábbvaló a’
nemesebbért készül; igy a’ közös természetben is. És már ebben
mutatkozik az igazság eredete; ’s ezen alapulnak a’ többi erények: mert
mind addig, mig minket a’ tárgyak érdekelnek, vagy mig könnyen
elcsábitható, könyelmű és állhatatlan emberek leszünk, addig az
igazságot sem fogjuk követni.
11. A’ kül dolgok, mellyek fölött, akar utánnok való vágyból, akar
ellenszenvből nyugtalankodol, hozzád nem jönnek; hanem némileg te mégysz
hozzájok. Azért csak hallgasson itéleted fölöttük – ’s ők mozdulatlanul
fognak magokra maradni, ’s nem látandjuk, hogy te akar keresd, akar
kerüld őket.
12. A’ lélek mindenkor megtartja sajátlagos teke alakját, midőn sem ki
nem terül, sem össze nem vonul, sem föl nem emelkedik, sem le nem száll,
hanem azon világosságtól sugároztatik körül, mellynél az igazságot mind
minden egyéb tárgyakra, mind magára nézve láthatja.
13. Egy megvet engem; ő lássa azt. Én ahhoz fogok látni, hogy semmi
megvetendőt ne tegyek és ne mondjak. Gyülöl valaki, az ő dolga; én
mindenki ’s ő iránta is szelid és jó akarok lenni ’s kész minden
szemrehányás ’s türelmem fitogtatása nélkül, hibáját megbocsátni, épen
azon őszinteség ’s kedélyességgel, mint egykor Phokion, ha csak tettetés
nem volt az. Bensődnek ollyannak kell lennie, hogy az istenek olly
embert lássanak benned, ki semmi miatt neheztelést ’s haragot nem mutat.
Mert ugyan minő baj léteznék is reád nézve, ha csak az, mit cselekszel,
természeteddel megegyező? És te, o ember, ki arra vagy rendelve, hogy
mindenképen a’ közjónak szolgálj, nem fogadnád e el azt, mi az
egyetem-természettel megegyezik?
14. Azok, kik egymást gyülölik, hizelgnek egymásnak, – és azok, kik
egymás fölé akarnak emelkedni, meghajolnak egymás előtt.
15. Milly romlott, milly csalárd az ki igy kezdi: elhatárzám, veled
őszintén bánni! – Mit cselekszel te ember? Mire ezen bevezetés? Mindjárt
meg fog látszani. A’ homlokon kell a’ nyilatkozat igazságának irva lenni
és a’ szemekből világitni; mint a’ szerető mindjárt olvashat szeretettje
szemében mindent. Általában a’ becsületes és jó embernek a’ maga nemében
épen ollyannak kell lennie, minő a’ rosz szagu. Ki hozzá közel áll,
megérzi, vagy akarja vagy nem! A’ képmutatás csak az együgyüek hurokja.
És semmi nem gyalázatosb, mint a’ farkas barátság. Kerüld ezt mindenek
előtt! A becsületes, egyeneslelkü, és jóakaró ember világosan
nyilatkozik tekintetében
16. Azon tehetségnek, hogy a’ legkellemesben éljünk, alapja a’ lélekben
van, ha ez közönyös dolgok iránt közönyös marad. Közönyös marad pedig,
ha minden tárgyat részletesen ’s egészben megvisgál, ’s megemlékszik,
hogy a’ dolgok magok nem kényszerithetnek, miszerint róluk igy vagy
amugy itéljünk, és nem jönnek hozzánk, hanem mozdúlatlanul megállnak. Mi
vagyunk magunk, kik róluk véleményezünk, ’s itéletünket mintegy magunkba
beirjuk, noha szabadságunkban áll, ezen beirást elhagyni, és ha talán
titokban belopódzott volna, ismét kitörülni. Ezen elővigyázatra csak
rövid ideig leszen szükség, és aztán az életnek vége! Mi van ezen
magaviseletben nehéz? Ha valami természetszerü, örülj nékie, ’s könnyen
fog esni! Ha pedig természetelleni, visgáld meg, mi természetszerü ’s
ezen utóbbi után törekedjél, ha mindjárt hirt nevet nem szerez is. Mert
mindenkinek megadják a’ jogot, hogy maga javát keresse.
17. Visgáld meg, honnan és milly anyagokból szármozik minden, mire
változik által, ’s ezen változás következtében mivé leszen, ’s mikép
ezzel semmi baj nem éri.
18. (Ha valaki ellened hibázik, igy gondolkozzál) Először: minő
viszonyban állok én vele? Mi mindnyájan egymásért vagyunk itt; ’s más
tekintetben én főnökük vagyok, mint a’ kos vagy a’ bika a’ csorda
főnöke. Azonban ezen viszonyt is egy magasabb szempontból nézd: ha nem
minden atomok zavara, ugy a’ természet az, melly mindent igazgat; ha ez:
ugy a’ nemtelenebb lények a’ nemesbekért vannak itt, a’ nemesbek pedig
egymásért. – Másodszor: Minők asztaluknál, ágyokban ’s más helyeken?
Főkép elveik által minő korlátozást szenvednek? és tetteik minő
önhittséggel végeztetnek el? – Harmadszor: Ha helyesen cselekszenek: úgy
nem szabad neheztelned. Ha pedig helytelenül tesznek, ugy az nyilván
öntudatuk ’s akaratjok ellen történik. Mert valamint minden lélek nem
örömest veszti el az igazságot, ugy nem örömest mond le az illendő
magaviseletről mindenki iránt. Innét fájdalmuk, ha a’ hir nékiek
jogtalanságot, hálátlanságot, fösvénységet ’s egy szóval embertársaik
elleni hibákat vet szemökre – Negyedszer: Te magad is sokszor hibázol;
te is hasonló vagy. Ha e’ hibák némellyikétől tartózkodol is, azért elég
erős hajlamod van reájok, ’s hasonló vétkektől talán csak gyávaságból,
dicsvágyból, vagy más hasonló tisztátlan indulatokból óvakodol. –
Ötödször: Bizonyossággal nem határozhatod el; ha tulajdonkép részükröl
vétek e az. Mert sok történik a’ körülmények kényszeritéséből. És
általában sok esméretet kell előbb szerezned, mi előtt egy másiknak
tettéről elhatárzó itéletet hozhatsz. – Hatodszor: Ha még olly
elégedetlen és szomoru lész is, gondold meg: csak egy pillanatig tart az
emberi élet! Nem sokára mindnyájan a’ sirban nyugszunk. – Hetedszer: Nem
mások cselekvényei nyugtalanitnak bennünket, mert ezek az ő
meggyőződésökön alapulnak, hanem saját képzelmeink. Csak ezeket szüntesd
meg; legyen akaratod, abbeli itéleteden, mintha a’ dolog maga valami
rémitő volna, túladni, ’s vele haragod is eltünik. – De mint szüntessem
meg azokat? Ha megfontolod, hogy semmi bántalom meg nem becstelenithet:
csak a’ bün gyaláz meg; ha ez nem volna, ugy téged minden bünökre, még
az utonállásra is lehetne kényszeritni. – Nyolczadszor: Mennyivel
kellemetlenebb a’ harag és szomoruság ezen dolgok fölött, mint e’
tárgyak magok, mellyek haragot és bánatot szereznek. – Kilenczedszer: Ha
jó akaratod valódi; ha az nem egy képmutatónak mosolygása talán, úgy
rendithetlen is. Mert mit tehet a’ legszemtelenebb gonosz is rajtad, ha
irantai jó akaratodban megmaradsz, ’s őt adandó alkalomkor nyájas
szelidséggel inted ’s ugyanakkor, midőn veled roszat akar tenni, a’
gondos barát hangulatával mintegy igy szólitod: Nem ugy fiam! Létünk
czélja egészen más; nekem ugyan nem ártasz ez által, hanem magadnak,
fiam! – Mutasd meg aztán nékie a’ legnagyobb kimélettel és
világossággal, hogy az csak ugyan a’ szerint van, és hogy sem a’ méhek,
sem más állatok, mellyeknek rendeltetése seregenkint élni, soha igy nem
tesznek. Tegyed ezt gúny és szemrehányás nélkül, szerető és fanyartalan
lélekkel, nem egy iskolamester hangján, sem azért hogy a’ körülallók
bámulatát megnyerd; sőt vezesd őt félre, ha mások jelen vannak. Vedd
ezen kilencz fő szabályt, mintha a’ szende Musák ajándékai volnának,
emlékezetedbe. ’s végre kezdj el életedben ember lenni! De a’ milly igen
kell őrizkedned, nehogy az emberekre haragudjál, épen annyira ovakodjál
nékiek hizelgeni. Ez mindenik ellenkezik a’ társasággal; mindenik
romlásba vezet. Midőn a’ harag föl forr, mindenkor jusson eszedbe, hogy
a’ fölháborodás nem árul el férfi erőt; ellenben a’ szelidség és
nyájosság, épen azon mértékben, a’ mint emberiebbek, ugy szilárdabb
férfi erőre is mutatnak. Csak itt van erő, izmosság és bátorság, és nem
ott, hol valaki neheztel és zúgolódik. Minél közelebb az
indulatlansághoz, annál közelebb az erőhez is! És valamint a’ bánat a’
gyengének tulajdona, ugy a’ harag is. Mindenik meg sebez ’s a’ győző
zsákmányai leszünk! – Ha ugy tetszik vegyed a’ Musák főnökétől tizedik
ajándokul azon gondolatot: mi szerint bódultság, ha nem akarod, hogy a’
gonoszok vétkezzenek: (mert hiszen valami lehetlent kivánnál) –
ostobaság és kegyetlenség volna pedig, ha megakarnád nékiek engedni,
miszerint mások iránt ugy viselhessék magokat, föltévén, hogy a’ te
személyed ellen ne vétkezzenek.
19. Gondolkodó tehetségednek négy tévedései érdemlik meg leginkább
folytonos őrködésedet, ’s ha valamellyiken rajta kapod, vezesd ismét
vissza az igaz utra. Az egyik esetben igy szólván magadhoz; ezen
gondolat szükségtelen; a’ másikban igy: ez eltépi a’ társaság kötelékét;
a’ harmadikban: ez nem jön szived mélyéből; – pedig valami ollyast
mondani, mi nem a’ sziv mélyéből jön, helytelennek tartsd! – a’ negyedik
eset az, midőn bensőd maga tesz szemrehányást, mert tudd meg: az isteni
részed szava, mellyet te lényed nemtelenebb, halandó részének, a’
testnek ’s az ő gyönyöreinek szolgálni kényszeritesz.
20. Lényed szellemi és tüz részei ugyan természetöknél fogva föl felé
törekszenek; mind a’ mellett, mintegy az egyetemtermészet rendelete
iránti engedelmességből, testszövegedben visszatartatnak! Épen így
szólana lefelé természeténél fogva mind az, mi lényedben föld és nedv;
és még is fölemelkedik, ’s olly helyzetben tartja fen magát melly saját
természetével meg nem egyező Illy nagy az elemek engedelmessége az
egyetemtermészet iránt; ha valahová erőszakkal helyezvék, ott maradnak,
mig a’ feloszlatásra jeladatik. Nem bálmulatos e, hogy csupán lényed
gondolkodó része lesz engedetlen ’s helyzete miatt nyugtalan; És pedig
épen ő reá nem erőszakoltatk semmi, mint mi természetével megegyező. De
még az ellen is daczoskodik ’s az ellenkezőre hajlik. Mert
igazságtalanságok, kicsapongások, csüggedés ’s félelem – mik mint
lázadás a’ természet ellen? És midőn a’ lélek valami esemény fölött
neheztel, saját állomását hagyja el. Mert nekünk valóban az erőslelküség
és jámborság épen ugy rendeltetésünk, mint a’ jogszerüség! mert azon
erények is, ben vannak a’ közszellem fogalmában, sőt még régiebbek mint
az igazságos tettek.
21. Kinek nem mindig ugyan azon egy az életczélja, az nem is lehet
mindenkor ugyanazon egy. Azonban e’ mondat nem egészen elégséges; még
hozzá kell tenni, minő legyen ezen czél. Mert valamint a’ javakról,
mellyek közönségesen azoknak tartatnak, nem mindenek vannak egy
véleményben, hanem csak bizonyos javakról, tudni illik a’ közösekről,
azért magának csak közös a’ társodalommal megegyező czélt kell kitüzni.
Ki minden sajátlagos törekvéseit ezen czélra irányozza, az minden
tetteiben öszhangzást mutat ’s ekképen mindig ugyanaz marad
22. Azon mezei és házi egérről sokszor megemlékezzél ’s ezen utóbbinak
reszketéséről és félelméről.
23. Socrates a’ sokaság véleményeit Lamiáknak nevezte,
gyermekijesztőknek.
24. A’ Lacedemoniak játékaiknál az idegeneknek árnyékos ülést rendeltek.
Ők magok oda ültek a’ hol jutott.
25. Socrates látogatását Perdiccasnál azzal mentette: nehogy, ugy mond,
azon, leggyalázatosb bajban vesszem el, miszerint az elfogadott
jotéteményt viszonozni képes ne legyek.
26. Epicur irataiban találtatik azon erényszabaly: hogy mindenkor
emlékezetünkben kell tartani a’ régiek közül egyet, ki az erénynek
tisztelője volt.
27. A’ Pythagoreusok ezen szabályt adják: reggel tekints az égre, nem
csak, hogy azon lényekről, mellyek ott örök változatlanságban
hatáskörükönhaladnak, hanem, hogy rendük, tisztaságuk, és
leplezetlenségökről is megemlékezzél! Mert nem fedi lepel a’ csillagot.
28. Minő férfi volt Socrates, ki egy bőrbe burkolta magát, midőn
öltönyében Xantippe ki ment. És mi helyesek voltak tanitványihoz
intézett szavai, kik magokat szégyenlék ’s visszavonultak midőn őt ezen
öltözetben megpillanták.
29. Az irásban és olvasásban nem fogsz szabályokat adni másoknak, mi
előtt magad azokat alkamaznád. Annál kevésbé tedd azt az életben.