55. Ha a’ kormányost a’ hajósok, az orvost a’ betegek kárhoztatnák,
valjon kire figyelnének másra? Vagy mint vihetnék ők azt véghez, mi a’
hajósoknak szerencsét, a’ betegeknek gyógyulást szerez.
56. Azok közül, kikkel együtt jöttem e’ világra, már mi sokan
eltávoztanak.
57. A’ sárgaságban sinlődőknek a’ méz keserünek tetszik; a’ dühös
kutyától megmarottaknak irtózatos a’ viz; a’ gyermekeknek pedig a’ lapta
szép; tehát miért neheztelsz bár kire? Vagy csekélyebb hatásunak véled e
a’ lelki hibát, mint a’ sárgaságban szenvedőnél az epét, vagy a’
megmarottaknál a’ mérget.
58. Természeted törvénye szerint élni mi sem gátolhat; a’ köztermészet
törvényén kivül pedig misem történik veled.
59. Minők, kiknek tetszeni vágynak? és mi czélból? és melly tettek
által? Mi hamar eltemetend az idő mindeneket! és mi sokat eltemetett
már!
Hetedik könyv.
1. Mi a’ gonoszság? Nem egyéb, mint a’ mit sokszor láttál. Minden
eseménynél szemed előtt legyen ezen gondolat: olly valami az, mit
sokszor láttál. Fent és alant, mindenütt ugyanazt fogod találni, a’
mivel a’ régi közép ’s jelenkori történetek tömvék ’s mivel az országok
és családok teljesek; semmi sem uj, megszokott és mulandó minden.
2. Elveidet mint lehetne kiirtani, ha a’ velök megegyező fogalmak nem
oltatnak ki, mellyeknek fölélesztése tetszésedtől függ? – Ugy
vélekedhetem ezek felől, mint nekem kell. Ha ezt tehetem, miért
nyugtalankodom? Mi a’ gondolkodó elmén kivül van, az általában nem is
illeti az elmét – Igy érezz és állni fogsz. – Hatalmadban van ujéletet
kezdened. Nézd ismét a’ tárgyokat olly szempontból mint egykoron. Mert
abban áll újjan élni.
3. Hiú fényüzés, színi előadások, nyájak, csordák, bajvivások, kutyáknak
vetett csont, halastóba szórt morzsák, hangyák nyomorai ’s
teherviselései, megijedt egerek futkozásai, dróton mozgatott bábok.
Tehát ezekben józan légy és nem szenvedélyes. Tudjad meg azonban, hogy
annyit ér mindenki, a’ mennyit érnek azok, mikért fáradozik.
4. A’ beszédnél a’ kifejezésekre; minden szándéknál a’ tettre figyelj.
Egyiknél nézd hova czéloz, másiknál pedig vigyázz mit jelent?
5. Valjon eszem elégséges e erre vagy nem? Ha elégséges, használom ezen
munkára mint egy eszközt, mit a’ természet adott; ha pedig nem
elégséges, vagy által adom azt annak, ki jobban elvégezheti mint én,
hacsak máskép tisztemhez nem tartozik; vagy megcsinálom a’ mint tudom,
és segitségül veszem azt, ki eszméimet használva, képes teljesitni, mi
a’ közügyre nézve korszerü és hasznos. Mert mit magam vagy más által
cselekszem, arra szabad egyedül irányozva lennie, mi a’ közre hasznos ’s
vele öszhangzó.
6. Mi sokan, megéneklettek egykoron, már feledésnek adattak által? Mi
sokan, a’ megéneklőkből, letüntek régen?
7. Ne szégyeneld a’ segitséget. Mert feltételed, kötelességedet
teljesitni, mint katona az ostromban. Mit árt, ha sántán a’ várfokra
felmenni magad nem birsz, de mással arra képes lennél?
8. A’ jövendőért ne aggódjál: mert nékie, ha szükséges leend, ugyan azon
észszel fölfegyverkezve fogsz elébe lépni, mit most a’ jelenre nézve
használsz.
9. Minden kapcsolatban van egymással, és ezen kötelék szent és semmi nem
idegen egymáshoz! Mert össze van szerkesztve, és ugyanazon világot
diszíti. A’ világ pedig egy mindenekből, isten egy mindenekben, és egy
az anyag, és a’ törvény egy, minden eszes lények okossága közös, és egy
az igazság, valamint tökélye egy minden rokon ’s ugyanazon okosságból
részesült lényeknek.
10. Minden anyagi hamar eltünik az egésznek őselemében; és minden működő
erő az egyetem’ okosságába gyorsan vissza vétetik; és minden emlék
gyorsan megtalálja az örök időkben a’ feledékenység sirját.
11. Okos lénynél a’ természet szerinti cselekvény egyszersmind okosság
szerinti is.