39. Semmi erényt nem találok egy okos lény szerkezetében, melly a’
jogszerüséggel ellenkeznék; de látom a’ tartózkodást a’ bujaságnak
ellenében.
40. Ha fölhagysz véleményeddel arról, mi téged bántani látszik, – úgy
magadat a’ legnagyobb biztosságba helyezted. Ki ez a’ „magad“? Az ész.
De én nem vagyok ész! – Tehát légy azzá, és eszed ne szomoritsa meg
önmagát. Ha pedig más valamid érzi roszul magát, ugy az nyilatkozzék
maga e’ fölött.
41. Az érzékiség korlátozása baj az állati természetnek, az indulatok
korlátozása szinte annak baj. Hasonlag van gát ’s következőleg baj
tenyészetedre nézve is. Épen ugy az ész korlátozása baj az okos
természetnek Alkalmazd most ezt magadra! – A’ fájdalom vagy a’ gyönyör
hatással van reád? lássa az érzékiség! Indulatodnak valami ellenszegül?
ez ugyan, ha ezen indulatot okvetlen kielégitni akarnád, egyszersmind
baj is volna reád, tekintve mint okos lény, ellenben ha csak általában
veszed tetteid elvét, úgy sem korlátozás sem baj nem ér. Mert az észnek
sajátlagos müködését senki sem korlátozhatja. Sem tüz, sem fegyver, sem
zsarnokság, sem rágalom, sem egyéb valami el nem érheti. Ha egyszer
golyóilag készült (mi a’ tökély mintája), ugy gömbölü alakját megtartja.
42. Méltatlannak tartom, hogy én magamat bántsam, ki soha senkit akarva
nem bántottam.
43. Ez ebben leli örömét; az abban; én józan ész birtokában találom,
melly sem az embert, sem azt mi emberi, meg nem veti, hanem mindent
nyájas szemekkel néz ’s fogad el, és mindent érteke szerint használ.
44. Gondoskodjál, hogy a’ jelen időt kellemessé tegyed magadnak; mert
azok, kik inkább emlékezetök fölött aggódnak, nem gondolják meg, hogy az
utókor emberei épen olly tulajdonuak lesznek, mint azok, kik ellen most
panaszkodnak. Hiszen azok is halandók, és általában, mit aggódol rajta,
ha köztök illyen vagy amolyan szózatok hangzanak fölötted, ha illyen
vagy ollyan véleményben vannak felőled?
45. Emelj föl és vess le, hova akarsz. Ott is megelégedés nemtője leend
velem, olly nemtő, mellyet sajátlagos ’s természetszerü minősége ’s
működése kielégit. – Valjon ez méltó e’ hogy lelkem miatta roszabbul
érezze magát, és megalázás, szolgaiság, zavartsák, ’s levertség által
saját méltóságából lesülyedjen? Ugyan mit találhatnék, mi ezt
megérdemlené?
46. Emberen mi sem történhetik, mi emberi esemény nem volna; mint az
ökrön nem mi ökör természetével, vagy a’ szőlőtőkén nem, mi a’ szőlőtőke
természetével, a’ kövön nem, mi a’ kövével meg nem egyező. Ha tehát
mindeniket csak a’ szokott ’s természetszerü éri, – miért neheztelsz?
Hiszen eltürhetlent nem hoz magával a’ közös természet.
47. Ha valami kül tárgy kedvetlenit; tudjad, hogy az nem a’ tárgy
magában, hanem itéleted fölötte, de a’ mellynek eltörlése egészen
hatalmadban áll. – Ha pedig kedvetlenséged kedélyeden alapszik; – ki
gátol elveid kiigazitásán? Hasonló eset az, ha a’ kedvetlenség a’ miatt
támad, hogy azt nem teljesited, mit jónak tartasz, – miért nem akarsz
inkább tevékenységet, mint kedvetlenséget mutatni? – De legyőzhetlen
akadály támad ellene! Azért ne légy kedvetlen; hiszen a’ tehetlenség oka
nem benned van. – De az életnek előttem nincs becse, ha ez meg nem
történik! Tehát ugy váljál meg az élettől, és pedig épen olly
készséggel, mintha munkásságod közepett halnál meg, és jó szivvel azok
iránt, kik ellened dolgoznak.
48. Megemlékezzél, hogy a’ kormányzó ész legyőzhetlen, midőn magába
térve, önmagával megelégszik, midőn mit sem tesz, mit maga nem akar, ha
bár ok nélkül helyezné is magát ellenséges állapotba. Hát midőn okkal ’s
móddal itél valami fölött? Azért erős vár a’ szenvedélytelen ész. Az
emberre nézve nincs erősebb hely, hol menedéket kereshetne, hogy
meghódithatlan legyen. Ki ezt nem esméri, az – tapasztalatlan; ki
esméri, ’s nála menedéket nem keres, az – szerencsétlen.
49. Semmit ne tégy magadtól ahhoz, mit a’ tünemények neked közvetlenül
mutatnak. Mondják például, hogy valaki téged rágalmaz. Csak ez mondatik
neked, de már az nem, hogy te általa kárt szenvedsz. Én látom: gyermekem
beteg. Ezt látom, hanem hogy veszélyben forog azt nem látom. Igy álj meg
mindig az első benyomásoknál, a’ nélkül, hogy bensődből valamit hozzá
tennél, és semmi baj nem érend! – Vagy is inkább tégy hozzájok valamit,
– hanem mint ollyan, ki minden világeseményekkel esmérős.
50. Az uborka keserü! Félre vele. Az ösvény tövises! kerüld ki. Ez elég.
Ne kérdezd tovább: miért vannak illy dolgok a’ világon? A’
természetesmérő kinevetne miatta; valamint te, az asztalosnak vagy
vargának nevetségére volnál, ha a’ miatt akarnád őket korholni, hogy
mühelyökben gyaluforgácsot és bőrszeleteket találtál. Noha még ezeknek
volna hová vetni mind ezt. De egyetemes természetnek magán kivül nincs
helye; hanem ügyességének csudálatos volta épen abban mutatkozik, hogy
ő, önmagára szoritkozva, mindent, mi benne elromlani, elvénülni és
hasztalanná válni látszik, magába fölveszi, és belőle ismét mas nemü
ujtárgyokat alkot. Semmi kivüle létező anyagokra, semmi olly helyre,
hová a’ rothadót vetné, szüksége nincs. A’ maga helye, a’ saját anyagja
és ügyessége nékie elégséges.
51. Tetteidben ne mutatkozzék elhamarkodás; beszédedben szórakodottság;
gondolatidban kicsapongás, általában elmédben korlátoltság vagy láz ’s
éltedben teljes hiánya a’ nyugalomnak. Bár öljenek meg, tépjenek szét,
átkozzanak el! Mit teszen? Mind e’ mellett, a’ gondolkodó lélek nem
maradhat e tiszta és okos, józan és igazságos? Hát ha valaki egy tiszta
’s édes forráshoz menvén, azt szidalmazná, – megszünnék e azért enyhitő
italát ömlesztem? Sőt ha piszkot és szemetet vetne is bele, nem oszlatná
e ezt el, ’s vetné e ki legott, a’ nélkül, hogy ez által legkevésbé is
megzavartatnék. – De mi által szerezhetsz illy kiapadhatlan forrást, nem
pedig talán egy tespedő mocsárt, magadnak Az által hogy
szabadelmüségedet mindenkor megtartod, ’s vele kedélyt, egyszerüséget ’s
szerénységet egyesitesz.
52. Ki nem tudja mi a’ világ, az nem is tudja hol van; ki pedig a’ világ
czélját nem esméri, az sem azt nem tudja ki ő maga, sem hogy mi a’
világ. Ki ezek valamellyikében téved, az a’ maga rendeltetését sem
határozhatja meg. Ugyan mit tartasz a’ felől, ki azok hangos helyesléseé
verseng, kik azt sem tudják, hol vannak ’s kik legyenek önmagok.
53. Valjon ohajtasz e hangos dicséretet attól, ki minden órában magát
háromszor elátkozza; – vagy akarnál e annak tetszeni, ki önmagának nem
tetszik? Vagy tetszik e az önmagának, ki majdnem minden tetteit megbánni
kénytelen.
54. Nem csak leheleted legyen a’ téged környező léggel megegyező, hanem
elméd is a’ mindent környező okossággal. Mert az észerő szintugy
eláradozik mindenfelé ’s hasonlag áthatja mind azt, ki azt magához vonni
képes, mint a’ lég azt, ki belehelni birja.
55. A’ gonoszság sem a’ világnak általában nem árt, sem különösen
másoknak. Csak annak árt, kinek egészen tehetségében áll, magát, mihelyt
akarja, tőle megszabaditni.
56. Akaratomnak épen olly közönyös más akaratszabadsága, mint lelke vagy
teste. Mert jól lehet még olly igen egymásért születtünk is, mind a’
mellett, mindenki magasb tehetségének meg van saját urodalma. Különben
szomszédom gonoszsága reám nézve is rosz volna. De ez nem igy tetszett
az istenségnek, nehogy szerencsétlenségem egészen más önkényétől
függjön.
57. A’ nap alá árasztatni látszik, ’s ő valóban mindenüvé árasztja
magát, a’ nélkül hogy kiürülne. Mert ezen kiáradás tulajdonkép csak
kiterjeszkedés, ’s azért sugarai nevöket (a’ görögben) a’
kiterjesztéstől vették. A’ sugár természetét megvisgálhatjuk, midőn a’
napvilág, valami szük nyiláson egy setét szobába bemegyen. Mert egyenest
halad; ha pedig valami tömör ’s levegőtöl által nem hatott testre talál,
akkor mintegy megtörik; meg áll ott, a’ nélkül hogy vissza esnék vagy
elsikamlanék. Igy kell a’ gondolkodó léleknek mintegy fölolvadni ’s
kiáradni, de azért nem kiürülni, hanem csak magát kiterjeszteni; és
semmi akadályokkal erőszakosan és indulatosan össze nem ütközni ’s épen
olly kevéssé hátrálni, hanem megállani ’s a’ tárgyat, melly azt
megengedi fölvilágitni. Mert a’ mi befolyását kizárja, maga magát
fosztja meg fényétől.
58. Ki a’ halált féli, vagy teljes érzéketlenségtől fél, vagy valamelly
idegenszerü érzelemtől. Azonban – vagy semmi érzelemmel nem fogsz birni;
’s ezen esetben semmi rosszat sem érzesz, – vagy valami más nemü
érzelemmel birandsz – ’s akkor valami más lény is lész, ’s igy nem
szünöl meg élni.