10. A’ bánat némi önkorholat, valami hasznosnak elmulasztása miatt. A’
jó pedig szükségkép hasznos is, ’s azért a’ jó és nemes embernek
gondoskodását követeli. De egy jó és nemes ember soha sem fogja
megbánni, hogy egy érzeki kéjt elmellőzött. Tehát a’ dorbézolás sem nem
hasznos valami, sem nem jó.
11. Ez itt – mi önmagában? sajátlagos szerkezete után? minő lényege vagy
anyaga? minő alakja? mit csinál e’ világon, és mennyi ideig tart?
12. Midőn az álmat nehezen hagyod el, emlékezzél meg, hogy közhasznu
tények teljesitése sajátlagos szerkezeteddel ’s emberi természeteddel
megegyező, hogy ellenben az álom az állatokkal közös. A’ mi pedig
mindenkinek egyéni természetével megegyező, az annak inkább sajátsága,
nékie alkalmasb, sőt kellemesb is.
13. Mindenkor ’s minden fogalomnál szemeid előtt tartsd a’ természet, az
erkölcstan és a’ dialectica elveit.
14. Ha valakivel találkozol, legott igy szólj magadhoz: minő elvei
vannak ennek a’ jórol és roszról? Mert, kinek a’ kéjről és fájdalomról
vagy ezek okairól, a’ becsületről és becstelenségről, az életről és
halálról illyen fogalmai vannak, nem csudálhatod ’s nem látszhatik
különösnek, hogy az igy cselekszik. Sőt eszembe jut, hogy ő kénytetik
igy cselekedni
15. Megemlékezzél, hogy épen olly rút, a’ fölött idegenkedést
nyilvánitni, hogy a’ világ azt termeli a’ minek termelésére kepes, mint
a’ fölött, hogy a’ figefa figét terem. Egy orvoshoz ’s kormányoshoz
illetlen volna, ha az egy hideglázas ’s ez egy ellenszél fölött
csudálkoznának.
16. Megemlékezzél, hogy véleményid változtatásánál ’s mások tanitásai
iránti engedékenységed mellett, még is teljes szabadságodat
fentarthatod: mert a’ te müved ez is, melly saját szándékod ’s itéleted
szerint, ’s igy lelkeddel megegyezőleg vitetik véghez.
17. Ha hatalmadban van, miért teszed? Ha mástól függ, kire panaszkodol?
A’ parányokra? vagy az istenekre? Mindenik ostobaság. Senkire nem kell
panaszkodni. Ha teheted, javitsd meg az alkotót; ha ezt nem tudod, ugy
javitsd meg a’ müvet magát; ha ezt sem tudod, – mit használ a panasz?
Pedig hijában mit sem szabad tenned.
18. A’ mi meghal nem esik ki a’ világból. Ha pedig itt marad, ugy itten
is változtatik el, ’s oldoztatik föl veled és a’ világgal közös
elemeibe. Ezek is elváltoztatnak ’s még sem zúgolódnak.
19. Minden lény, például a’ ló, a’ szőlőtő, valami czélra létezik. Mit
csudálkodol. Maga a’ nap megmondja neked hogy bizonyos működésért
létezik, ’s igy a’ többi istenek is. És te mi végre? talán csupa
élvezetért? Gondold meg, ha eszméleted helyesli e ezt.
20. A’ természet, mint az, ki a’ labdát földobja, tekintettel van
mindenre, ugy a’ végére mint kezdetére ’s haladására a’ dolgoknak. Mi
haszna a’ labdának midőn fölemelkedik, vagy mi kára, midőn alá száll,
vagy földre esik. Mi haszna a’ buboréknak, melly még egész, vagy mi kára
melly már elpattanik? Hasonlót lehetne a’ világosságról mondani.
21. Forditsd ki a’ testet és szemléld meg, mint van mint leszen, ha kor,
betegség, vagy kicsapongás fölemészti! Rövid ideig tart, mind a’
dicsérőnek, mind a’ dicsőitettnek élete; úgy azé is, ki megemlékezik ’s
a’ ki emlegettetik. Azonkivül ezen éghajlatnak csak egy zugában történik
ez, ’s még itt sincsenek mind egy értelemben egymással, sőt sokan
önmagokkal sem; pedig az egész föld csak egy pont.
22. Figyelmezz arra, mivel találkozol, legyen az tett, itélet, vagy
kifejezés. – Ezeket méltán szenveded te, ki inkább akarsz hónap jóvá
lenni, mint sem ma.
23. Cselekszem valamit, ugy az emberek segitésére vonatkozólag teszem
azt; – ér valami, úgy fogadom azt tekintettel az istenekre ’s mindennek
közös kutfejére, honnan minden események szármoznak.
24. Mit látsz a’ fürdésnél? Olajat, verejtéket, piszkot, tisztátlan
vizet; mind kellemetlen dolgok. Hasonló nemü az életnek minden része és
minden, mivel benne találkozunk?
25. Lucilla látta Verust meghalni; aztán Lucilla is meghalt. Secunda
Maximust, aztán követte ő; Epitynchanus Diotimust, ’s csak hamar követte
ő is; Antonin Faustinat, ’s hamar követte ő; Celer Hadriant ’s követte
őt. Igy mindnyájan. Amaz éleseszüek, ama’ jóslók, ama’ fölfuvalkodottak
– hol vannak? Hol például azon elmés férfiak Charax, Demetrius a’
Platonicus, Eudämon, vagy más hasonlók? Minden mulandó, mind már rég
eltüntek! Némellyek csak egy rövid időre sem tarthatták fen emléköket;
mások a’ regék hősei közt állanak; mások innét is eltüntek. Emlékezzél
meg tehát arra, hogy testszövedéked szétszóratni, lelked kioltatni vagy
elvándorolni, vagy máshová tétetni fog.
26. Öröme van az embernek annak teljesitésében, mi tulajdonképen emberi.
Valólag emberi pedig a’ jóakarat társaink iránt, az érzékiség iránti
közönyösség, valószinü fogalmaink gondos birálata és az egyetemes
természet ’s müködése fölötti visgálat.
27. Viszonyod hármos: egyik környékzeted, másik az isteni erő, mellyből
mindenek mindene származik, harmadik kortársaid irányában.
28. A’ fájdalom vagy a’ testre nézve rosz, – ’s ugy ez nyilatkozzék
fölötte; vagy a’ lélekre. De ennek egészen hatalmában van derültségét és
nyugalmát fentartani, és a’ fájdalmat rosznak nem venni. Mert az itélet,
a’ hajlam, a’ vágy és gyülölet bensőnkben van, ’s oda rosz nem juthat
be.
29. Képzeletidet töröld ki, ’s mindig így szólj magadhoz: tőlem függ,
hogy ezen lélekben semmi gonoszság, semmi bujaság, ’s általában semmi
szenvedély ne létezzék, hogy minden tárgynak minőségét megvizsgáljam ’s
mindeniket becséhez képest használjam Emlékezzél meg ezen természetadta
tehetségedre.
30. Mind a’ tanácsban mind magánosoknál, igyekezzél inkább szerényen
mint ékesen szólni Használd a’ józan észt.
31. Augustus udvara, neje, leánya, unokái, vejei nővére, Agrippa,
rokonai háznépe és barátai, Arius, Maecenas, orvosai, áldozópapjai, az
egész udvar – halál martalékja! Fordulj innen más nemzedékekhez, nem
egyesek halálához talán, hanem például a’ Pompeiekéhez, – ’s tekintsd
azon föliratokat az emlékeken; „családjából utolsó.“ Gondold meg
mennyire törekedtek elődeik, hogy utódot hagyjanak hátra ’s hogy még is
egynek szükségkép utolsónak kelle lenni. ’S itt ismét vegyed tekintetbe
egy egész nemzet halálát.
32. Rendezd éltedet szabályszerüleg tettről tettre, ’s ha csak ezek
mindegyike lehetőleg a’ magáét lerója, ugy nyugodjál meg benne! hogy
pedig mindenik teljesitse a’ magáét, abban senki nem gátolhat. – De
kivülről akadályoz valami? Semmi abban mi igazságos, józan ’s meggondolt
tett. – De egy más müködő erő talán még is gátoltatik? Ha ezen akadályt
eltüröd, ’s eszélyesen ahhoz fogsz, mi még előtted szabad, ugy legott
egy más működés áll amannak helyébe, melly a’ fentemlített szabadszerü
renddel épen olly jól öszhangzik.