6. Elég ha jelen meggyőződésed biztos, ha jelen cselekvényed közhasznu,
’s ha jelen kedélyed mindent örömmel fogad, mi kül októl szármozik.
7. Nyomd el a’ képzelődést; uralkodjál a’ szenvedélyen; csillapitsd le
a’ vágyat! A’ kormányzó ész uralkodjék önmagán!
8. Az oktalan állatokba egy lélek osztatik ki, az okosakba pedig egy
okos lélek, valamint minden földi testeknek az egy föld közös, ’s mikép
mi is mind, kik látunk és élünk, egy világosság által látunk és egy
levegőt lehelünk be.
9. Minden, mi valami közösben részt veszen, a’ hasonnemühez hajlik.
Minden földi, a’ földre hull, minden nedv és légszerü össze folyik.
Erőszakot kellene használni, hogy ezen egyesülés meggátoltassék. A’ tüz
ugyan az elemi tüz miatt föl felé lobog, még is annyira hajlandó
egyszersmind minden földi tüzzel föllobbanni, hogy minden anyagok,
mellyek csak némüleg is szározak, ’s igy kevesbé vannak azzal vegyülve,
mi a’ meggyulást gátolja igen könnyen gyulnak meg. Épen ugy, sőt még
inkább hajlik minden, mi a’ közös ’s okos természet részese, a’ vele
rokon társaihoz. Mert minél nemesb a’ lény, annál hajlandóbb rokon
lényekhez simulni ’s velök egyesülni. Igy már az oktalan állatoknál is
találunk rajt, nyájat, fajzataiknak élelmezési intézetet, sőt némileg
szerelmet is. Mert már bennök lélek van s azért találtatik itt a’
közösséghezi hajlam olly erőben, mikép azt sem növények, sem fák vagy
köveknél föl nem leljük. Innét vannak az okos lényeknél köztársaságok,
barátságos viszonyok, családok ’s társadalmi összeköttetések s még a’
háboruban is szövetségek ’s fegyverszünetek. A’ még nemesb lényeknél,
például a’ csillagoknál elkülönzöttségök mellett is egyesülést találunk;
úgy hogy a’ nemesb emelkedettség a’ távoli lények iránt is részvétet
gerjeszteni képes. – De visgáld most a’ dolgok jelen menetét! Csak a’
gondolkodó lények feledkeznek meg a’ kölcsönös hajlandóság ’s
egyetértésről. Csak ezeknél nem látjuk azon összeolvadást. És még is –
bár megszaladnak, utóléretnek! Mert a’ természet fentartja uralkodását.
Ha figyelsz, úgy fogod találni, mint mondom. Előbb találsz még egy
földrészecskét, melly semmi más földrésztől nem érintetik, mintsem
embert, más emberektől egészen elkülönözve.
10. Gyümölcsöt terem mind az ember mind az isten, mind a’ világ ’s
mindenik a’ maga idejében; habár a’ nyelvszokás ezen kifejezést főkép a’
szőlő tőre ’s hasonló tárgyokra alkalmazza is Az ész gyümölcsöket terem,
az egésznek és önmagának épen olly nemü gyümölcsöket, minő maga.
11. Ha tudod, tanitsad jobbra a’ hibázót; ha nem, úgy emlékezzél meg,
hogy e’ végre adatott az engedékenység neked. Az istenek is engedékenyek
illyek iránt, sőt még némellyekben, mint egészség, gazdagság ’s dicsőség
dolgában segitségökre is vannak. Illy jótékonyak ők! Ez neked is
szabadságodban áll, avagy mond meg, ki akadályoz?
12. Dolgozzál, nem mintha boldogtalan volnál, sem hogy könyört vagy
bámulást gerjessz magad iránt. De akaratod egyedül oda legyen irányozva:
hogy erődet nyilvánitsd vagy vissza tartsd mikép azt a’ közügy kivánja.
13. Ma minden bajtól megmentém magamat, vagy is inkább, minden bajt
kiüztem belőlem; mert kivülem nem volt az, hanem bennem – véleményimben.
14. Minden ugyanaz! A’ tapasztalásra nézve, mindennapi; az időre nézve,
rövid tartósságu; ’s megvetendő, anyagjára nézve.
15. Az érzéki tárgyak kivülünk vannak, magokban, elkülönözve, a’ nélkül
hogy ön magokról valamit tudnának, vagy magokat megitélhetnék. Mi itél
tehát fölöttük? Az ész.
16. Nem a’ szenvedőség, hanem a’ cselekvősígen alapszik az okos és
társadalmi lény java vagy baja; valamint erénye is, nem szenvedő, hanem
cselekvőségben áll
17. A’ kőnek, melly fölhajitatik, épen olly kevéssé baj leesni, mint jó
fölszálni.
18. Visgáld az emberek belsejét ’s látni fogod, minő biráktól félsz, ’s
minő biráik ők önmagoknak.
19. Átalakulásban van minden; te magad is folyvást változol, és némileg
már rothadásban vagy, hasonlón az egész világ.