60. Máskép megyen a’ nyil, és máskép az ész. Mert az ész, mind midőn
kikerül, mind midőn valamelly visgálatnál megállapodik, egyenesen halad
kitüzött czéljához.
61. Hass mindenkinek lelkébe; de meg is engedd mindenkinek hogy lelkedbe
hasson.
Kilenczedik könyv.
1. Az igazságtalan nem kegyes. Mert az egyetemtermészet az okos lényeket
egymásért alkotta, hogy egymásnak érdemök szerint szolgáljanak, de
semmikép ne ártsanak. Tehát, ki akaratát megszegi, nyilván a’ legfőbb
istenség ellen vétkezik. Ez ellen vétkezik az is, ki hazudságot szól.
Mert az egyetemtermészet minden valónak teremtője. Minden való pedig
egymásközt a’ legszorosb összeköttetésben áll. A’ természet igazságnak
is neveztetik ’s ő is minden igaznak első kutfeje. Ki tehát készakarva
hazudik, az vétkezik, a’ mennyiben csalván igaztalanul cselekszik; ha
pedig nem készakarva teszi, a mennyiben az egyetemtermészettel viszályba
jön ’s ellene küzdve rendét zavarja. Ezen küzdelem abban mutatkozik,
hogy önhibája viszi az igazságellenes felé: mert kezdetben a’
természettől olly tehetségeket kapott, mellyek elhanyaglása által
képtelenné lett, a’ valót a’ hamistól megkülönböztetni. – Továbbá, ki az
érzéki gyönyöröket mint javakat keresi, a’ szenvedéseket mint valami
roszat kerüli, az vallástalan. Mert az illyen sokszor kénytelen az
egyetemes természetre panaszkodni, mintha a’ jók és gonoszak sorsát nem
érdemök szerint osztaná ki; minthogy a’ roszak sokszor érzéki kéjekben
’s annak birtokában élnek, a’ mi által azok elérhetők; a’ jók ellenben
sokszor olly szenvedések ’s olly körülményekbe jutnak, mellyek
fájdalmakat okoznak. – Továbbá, ki fájdalmaktól fél, olly valamitől fél,
minek a’ világban szükségkép lennie kell; és ez is vallástalanság; ki
érzéki gyönyörök után törekszik, nem mindig ovakodhatik a’
jogtalanságtól: és ez nyilvános vallástalanság. Azoknak, kik a’
természetet akarják követni vele egy értelemben kell lenniök, ’s illy
dolgok iránt magokat hasonlóan víselniök, mihelyt a’ természet magát a’
szerint viseli; – de a’ természet egyiket sem alkotta vala, ha viszonya
mindegyikhez nem ugyan az volna. A’ ki tehát fájdalmak és örömök, halál
és élet, becsület és gyalázat iránt, miket az egyetemtermészet
egyenlőkép használ, szinte nem hasonlóan viseltetik, az nyilván
vallástalan ember. Mondom, hogy a’ köztermészet azokat egyenlőkép
használja, ’s pedig azon okból állitom ezt, mert az imint emlitett
dolgok, különbség nélkül, az okozatok törvénye szerint érik mind a’
mostani embereket mind a’ jövendőket, és pedig a’ gondviselésnek egy
bizonyos ősi határzatánál fogva; melly szerint az magát egy bizonyos
kezdet óta ezen világrendszerhez eltökéllé, a’ jövendő dolgoknak
bizonyos elemeit alkotta, ’s ezen lények, átváltozások, ’s
következmények hatalmát meghatározta.
2. Az volna legnemesb, ki az emberek közül eltávoznék, mi előtt a’
hazugságot, képmutatást, fényüzést és büszkeséget csak izlelte is. A’
második fokon állna az, ki ezen dolgokat megelégelve, készebb éltét
kilehelni, mint a’ gonoszsággal együtt élni. És valjon maga a’
tapasztalás még nem tanácsolja e, hogy ezen dögvészből fuss? Mert
valóban dögvész az észnek megromlása, még sokkal roszabb dögvész, mint
az, melly a’ légkörnek romlott mérsékletéből ’s rögtöni el változásából
szármozik. Mert ez csak állati lényekre dögvész, a’ mennyiben állatok;
amaz pedig az emberekre, a’ mennyiben emberek.
3. Ne vesd meg a’ halált, hanem fogadd nyájosan, mint valami olly
valtozást, melly a’ természet akaratával megegyező. Mert fiatal lenni és
korosodni, növekedni és férfiu lenni, fogat, szakált, és ősz hajat
kapni, fogamzani, terhes lenni, és szülni, ’s más hasonló természeti
működések, miket élted kora hoz magával, a’ „fölbomláshoz“, egészen
hasonlók. Az okos embernek tehát a’ halál iránt sem megvetést, sem
makacsságot ’s gőgöt nem kell mutatni, hanem reá, mint valami természeti
müködésre várni. A’ mint te most vársz mig a’ magzat nőd méhéből kijön,
ugy várd az órát, midőn lelked hüvelyéből kimenend. Ha pedig valami igen
esméretes sziverősitő szert akarsz használni; ugy azon tárgyoknak,
mellyektől meg kell válnod ’s azok erkölcseinek szemlélete, kik közé
lelked többé elegyedni nem fog, a’ halállal egészen ki engesztelend.
Azért még sem szabad megbántatnod tőlök; sőt inkább értök gondoskodni ’s
őket szeliden türni kell. Azonban azt emlékezetedben tarthatod, hogy
azon megválás nem olly emberektől leend, kik veled hasonló elvüek. Mert
ha valami vissza vonhatna ’s az életben tartóztathatna, úgy egyedül az
volna, ha megengedtetnék, hasonló elvü emberekkel élnünk. De most látod,
mi sok sérelem támod a’ kortársak meghasonlásiból, hogy elmondhatod:
Gyorsan jöj halál, nehogy még magamról megfelejtkezzem!
4. A’ ki vétkezik, maga ellen vét; a’ ki igazságtalanul cselekszik,
magának árt, roszabbá tévén önmagát.